- migrációval foglalkozó, a fesztivál helyszínéül szolgáló adott város utcáit hatalmas teherautókkal járó esemény, egyes előadások a teherautókban kapnak helyet, van, amikor a teherautóból ki lehet nyitni színpadot, és van, amikor felvonulásokhoz hasonlóan zene szól belőle, miközben lassan áthajt a városon.
- Robinson fesztivál: a rapperswil-i kunst(zeug)haus-ban van egy többezer Robinson kötetből álló könyvtár, erre lapozva terveztek a lányok egy fesztivál-sorozatot, aminek az első éve a túléléssel foglalkozik, művészileg és konkrétan is (hogyan kell tüzet rakni, kenyeret sütni, térképet olvasni, stb.). Habár az előadásuk nagyon unalmas volt, viszont az övék az a fesztivál, ami 2011-ben meg is fog valósulni, mivel a gyűjtemény tulajdonosa beleegyezett, és pénzt is ad rá.
- harmadikként jött a minden kétséget kizárólag legporosabb ötlet: Furtwängler fesztivál. A nagy zenész életművét (beleértve az általa írt darabokat) dolgozza föl, az előadók/fellépők között egy hetvenes már fiatalnak számít... De a projektet nagyon profin kidolgozta a csoport.
- ebéd előtt jött még egy könnyed, virtualitással foglalkozó fesztivál, ami egyfelől az új technológiákat elemzi, alkalmazza, és vizsgálja fényükben a kapcsolatok alakulását, másrészt viszont hangsúlyt fektet a fizikai találkozásokra is, tehát valamennyire a virtuális élet ellentétét is képviseli.
- délután egy "ismerjük meg városunkat"-célú fesztivállal kezdtünk, amiben az volt az érdekes, hogy nem egy konkrét városra vetítve adták elő az ötletet, hanem általánosan, amit aztán az aktuális helyszínre lehet szabni, és főként olyan épületekre koncentrálnak, ahol az ember amúgy nem jár (közigazgatási központok, vágóhíd, bordély, stb.).
- utolsó előttiként következett egy vicceskedés, amennyiben egy korábbi csoportfeladatot továbbgondolva egy fiktív helyre telepítettek improvizációs fesztivált, régi jó, fiktív ismerősökkel benépesítve azt.
- a sort mi zártuk az ősbemutatós fesztiválunkkal, egy csapat zombinak előadva.
Most pedig ezerrel borzolom az internetet anyagért a diplomamunkámhoz, legalábbis ahhoz, hogy a pontos témát meg tudjam adni. És valószínűleg a rettegett professzort kell majd fölkérnem, mert attól tartok, hogy mást el fognak utasítani (egy csoporttárs jelöltjét elutasították, pedig svájci volt, és tanított is a kurzuson, de nem zürichi...). Ez a történet még bizonnyal érdekes fordulatokkal fog kecsegtetni.
A végére egy nagyon brit videó: Colin Firth Bafta acceptance speech - enjoy! :)
Már láttam:) A filmet meg kell majd nézni.
VálaszTörlés