A sztori tipikusan kezdődik: cherchez la femme! Andris squashcimborája, Ignacio Luzernben dolgozik, de Zürichben lakott, azonban beleszeretett egy luzerni lányba, úgyhogy átköltözött. És mivel jó spanyol lévén Igancio szereti a társaságot, összecsődített egy csomó embert farsangolni. Természetesen evéssel kellett kezdeni...
A helyet nem volt valami könnyű megtalálni, szerencsétlenkedtünk is vele rendesen. Majd egy új svájci szó megtanulásával (Schüür = csűr) egyszer csak ott voltunk. Részleteket ne kérdezzetek, top secret... Az ajtón belépve (kiírás: "csak tagoknak") egy rendes vidéki, lepukkant, kőpadlós vasúti restit találtunk, ahol spanyol TV ment, és furcsán néztek ránk, idegenekre. Gyorsan elmagyaráztunk, hogy mi igaziból Ignacióval vagyunk, erre leülhettünk. Később megérkezett spanyol hősünk is, és utána varázslatos gyorsaasággal jelentek meg asztalunkon a különféle tapák: tortilla, sült csirkeszárnyak, spare ribs, chorizo, polip, tintahalkarikák, kis rákok pucéran, nagyobb rákok fejestül-mindenestül. Mindehhez jó sok kenyér, rioja (elvetemülteknek sör), végül carajillo, ez kávé cukorral egy "kis" snapsszal. A csésze aljára kerül a cukor, rá az alkohol, ezt meggyújtják. Vagy elkevergeted benne a cukrot és hagyod még égni, ezzel mérsékelve az alkoholtartalmat, vagy azonnal nyakonöntöd kávéval. Az arány kb. 1:1. Állítólag Spanyolországban a munka előtti kávé nem rikán ilyen szíverősítő. Desszertnek a húszfős társaság megosztozott 10 crema catalanán (=creme brulée, gebrannte creme, cambridge cream... valamiért mindenki magáénak érzi), mert annyi volt.
Alkohollal megfelelően átitatva vágunk neki a városnak, ahol tényleg teljes az őrület. A luzerni farsang tradicionálisan az első napon hajnali 5-kor kezdődik, állítólag tele van a város akkor is, majd kb. két hétig tart. Az emberek 90%-a beöltözik, és nem csak úgy tessék-lássék, hanem nagyon komolyan eldobják az agyukat: szokatlanul nagy a királyok, apácák, démonok és beazonosíthatatlan lények aránya. Van egy lépcsőzetes dobogó rezesbandáknak, akik kb. húszpercenként váltják egymást, vannak jobbak, rosszabbak, de mind nagyon lelkes, és mindegyik csapatnak egységes jelmeze van, amelynek feltétlenül része egy kb három emberi fej nagyságú maszk. Íme egy lopott kép:
A zenészek cseréje komoly látványosság, az új társaság nagy csinnadrattával vonul be, és veszi át a régiek helyét. Ezen kívül is zene szól midnenhonnan, mindenki táncol, eszik, bulizik, hülyéskedik, akkor is, ha mindehhez -10 fok van.
Vissza kellene még mennünk egyszer, és akkor végigsétálhatnánk a belvároson, hogy lássuk az őrület teljes kiterjedését. Egyre jobb befektetésnek tűnik híres-neves neonzöld parókám...
Nagyon jól hangzik! Képek rólatok?
VálaszTörlés