Elköltöztünk

De mi fizikai valónkban, egy másik lakásba. Ami a régitől 56 mp távolságra van.
Költözés előtti nap reggel 7:48-kor felhívott a költöztető cég, hogy akkor ugye holnap. 1) Én nem egészen voltam még ébren, 2) a költöztető cég neve hasonlóan kezdődik, mint az új étkezőasztalunkat szállító cég neve, 3) a költöztetős nő kemény sviccerül beszélt hajnalok hajnalán. Ebből kifolyólag én totál összekevertem az egészet, kb azt sem tudtam, hogy kivel beszélek, de abban megegyeztünk, hogy következő nap lesz az eksön. Aztán fölébredtem, és rájöttem, hogy minden OK, ezek csak a költöztetők voltak, és tényleg másnap jönnek, ahogy előre megbeszéltük.
Csütörtökön aztán be is állított 3 fickó - 2 kurd és egy másik nemsvájci -, és röpke 7 óra (plusz ebédszünet) alatt átpakoltak. Mindezt úgy, hogy én a megelőző napokban kézben átvittem a teljes fürdőszoba és konyhai berendezést. Pedig azt hittük, hogy nincs is sok cuccunk. Csütörtök estére összeállt a hálószoba, ágyastul, megtöltött szekrényestül. A kipakolás kb vasárnap estig tartott, én a könyvek rendezésében jeleskedtem, Andris vállalta az idegesítő csetreszes dobozokat és egy csomó mást is. Képek majd csak ezen a héten csütörtökön lesznek, amikorra is megérkezik az új étkezőasztal és az ülőgarnitúra. Akkor már viszonylag lakás jellege lesz a dolognak (de még várunk új bútorokat).
Elkezdtük a lakóközösségbe való beilleszkedést is, pl a Mátéék már kétszer is voltak itt vacsizni :) Szerencsére  az erkély első pillanattól kezdve használható volt, az idő pedig jó, úgyhogy kultúráltan lehetett enni, romantikus gyertyafénynél, ugyanis lámpákkal még nem állunk túl jól.