2011. április 17., vasárnap

Vidéki turné

Hétvégén helyi kapcsolatokat ápoltunk. Szombat este Luzernbe mentünk Ignacio és Sibylle lakásavató bulijába. (Ignacio squashos cimbi, Barcelonába valósi, Sibylle echte luzerni versenyző.) Igaz, hogy már olyan fél éve abban a lakásban laknak, de úgy tűnik, kapcsolatukban inkább a spanyol tempó dominál. Minden esetre odacsődítettek kb. harminc embert, és elláttak minket őrült sok kajával. Az obligát tészta- és görögsaláta mellett volt rendes spanyol tortilla (vastag, szeletelt krumplival készített omlett, nem a mexikói palacsinta-szerű tünemény), chorizo (paprikás kolbász) és spanyol szalámi, illetve olyan sonka, hogy majd' megszólalt. Az emberkék is aranyosak voltak. Ilyenkor mindenféle nemzetiségek összejönnek, teljes a nyelvi káosz, és általában érdekes történeteket lehet hallani, hogy ki hogyan keveredett pont abba az országba, városba, buliba.

Ma Rapperswilben építgettem egyetemi kapcsolataimat. Az apropó a Robinson Fesztivál, illetve egyelőre az ezt megalapozó kiállítás megnyitója volt. Ez az a projekt, amit három csoporttársam talált ki a fesztiválokkal foglalkozó modulunk során, és a rapperswili kunst(zeug)haus segítségével meg is valósították. Borzasztóan izgultak a megnyitó előtt, de ügyesen abszolválták a beszédet, utána már csak piálni kellett, az meg menni szokott.
Vivi, Myriam és Nadia
A kiállítás fő témája Robinsonhoz méltóan a túlélés művészete (és a művészet túlélése). Van, aki erről az elmúlásra asszociál (összemolott hegyi kunyhók fotói), van, aki az agresszióra (géppuskákból összeállított rácsoságy), van, aki a próbálkozásokra és újrakezdésre (egy sor mindenféle elutasító levél - ismerem őket) és van, aki a fizikai túlélésre (sátor és bivak-kuckó). Szerintem a legszellemesebb tárgy egy neon felirat volt: nemes egyszerűséggel a művésznő bankszámlaszáma. Június 19-én kiderül, hogy ki nyeri el a Robinson Művészeti Díjat.
Apropó neon: amikor először jártam a kunst(zeug)haus-ban nagyon megtetszett a kassza/múzeumi bolt/büfé-pult fölött függő felirat, és rájöttem, hogy egyszer mindenképp szeretnék egy olyan konyhát, amiben egy ilyen lóg:
La vie est dure sans confiture - Az élet kemény lekvár nélkül

2 megjegyzés:

  1. Kérdés: a feliratnak világítania is kell? vagy a lényeg a szöveg?
    Hozzászólás: a kiállításmegnyitói fotóból azt a következtetést vontam le, hogy ezen a tanfolyamon felvételi követelmény lehetett, hogy jó lába legyen az embernek:))

    VálaszTörlés
  2. A legteljesebb mértékben világítania kell! :)

    VálaszTörlés