Wägitalersee kétszer

Állítólag ez volt az utolsó meleg hétvége, jön az igazi ősz és tél. El is mentünk Glebékkel sétálni Schwyz kantonba, a Wäglitalersee-hez. Gyönyörűek voltak a színek, és Dávid annyira felpörgött a dologtól, hogy fél órán keresztül csak kurjongatott a kocsijában. Szegény Emma nem tudom, hogy tudott tőle aludni.

Andris próbálja Emmától távolabb tartani a kurjongatóst

ilyen szépek voltak a színek

Indulás előtt még egyszerre volt ébren mindkét gyerek, íme a bizonyíték:

És hogy miért voltunk itt kétszer? Az úgy volt, hogy eljöve a fél 4, ezáltal eljöve Dávid uzsonnaideje. Igyekeztem elbújni valahol a tóparton, ahol irtóra sütött a nap, így a szoptatás befejeztével menekülőre fogtam, felmarkolva gyereket, pelust, kendőt, kis pulcsit. A telefon meg ottmaradt. Félúton hazafelé vettük észre, amint épp belekeveredtünk egy méretes nagy dugóba. A dupla záróvonalon megfordulva visszakacskaringóztunk érte a szerpentinen, szerencsére ott várt a kövön, ahova letettem. A manó nagyon jól bírta az extra tortúrát, habár elaludni nem akart már az autóban, így másfél órán keresztül felvonultattam teljes mondóka-, vers- és dalrepertoáromat. Meg kell tanulni újakat, mert egy hosszabb útra ez már nem lesz elég, így is kb ötször volt minden. A gyerek nem únta, de én a végére már igen.