Lutzmannsburg

Barátkozós hétvégét tartottunk Budapesten és Bécsben állomásozó pajtikkal (Riti, Balázs és Borcsa, Eszter és Andy, Peti és Klári, Noresz és Bo) és kispajtikkal (Bálint, Anna és Lea, Flóra és Timi, Sári és Roba, illetve Brumm úrfi). Volt nagy játszóterezés, jó kis evések és még főzés is - a gyerekek szuperul összeállították a rakott krumplit -, és végighancúroztuk a lutzmannsburgi termálfürdőt, különös tekintettel a csúszdákra.
Mindezt a sok kényeztetést azonban egyértelműen maga mögé utasítja egy hihetetlen és nagyon-nagyon jó élmény. Az úgy volt, hogy én 29 évvel ezelőtt már nyaraltam egyszer ebben a faluban, egy távoli rokonnál.

Anyu, Eszter, Martha néni, Csi néni és én 1982-ben

Mivel a ház a falun kívül épült, és eléggé jellegzetes helyen van, ezért a térképen könnyű volt megtalálni. Nagyon közel esett a szállásunkhoz, így szombat délelőtt a Boékkal elsétáltunk oda, miközben a többiek lovagolni voltak. A ház és a kert teljesen ugyanolyan, mint a régi képeken. Kicsit nézelődtünk, majd már épp indultunk volna, amikor kijött egy néni, hogy keresünk-e valakit. A dolog nekem eléggé gyanús volt, és megkérdeztem tőle, hogy nem ő-e véletlenül Elisabeth Pacher. Miután ezt a tényt bevallotta, én is bevallottam, hogy ki vagyok. Azonnal beinvitált, leültünk a kertben, beszélgettünk, majd később a házba is, ahol kaptunk almás sütit, amit előző nap sütött, mert épp olyanja volt. 94 éves, egyedül lakik ott, és nagyon fitt. Van botja, de azzal inkább mutogat, járáshoz nem annyira használja. Tündéri volt, felidéztünk néhány emléket, és adott egy gyönyrű névjegykártyát, mert az ember nem csak úgy felfirkantja valami cetlire a telefonszámát. Nagy kacsintással közölte, hogy két évvel ezelőtt még autót vezetett.

Csi nénivel 2011-ben

Aki nem hiszi, járjon utána :)