Alapkőletétel

Ez egy szó?
Na mindegy, ma volt a Landesmuseum bővítésének alapkőletétele, kellemes 8 fokban, nehogy gutaütést kapjunk.

mindenféle Bundes- és Stadtratok habarcsolnak
(forrás: www.solothurnerzeitung.ch)

Az esemény egyébként meglepően szórakoztató volt, egyértelműen Bobby szervezte még (akinek ez volt az utolsó munkanapja). A zenei aláfestést a Tonhalle zenekarának fúvós szekciója szolgáltatta, először volt egy kis sviccer (sramli-)zene, aztán volt valami negyvenes évekbeli filmzenének hangzó egyveleg, a végén pedig rendes swing. A múzeum igazgatójának köszöntése után pedig egy humorista-féleség mondta el, hogy mi is az az alapkőletétel, mindenki gurult a röhögéstől. Ilyen felvezetés után a fontos emberek beszédei is kibírhatóak voltak, és becsületükre legyen mondva - vagy a beszédíróik becsületére -, megpróbálták ők is lazán megközelíteni az eseményt. És legalább nem beszéltek hosszan.
Miután a fontoságok alászálltak a munkagödörbe, a pórnép pedig elhelyezkedett a földszinti karzaton, kezdetét vette az időkapszula megtöltése. Közben valami ceremóniamester körbejárt sportközvetítő módjára, és megkérdezett mindenkit, hogy mennyire gyakorlott alapkőletevő. Az építészirodának ez csak a második, de igyekeztek azzal kimagyarázni magukat, hogy 12 éve a landesmuseumos a projekten dolgoznak. Reméljük a legjobbakat.
A móka végéről eljöttem, mert hideg volt, meg vagyok fázva (egy bögre teával mentem le, ez valamiért senkinek nem kerülte el a figyelmét), és telefonügyeletet is tartottam közben, de az volt a benyomásom, hogy Svájcban egy alapkőletétel alapvetően egész élvezetes esemény.

Két kimenő

Péntek és szombat este is a bébiszitter fektette Dávidot, mert nekünk egyéb irányú elfoglaltságaink voltak.

Andris pénteken squashversenyt nézett (nemzetközi versenyt rendezett a klubja, a világ élvonalában játszó versenyzők jöttek), én pedig Bobby Keller, az átmeneti gazdasági igazgatónk búcsúbulijában voltam. Ezt a búcsúbulit azért nem úgy kell elképzelni, mint egy sima iszogatást kis zenével. A fickó igazából már nyugdíjas, így csak 4 állással/elfoglaltsággal/kötelezettséggel zsonglőrködik. Korábban évtizedekig volt a Tonhalle gazdasági igazgatója, így a búcsúesemény is ott került megrendezésre. Először tartott nekünk vezetést a kulisszák mögött, amit én egyszer már meghallgattam, mert az egyetemen is előadott, de másodszorra is vicces volt. (És egy - természetesen későn érkezett - olasz kollegától kérdezte meg, hogy mehet-e az előadás sviccerül, nem tőlem. Ha!) Utána volt azért iszogatás-szendvicsezés. Azt követően pedig a zene Britten War Requiemje volt egy sima plusz egy kamarazenekarral, orgonával, két kórussal, két szett ütőssel. Na jó, ezt a kis költségvetásű darabot nem csak a mi kedvünkért játszották, voltak ott fizetővendégek is. A boroktól ellazultan vihorászó és a jegyből hajtogatott papírrepülővel egymást dobáló múzeumi népséget gyorsan magával ragadta a zene, és végülis nem hoztunk szégyent a jó Bobby fejére.

Szombaton Eddie Izzard estjén voltunk, aki ahhoz képest, hogy stand-up humorista, egyszál egyedül szépen megtöltötte a Hallenstadiont. (Kikerestem a Hallenstadion technikai adatait, de nem vagyok benne biztos, hogy melyik elrendezést használták. Minden esetre olyan 8-10'000 ember lehetett ott.) Visszaadhatatlan, hogy mikről hablatyolt össze, de nagyon jól szórakoztunk, a teljes észak-svájci expat communityvel körülvéve.
Íme egy részlet a turné malmöi állomásáról:

A végén még kaptunk egy kis átírt Death Star canteen-t is, ami olyan fogadtatásra lelt, mint amikor az egy turné erejéig újra összeállt Police belekezdett a Roxanne-be.

A fektetések egyébként jól sikerültek, a gyerek bő 12 órákat húzott le mindkét éjjel.

