2013. április 30., kedd

Alapkőletétel

Ez egy szó?
Na mindegy, ma volt a Landesmuseum bővítésének alapkőletétele, kellemes 8 fokban, nehogy gutaütést kapjunk.
mindenféle Bundes- és Stadtratok habarcsolnak
(forrás: www.solothurnerzeitung.ch)
Az esemény egyébként meglepően szórakoztató volt, egyértelműen Bobby szervezte még (akinek ez volt az utolsó munkanapja). A zenei aláfestést a Tonhalle zenekarának fúvós szekciója szolgáltatta, először volt egy kis sviccer (sramli-)zene, aztán volt valami negyvenes évekbeli filmzenének hangzó egyveleg, a végén pedig rendes swing. A múzeum igazgatójának köszöntése után pedig egy humorista-féleség mondta el, hogy mi is az az alapkőletétel, mindenki gurult a röhögéstől. Ilyen felvezetés után a fontos emberek beszédei is kibírhatóak voltak, és becsületükre legyen mondva - vagy a beszédíróik becsületére -, megpróbálták ők is lazán megközelíteni az eseményt. És legalább nem beszéltek hosszan.
Miután a fontoságok alászálltak a munkagödörbe, a pórnép pedig elhelyezkedett a földszinti karzaton, kezdetét vette az időkapszula megtöltése. Közben valami ceremóniamester körbejárt sportközvetítő módjára, és megkérdezett mindenkit, hogy mennyire gyakorlott alapkőletevő. Az építészirodának ez csak a második, de igyekeztek azzal kimagyarázni magukat, hogy 12 éve a landesmuseumos a projekten dolgoznak. Reméljük a legjobbakat.
A móka végéről eljöttem, mert hideg volt, meg vagyok fázva (egy bögre teával mentem le, ez valamiért senkinek nem kerülte el a figyelmét), és telefonügyeletet is tartottam közben, de az volt a benyomásom, hogy Svájcban egy alapkőletétel alapvetően egész élvezetes esemény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése