Debütált

az orrszívó porszívó. Dávid a hétfői bölcsi után szörcsögött, ami aztán az éjszakáját meg is keserítette, úgyhogy előkerült ez a zseniális magyar találmány. Persze visított tőle, mint egy kismalac, de szerintem viszonylag hamar rájött, hogy a kezelés segít, mert ahogy abbahagyom az orra macerálását, elhallgat. Kedden délelőtt a dokihoz is ellátogattunk, aki kedvesen mosolygott az elsőgyerekes szülő szindrómán, megnevettette a dedet, majd hazaküldött, hogy semmi baja. Már már tényleg jobb is a helyzet, lassan a porszívót is el lehet tenni, túléltük az első "betegséget".
Holnap már megy bölcsibe, hogy befejezzük a beszoktatást, ami eléggé jól halad. Habár pénteken még alig volt hajlandó enni, ez hétfőre megoldódott. Mi azt mondtuk a gondozóknak, hogy lehetőleg külön szobában, csendben, nyugalomban egyen a gyerkőc. Ami bejött: egy kosárban a játékszoba kellős közepén, nézve közben a többieket. (A kosár olyan, mint egy nagyobbacska kutyakosár, pihe-puha, és a manók imádják.) Innentől feladom, hogy okosabb legyek, mint a bölcsisek.
Pénteken élesben megy minden, az lesz az első munkanapom!

Duplázás

Dávid - a fürdőszobai mérleg szerint - megduplázta születési súlyát, és már 6,7 kilóval büszkélkedhet.
Íme a gömböc:

Borinak

Beerősített a tél, másfél napja folyamatosan havazik:

tegnap késő délután

mára ez lett belőle

update: a távolabbi fenyő teteje letört a hó súlya alatt

(Hihetetlen, hogy egy hete ez volt.)

Hóóóóó!

Esik a hó, manóka kint alszik a teraszon, teljesen kiütve.
Isten hozott, tél!

Második nap a bölcsiben

Ígérem, hogy nem lesz külön blogbejegyzés minden egyes bölcsis napról, de ez volt az első, hogy otthagytam, így ez megérdemli a megörökítést.

Disclaimer: a következő sorok annyira rózsaszínűek, hogy erre érzékeny személyeknél alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására.

A terv szerint ma 9-re vittem a manót, és 11-re mentem érte. Megérkezés után kb fél perccel átadtam az óvónéninek, majd eljöttem. 11 előtt 10 perccel telefonáltak, hogy még ne menjek, mert a gyerkőc nagyot játszott, és még alszik. Majd szólnak, ha felébredt. Hívtak is újra fél 12 után, hogy felébredt, mosolyogva fogadta az ismeretlen környezetet, mehetek. Amikor befutottam, épp a tükörképével kokettált. Melina beszámolt, hogy játszott csörgőkkel, nagyokat nevetett, elbűvölte Dianét, a másik óvónénit is. Utána simán elaludt, és az sem zavarta, amikor a többi gyerek később bement aludni.

Holnap folyt. köv., akkor már ott is fog enni egyet.

Megfordult!

Hátról hasra, és ki is húzta maga alól a kezét!
Nagy a büszkeség a Trichtenhauserstrasséban.

Első nap a bölcsiben

Dávid ma debütált a sárga csoportban, egyelőre még csak fél napot, és velem együtt. De már nagyon ügyesen játszott, alaposan megnézett mindenkit, üldögélt az ölemben az asztalnál, amíg a többiek reggeliztek, és játszott egy szőnyegen, amíg ebédeltünk. Persze ő is kapott enni, üvegből, hogy a helyhez ezt az étkezési módot kösse. Úgyhogy kivételesen azt is tudom, hogy jó sokat evett. És amiben a legügyesebb volt az az, hogy aludt háromnegyed órát a bölcsis ágyában! Igazából ebben nem is nagyon reménykedtem, de összejött.
Nagyon jó volt látni, hogy a gyerekek, ha fáradtak voltak vagy csak valamiért egy kicsit nyűgösek, akkor teljes bizalommal odabújtak a az óvónőkhöz. Pedig az egyik kisfiú csak most októberben kezdett. Ezt nem lehet csak az újaknak való villantásul előadni.
Manóka most totál kiütve alszik a teraszon, holnapután folytatódik a kaland, akkor már elkezdjük az otthagyós üzemmódot.

Wägitalersee kétszer

Állítólag ez volt az utolsó meleg hétvége, jön az igazi ősz és tél. El is mentünk Glebékkel sétálni Schwyz kantonba, a Wäglitalersee-hez. Gyönyörűek voltak a színek, és Dávid annyira felpörgött a dologtól, hogy fél órán keresztül csak kurjongatott a kocsijában. Szegény Emma nem tudom, hogy tudott tőle aludni.

Andris próbálja Emmától távolabb tartani a kurjongatóst

ilyen szépek voltak a színek

Indulás előtt még egyszerre volt ébren mindkét gyerek, íme a bizonyíték:

És hogy miért voltunk itt kétszer? Az úgy volt, hogy eljöve a fél 4, ezáltal eljöve Dávid uzsonnaideje. Igyekeztem elbújni valahol a tóparton, ahol irtóra sütött a nap, így a szoptatás befejeztével menekülőre fogtam, felmarkolva gyereket, pelust, kendőt, kis pulcsit. A telefon meg ottmaradt. Félúton hazafelé vettük észre, amint épp belekeveredtünk egy méretes nagy dugóba. A dupla záróvonalon megfordulva visszakacskaringóztunk érte a szerpentinen, szerencsére ott várt a kövön, ahova letettem. A manó nagyon jól bírta az extra tortúrát, habár elaludni nem akart már az autóban, így másfél órán keresztül felvonultattam teljes mondóka-, vers- és dalrepertoáromat. Meg kell tanulni újakat, mert egy hosszabb útra ez már nem lesz elég, így is kb ötször volt minden. A gyerek nem únta, de én a végére már igen.

Dávid 4 hónapos

Voltunk vele még múlt pénteken doktornéninél, hivatalosan 6240 g és 62 cm (mi a múltkor házilag kissé félremértük, vagy - anyukám szerint - összement a mosásban).
Nagyon figyelmes kisgyerek, vak lóért nem adná, ha tudna kúszni, viszont a megfordulás abszolút nem motiválja. Majd jön egy kedves felnőtt, aki megfordítja, eddig még mindig megoldódott a probléma. Egész jól eljátszadozik egyedül is egy kicsit, de persze szereti, ha szórakoztatjuk, énekelünk vagy táncolunk neki. Egész jól megfog, és a szájába tesz dolgokat, de legszívesebben a saját öklét rágicsálja. Nyáladzik is rendesen, de még nem bizonyított, hogy jönne a foga. Hason magasra kitolja magát, ha felültetjük, akkor szépen tartja a fejét.
Október 23-tól kezdjük a bölcsis beszoktatást, tegnap voltunk bemutatkozó/bemutató beszélgetésen, ahol részletesen végigvettük Dávid életének és személyiségének minden kis mozzanatát. Remélhetőleg november 2-ára, az első munkanapomra minden simán fog menni.
Dilemmázom a hozzátáplálás elkezdésén is. Tej lenne, csak érdeklődés nincs annyira. Nap közben minden más izgalmasabb, mint az evés. A kimaradt kalóriákat ezért éjjel kell bepótolni, szóval még mindig kétszer kel. Egy betegségtől eltekintve ebből az elsőt Andris csinálja, úgyhogy nekem is jut egy picit hosszabb megszakítás nélküli alvás.

Technológia

Van abban valami vicces, ha Hongkongból mondják az embernek, hogy az ölében ülő gyereknek csorog a nyála.

Társadalmilag sűrű

Intenzív társadalmi életet éltünk, részben a látogatók által okozva, részben általuk lehetővé téve. Először meglátogatot tminket szűk két napra Szabó Zoli, a nővérem 30 évvel ezelőtti csellótanára, aki jó rég áttette székhelyét Sydneybe. Úgyhogy nem semmi, hogy most nálunk volt!

komoly úriemberek a teraszon

Zolinak köszönhetően vasárnap este kiruccantunk, Erichhel vacsiztunk, illetve én még összefutottam az étteremben Ibrahimmal is, aki szokása szerint egy őrült projektbe keveredett. Egy guglis kolleganője férje összeállít egy szakács- és kulturális ismertető könyvet So isst die Religion (csúnyán fordítva Így eszik a vallás) címmel, amit - informatikus létére - Ib fotózott. Különféle vallású családokhoz mentek, és ünnepi ételeket főztek, amiknek aztán nem csak a receptjét ismerteti a könyv, hanem a szimbolikus jelentőségét is. Én eddig olyan 150 képet láttam, azok alapján a kötet szépséges és izgalmas lesz:

ilyen szép fotó azóta nem volt a blogon, mióta Gyuri nálunk járt

Zoli után szinte azonnal megérkezett Anyu egy kis unokagyömöszölésre:

kis császár trónol

Sűrű múzeumi programot teljesítettünk - megnéztük egyik nap a Landesmuseumban a Kapital c. kiállatást, másnap a Kunsthausban pedig Gauguin sokszorosított grafikáit, illetve átfutottuk néhány Giacomettin is (vegyesen Giovanni és Alberto). Ezeket a manó kendőben többé-kevésbé átaludta. Szombaton itthon hagytuk apukájával, mi pedig még bezsúfoltuk a Museum Rietberg japán grafikai és fotókiállítását. Sajnos nekem aztán haza kellett jönnöm, úgyhogy a kiállítás kétharmadáig jutottam csak, de nagyon szép volt így is.
Szombat este pedig az az őrületes helyzet állt elő, hogy a Szalay, Terék és Orbán családoknál is volt épp egy-egy rezidens nagymama, így el tudtunk menni hatosban vacsizni. Egészen az utca végéig jutottunk a Trichtenhausermühlébe, vadat ettünk, és nekem még egy fél pohár bor is lecsúszott (a többieknek több), ami annyira jól esett!
Éééééés: anyukám bébiszittelésének hála végre levágattam a hajam!

Holnap jön a másik nagymama, úgyhogy folytatódik a pörgés.