Kenyérsütés Jackkel

Szombaton voltam megint Laughing Lemon kurzuson, ezúttal kenyereket sütöttünk. Az időjárás "kedvezett" ennek a tevékenységnek, mert havazott, így direkt jó volt, hogy folyamatosan ment két sütő.
Készült bagett, ír szódás rozskenyér, kalács, bagel, pizza, socca/farinata (csicseriborsó lisztből készült lepény-féleség), focaccia.
Íme néhány kép a bagel-készítésről, az volt nekem az igazi újdonság:

méricskélés

formázás

előfőzés

bundázás szezámmal és mákkal

kisültek

Úgyis régóta tervezek egy brunchot sok-sok vendéggel, ezek pont jók lennének.

A többi kenyér féle:

a repertoár még tovább bővült

És művem, az ír szódás kenyér, ami szépségesen rusztikus, csak sajnos nem finom (nem az én hibám, ez egy ilyen kenyér, nem magában kell enni, sajttal pl egész jó:

A végén pizzázás Susannéval:

Jack képe

Azért mégsem olyan rózsaszín

Visszajött a tél, szombaton hóra ébredtünk. Mostanra már elolvadt, de maradt a szürke, nyálas idő.

Dávid fogzása sem egészen problémamentes, mára belázasodott, el kellett hoznom a bölcsiből. Most épp alszik szerencsére, ez a legjobb, amit tehet.

Tombol a nyár

Ennek örömére Dávidnak vettem két napozós tökfödőt. Az egyik klasszik karimás, a másik a nyakat is védi. Ezt gyorsan meg is örökítettem, amiért a Manó 15 év múlva nagyon fog utálni ;)

Ezen kívül van még egy cukiság: Dávid integet (vagy szélmalmot játszik):

Perfect day

Reggel elmentem dolgozni, de mivel ma van Zürichben a télbúcsúztatás, ezért csak félnapos munkanap volt. 1 előtt fölértem Dávidért a bölcsibe, és visszamentünk a városba, hogy barátokkal piknikezzünk a tóparton. Hétágra sütött a nap, salátáztunk, sütiztünk, négy mazsola kavart a pokrócokon. Dávidnak még a napirendje sem borult igazán, kb annyit és akkor aludt, amennyit itthon is szokott. Alváshoz sétáltam vele, ezalatt kicsit leégtem. Ahoz képest, hogy 2 hete havazott... Manó aztán rendesen evett, és bulizott három nővel. Itthon pedig teljesen kidőlt.

svéjci gyerek Rivellához bújik

három nővel (balról Lilja, a vén másfél éves, aztán kortársak Marina és Emma)

mazsolacsapat

Ééééés!!! Dávid büszke tulajdonosa egy darab bal alsó egyes áttört fogacskának. A nap folyamán jött ki, de a nagy játszásban nem volt ideje ezen nyűglődni. Az esti rutin pedig immáron fogmosással fog bővülni, úgy ám!

Dávid 10 hónapos

Pontos méreteket nem tudok, de váltottunk a 74-es ruhákra, és elhagyta a 8 kilót. Fog továbbra sem jelentkezett. Orrporszívózás stabil program.
Mivel itt továbbra is tart a tél (na jó, most már csak az eső esik, legalább nem hó), ezért bevezettük a játszóház intézményét. Dávid nagyon élvezi a nagy játékokat, amikre fel lehet mászni. Ennél jobban már csak az tetszik neki, hogy a nagyobb gyerekeket meg lehet figyelni. Néha úgy kell kikapni egy kissé vadabb buli  közepéből.

Alagút!

Húsvétkor voltunk Ritiéknél Bécsben (képek sajnos nem készültek, de szuper volt! Éles szemű megfigyelő láthatja, hogy Dávid átesett élete első hajvágásán is, Riti bevállalta a feladatot.), és ott rájött/ünk, hogy nagy kádban fürdeni jó dolog. Így beszereztem gyorsan egy csúszásgátlót, és mehet a móka:

szokásos morózus kedv

Az ünnep hozott új könyvet is, Zelk Zoltán örökbecsűjével bővült a kínálat:

A három nyúl

Mozgásfejlődésben nagy ugrás volt megint: bútorok mellett teljesen stabilan áll, és már a komódnál is fel tud állni, pedig annak nem tud a tetejére támaszkodni. Az alacsonyabb darabok mellett oldalazva megy. Mászásból hajlandó kiülni, és úgy is játszik egy kicsit, de nem sokat, mert a helyváltoztatás mindent visz.

áll a baba