Szociális élet

Szerdán Vandával elmentünk kultúrálódni az Operába, sőt, balettelőadásra! Egy absztrakt darab helyett a Szentivánéji álmot választottam. Amúgy vegyes műfajú előadásnak nevezném, mivel a darabon belüli színdarabot színészek játszották, tehát még jobban elkülönült a szerelmesek és tündérek világától. Valaki nagyon jó húzásként a Royal Shakespeare Company és a National Theatre művészeit hívta meg,a  végeredmény zene volt füleimnek. Maga a koreográfia jó unalmas volt: ha örülnek egymásnak, akkor ölelkeznek, ha nemszeretem van, akkor teátrálisan eltaszítják egymást. Egyedül Puck villogott, de annyira domináns is volt, hogy az első felvonás végére jöttem rá, hogy nem ő Oberon... Összességében azért jó volt az este, és örülök, hogy elmentünk. Olyan ez a balett-dolog, mint a történeti és néprajzi múzeumok: elvből nem a kedvencem, de ha rászánok egy kis időt és figyelmet, akkor élvezem.
A közös, de kevéssé interaktív élményt aztán még egy bő háromórás beszélgetéssel fejeltük meg.
Tegnap Petraával mentünk vacsizni. Ez így nagyon egyszerűen hangzik: az ember megbeszéli, hogy lesz vacsi, esetleg asztalt is foglal, aztán odamegy. Hát ez nekünk olyan háromnegyed év alatt jött össze :) De a lényeg az, hogy végülis sikerült! Petra keletire vágyott, aztán specifikálta kínaira. Ezzel kihúztunk az addigi indiai-thai-irányú terveket. Chloe talalta meg elvileg Zürich legjobb kínaiját, ahol rendesen főznek, csak egy picit butítják le az európaiaknak. De legalább nem úszik minden ragacsos-édes szószban. Amúgy a hely tulajdonosai és szakácsai szecsuániak, tehát vigyázni kell a csípős ételek rendelésével.
Itt is nagyon jót beszélgettünk, és azt hiszem, szereztem még egy rajongót Adam Cooper hátának...

A héten egy kicsit mozogtam is: rávettük magunkat, hogy elmenjünk kedden táncra (szabad gyakorlás), illetve nem kis kutató hadjárat után rábukkantam az edzőcipőmre, és ma le fogok menni itt az irodában a konditerembe. Csak aztán nehogy úgy járjak, mint Bridget Jones ;)