2012. május 25., péntek

Vihar előtti

Legalábbis nagyon remélem, hogy ez már a vihar előtti csend...

Most már nem megyünk sehova, maradunk a fenekünkön Zürichben, nem áll előttünk utazás, esküvő vagy egyéb számottevő program. Tehát semmi nem is vonja el a figyelmemet a főállású várakozástól. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez lehet a terhesség lehúzósabb része, mert az ember csak vár és vár, hogy történjen már végre valami. És tényleg. Szerencsés vagyok, mert nem vagyok hatalmas, továbbra sem kényelmetlen a saját testem, és semmi panaszom - csak türelmetlen vagyok.

A svájci terhesgondozásnak köszönhetően vizsgálatokkal sem zaklatnak; voltam a 37. héten, ezen kívül (ha addig nem történik semmi) van egy időpontom a terminus napjára, hogy ránézzenek a lustaságra a hasamban. Az egyetlen egészségügyi program a heti egy akupunktúrás kezelés, ahol most már elkezdjük kicsalogatni a gyerkőcöt. Ami vagy bejön, vagy nem.

Pillanatnyilag ennyi a mi kis reality show-nk, uborkaszezon.

3 megjegyzés:

  1. annyira jó ez a kép ehhez a szöveghez! csuda, hogy miket nem találsz!én már teljesen be vagyok sózva!annak örülök, hogy arborétumba jártok, így legalább lesz közös témájuk az unokatesóknak:)meg olyanról is tudnak majd beszélgetni, amihez pl. az APA=Andris nem tud hozzászólni:)

    VálaszTörlés