Még nem tudom, de eddig jó

Hát megvolt a híres-neves interjú is, ami rövid volt, de kellemes. Az igazgató emlékezett rám, és úgy tűnt, hogy örült, hogy jelentkeztem nála. Gyorsan megbeszéltük, hogy mikortól érnék rá, emnnyi időre gondoltam, és milyen területen szeretnék tevékenykedni. Mint kiderült, kiállításszervezésen (túl) sokan vannak, viszont a gazdasági/menedzsment részlegeken kevesen, ezért ott lenne érdemes bekapcsolódni a munkába. Először velem akarta megbeszélni a dolgot, hogy érdekel-e (persze, hogy érdekel, minden érdekel!), ezek után következik egy beszélgetés a menedzsment vezetőjével. Aki azonban pillanatnyilag éves polgári szolgálatát tölti a hadseregben, tehát 35 év alatti pasi. Hívjatok csak Sherlocknak. Szóval a sztori két hét múlva folytatódik kb., de úgy tűnik, hogy szeretnének nekem munkát adni, csak még azt kell kitalálni, hogy mit. Első nekifutásra, és mivel ez gyakorlat, minimum 6 hónappal indítunk, de lehet több is.

És ha már írok, beszámolok a hétvégéről is. Szalma voltam, mivel Andris elment két napra síelni Klostersbe, így én készülgethettem a mai beszélgetésre. Végülis a dologból az lett, hogy mindkét nap jelentős részét, összesen 9,5 órát a Landesmuseumban töltöttem, és nagyon élveztem a dolgot. Jegyzeteltem a kiállításokon, úgyhogy most eléggé penge vagyok svájci történelemből. Alig főztem, csak egy kukoricaleves és egy sajtfelfújt készült, meg némi csirkeszárny. A sajtfelfújtnak az volt a mélyebb lelki oka, hogy kezdett komolyabb mennyiségű, három különböző fajta sajt megszáradni a hűtőben, úgyhogy gyorsan lereszeltem, fűszereztem, összekevertem 3 tojássárgájával, egy kis felaprított kolbásszal és sok hagymával, majd beleforgattam ugyanazon három tojás fehérjéjének keménnyé vert habját, a tetejét paradicsomkarikákkal díszítettem, és megsütöttem. Eléggé jó lett, passzol hozzá a csemegeuborka.