Még 2 nap, és költözünk, a lakás cafatokban. Azt nem mondanám, hogy túl szisztematikusan csinálom, minden szoba félig-meddig szét van bombázva, de még vannak is bennük cuccok. A legkulturáltabb a háló, ott a szekrényekben sokat szortíroztam, úgyhogy remélhetőleg pikk-pakk össze lehet majd rakni mindent holnap. De a vendégszoba félig üres, félig még kacatokkal teli. A nappaliban a könyvespolc nagy része le van pakolva, de azért nem minden.
Amúgy természetesen kifogásom is van, hogy miért így megy a dolog. A válasz: a dobozméret. Kaptunk egy csomó bazi nagy dobozt, amibe nem lehet akármit tenni, mert pl ha megpakolok könyvvel (főleg albumokkal) másfél köbmétert, akkor nincs az az izmos költöztető, aki azt onnan elmozdítja.
A másik kifogás pedig az, hogy hétvégén nem voltunk itthon, mert hedonisták vagyunk. A volt bécsi munkahelyemről összeszedett társaságban most volt az utolsó esküvő, amit nem lehetett kihagyni.
Voltunk 2005-ben Dél-Olaszországban, 2007-ben a mi esküvőnkre jött el mindenki, 2009-ben Párizsban volt a randi, most pedig Toszkánában. Rendesen tartottuk a menetrendet. Amúgy a banda nemzetköziségét bonyolítják a partnerek: a párizsi esküvő franciául és angolul ment, ez a mostani pedig olaszul és németül. Ja, és mivel Bini asszonysággal együtt mentünk, természetesen elkéstünk egy kicsit a ceremóniáról, így lemaradtunk a bevonulásról, de még így is maradt bő egy órányi üldögélnivaló (a szertartáshoz készített kis, kétnyelvű könyvecske 32 oldalas volt, és ebben nem volt benne a két pap beszéde az ifjú párnak...) A bulira viszont mi érkeztünk legelőször, mivel már tuduk, hogy hol van a helyszín (ott volt a szállásunk). A templomtól laza félórás kocsikázás úttalan utakon, volt is olyan vendég, aki eltévedt, és másfél óra múlva futott csak be. De a hely nagyon szép volt, egy igazi toszkán kis váracska, egy domb tetején, kilátással hasonló kis váracskákra.
Jó volt találkozni az emberkékkel,
megnézni, ahogy Wolf vőlegényt játszik, begyűjteni a híreket és pletykákat. Aztán a vasárnapot Rómában töltöttük, és sokat sétáltunk.
A hétvége gyenge oldala - legnagyobb meglepetésünkre - a kaja volt, de lehet, hogy túl sokat vártunk tőle.
Amúgy természetesen kifogásom is van, hogy miért így megy a dolog. A válasz: a dobozméret. Kaptunk egy csomó bazi nagy dobozt, amibe nem lehet akármit tenni, mert pl ha megpakolok könyvvel (főleg albumokkal) másfél köbmétert, akkor nincs az az izmos költöztető, aki azt onnan elmozdítja.
A másik kifogás pedig az, hogy hétvégén nem voltunk itthon, mert hedonisták vagyunk. A volt bécsi munkahelyemről összeszedett társaságban most volt az utolsó esküvő, amit nem lehetett kihagyni.
Voltunk 2005-ben Dél-Olaszországban, 2007-ben a mi esküvőnkre jött el mindenki, 2009-ben Párizsban volt a randi, most pedig Toszkánában. Rendesen tartottuk a menetrendet. Amúgy a banda nemzetköziségét bonyolítják a partnerek: a párizsi esküvő franciául és angolul ment, ez a mostani pedig olaszul és németül. Ja, és mivel Bini asszonysággal együtt mentünk, természetesen elkéstünk egy kicsit a ceremóniáról, így lemaradtunk a bevonulásról, de még így is maradt bő egy órányi üldögélnivaló (a szertartáshoz készített kis, kétnyelvű könyvecske 32 oldalas volt, és ebben nem volt benne a két pap beszéde az ifjú párnak...) A bulira viszont mi érkeztünk legelőször, mivel már tuduk, hogy hol van a helyszín (ott volt a szállásunk). A templomtól laza félórás kocsikázás úttalan utakon, volt is olyan vendég, aki eltévedt, és másfél óra múlva futott csak be. De a hely nagyon szép volt, egy igazi toszkán kis váracska, egy domb tetején, kilátással hasonló kis váracskákra.
Jó volt találkozni az emberkékkel,
megnézni, ahogy Wolf vőlegényt játszik, begyűjteni a híreket és pletykákat. Aztán a vasárnapot Rómában töltöttük, és sokat sétáltunk.
A hétvége gyenge oldala - legnagyobb meglepetésünkre - a kaja volt, de lehet, hogy túl sokat vártunk tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése