Itt volt Kati néni, és múlt hétvégén elmentünk St. Moritzba. (Képek majd lesznek.) Az extra enyhe és száraz időnek köszönhetően még soha ilyen barnának nem láttuk a hegyoldalakat, a síszezon egyszerűen nem tudott beindulni. Hősiesen próbáltak ugyan hóágyúval egy-egy sávban sípályát kialakítani, de ez nem győzte meg az embereket, kongott a város, egyes szállodák még ki sem nyitottak.
Viszont ez minket annyira nem zavart, jókat ettünk, sétáltunk, és vasárnap még 3300 méterre is fölmentünk a kabinos lifttel (na jó, azért bizarr volt kis retiküllel, "civil ruhában" menni). Ott persze volt hó, meg szél is, és olyan tiszta idő, hogy elvileg még a Matterhornt is lehetett látni, csak sajnos abban nem tudtunk megegyezni, hogy pontosan melyik távoli csúcs is az.
A hétvégén egy dolgot megtanultam: egy hágón kocsival átkelni alapállapotban sem olyan kellemes élmény a gyomornak, de terhesen erősen nem ajánlott. Viszafelé inkább Churig vonattal mentem, ott csatlakoztam a többiekhez.
Elutazásunk után 2 nappal leszakadt a hó.
Tegnap este voltunk hokimeccsen, ami úgy történt, hogy az Andris, aki a Grashoppers klubban squashol kapott ingyenjegyeket ugyenezen klub hokiszekciójának egy meccsére. Szerencsére voltak ott helyi haverok is, akik közben legalább a szabályokat ismertették, így egy picivel többet értettünk, de a korongot így sem nagyon sikerült követni. Minden esetre a meccs vége nagyon izgalmasra sikeredett, mivel az addig 2:1-re vezető zürichiek a sípszó előtt 2 másodperccel beszívták az egyenlítő gólt, majd az eredménytelen hosszabbítás után a második menet büntetők során kikaptak. Pech.
A stadion amúgy tele volt gyerekekkel, és a szünetben egy kicsit bemutatózott az utánpótlás csapat. Ez utóbbi abból állt, hogy nagyon-nagyon sok 5-7-éves csúszkált egy kupacban a jégen, időnként hatalmas tömegeséseket produkáltak (ehhez nem feltétlenül volt szükség a korong jelenlétére), ellenben több gól is született, mint a felnőtt meccsen.
A mai napomat menyasszonyi ruha szalonokban töltöttem, ugyanis Martin végre megkérte Susanne kezét (guglis emberek, lánykérés stílusosan a Central Parkban történt, utána gyűrű Tiffanynál vevődött). Jól szervezett német-osztrák pár lévén már meg is van az esküvő időpontja (május 18.) és helyszíne (Bregenztől pár km-re a Bodensee partján), úgyhogy ideje volt ruhát keresni. Négy szalonban jártunk, és egyre hatékonyabbak lettünk. Végül két ruha maradt versenyben, kiváncsi vagyok, melyik lesz végül a nyerő. Mindkettő nagyon szép, de szerintem van egy logikus/praktikus meg egy kevésbé praktikus, viszont ez utóbbi lenne a tuti darab.
Ja, és én leszek a tanú, majd valaki begörget a menyasszony mögött. Lesz azért back-up tanú is...
Viszont ez minket annyira nem zavart, jókat ettünk, sétáltunk, és vasárnap még 3300 méterre is fölmentünk a kabinos lifttel (na jó, azért bizarr volt kis retiküllel, "civil ruhában" menni). Ott persze volt hó, meg szél is, és olyan tiszta idő, hogy elvileg még a Matterhornt is lehetett látni, csak sajnos abban nem tudtunk megegyezni, hogy pontosan melyik távoli csúcs is az.
A hétvégén egy dolgot megtanultam: egy hágón kocsival átkelni alapállapotban sem olyan kellemes élmény a gyomornak, de terhesen erősen nem ajánlott. Viszafelé inkább Churig vonattal mentem, ott csatlakoztam a többiekhez.
Elutazásunk után 2 nappal leszakadt a hó.
Tegnap este voltunk hokimeccsen, ami úgy történt, hogy az Andris, aki a Grashoppers klubban squashol kapott ingyenjegyeket ugyenezen klub hokiszekciójának egy meccsére. Szerencsére voltak ott helyi haverok is, akik közben legalább a szabályokat ismertették, így egy picivel többet értettünk, de a korongot így sem nagyon sikerült követni. Minden esetre a meccs vége nagyon izgalmasra sikeredett, mivel az addig 2:1-re vezető zürichiek a sípszó előtt 2 másodperccel beszívták az egyenlítő gólt, majd az eredménytelen hosszabbítás után a második menet büntetők során kikaptak. Pech.
A stadion amúgy tele volt gyerekekkel, és a szünetben egy kicsit bemutatózott az utánpótlás csapat. Ez utóbbi abból állt, hogy nagyon-nagyon sok 5-7-éves csúszkált egy kupacban a jégen, időnként hatalmas tömegeséseket produkáltak (ehhez nem feltétlenül volt szükség a korong jelenlétére), ellenben több gól is született, mint a felnőtt meccsen.
A mai napomat menyasszonyi ruha szalonokban töltöttem, ugyanis Martin végre megkérte Susanne kezét (guglis emberek, lánykérés stílusosan a Central Parkban történt, utána gyűrű Tiffanynál vevődött). Jól szervezett német-osztrák pár lévén már meg is van az esküvő időpontja (május 18.) és helyszíne (Bregenztől pár km-re a Bodensee partján), úgyhogy ideje volt ruhát keresni. Négy szalonban jártunk, és egyre hatékonyabbak lettünk. Végül két ruha maradt versenyben, kiváncsi vagyok, melyik lesz végül a nyerő. Mindkettő nagyon szép, de szerintem van egy logikus/praktikus meg egy kevésbé praktikus, viszont ez utóbbi lenne a tuti darab.
Ja, és én leszek a tanú, majd valaki begörget a menyasszony mögött. Lesz azért back-up tanú is...
Ezmindnagyonérdekes, de: mi a helyzet a beharangozott állással? Elkezded, nem kezded, tudják, hogy terhes vagy, stb.? Ha elkezdted, akkor mit csinálsz és hogy tetszik?
VálaszTörlésAz állást elkezdtem, és eléggé rémes, nagyon furcsa hely. Második héten elmondtam a terhességet, harmadik héten pedig azt, hogy én inkább nem maradnék. Úgyhogy madj januárban keresnek új embert a helyemre, akit betanítok, utána pedig nyugalomban pocakot fogok növeszteni. Aztán majd kicsit később újra elgondolkozom a munkavállaláson.
VálaszTörléstessék mondani dec.10-e óta semmi nem történt?!
VálaszTörlés