Már megint félidő

Még kb. 20 további hét, és teljes lesz a családunk.
Terhesség szempontjából eseménytelenül telnek a napok, a hasam persze nagyobb, mint Dáviddal ennyi idős korában volt, viszont kevésbé intenzíven érzem a mozgást. Majd megkérdezem a dokit, hogy ez a baba hogyan fekszik, szerintem egész másképp, és mást rugdal. Amúgy is sanyarú sorsú második gyerek, mert alig van időm hasamat simogatva várni a jelzéseit; vannak ugye programok Dáviddal, meg intenzív munka, meg sok-sok főzés, és a karácsonyra is készülni kell egy kicsit. Úgyhogy ha a kicsi este 11 után aktív, akkor mázlink volt, és lehet érezni, nap közben nincs sok esélye egyelőre. Persze majd nagyobb lesz, és akkor nyers testi erejénél fogva ő fog nyerni.
A múzeumban amúgy őrület van, a tavaly decemberi 372 tárlatvezetést már most túlszárnyaltuk, eddig 394 van előjegyezve, és még el sem kezdődött a hónap. Kiváncsi vagyok, mennyi lesz a végére, a határt a nyitvatartási idő fogja megszabni, egyszerűen nem fér már be több csoport.
A karácsonyi programok is elkezdődnek lassan. Vasárnap megyek egy barátnőmhöz sütni (ha addig el nem kezd szülni - erre van némi esély), aztán lesz a Google által szervezett buli, majd egy héttel később a múzeumos. A Google hív partnereket/házastársakat is, a múzeum persze nem, viszont az állatkertbe megyünk, ami izgalmas. Egy kicsit másféle tárlatvezetés várható, mint amiket mi szoktunk produkálni. Lesznek még ilyen-olyan baráti vacsik, sütizések, meg ami spontán alakul.
Szóval aktív hónap várható, majd januárban pihenünk.

Én igazán

megpróbáltam nem főzni, de aztán valahogy ma ebédre lett kacsamellel főtt zöldborsóleves csipetkével. A kacsamell zsírját előtte kisütöttem, és felhasználtam hagymás sült krumplihoz. Főzés után még picit megpirítottam a kacsát, és szeletelve tálaltam, természetesen lilakáposztával, mert az jár hozzá.
Desszertet nem csináltam, mert feljődőképes vagyok.
De holnap már isten bizony rendelünk.
Becsszó.

Zajlik

Avagy kissé szívóágon

Andris vasárnap kissé tönkretette a jobb bokáját (részleges szalagszakadás vagy szalagnyúlás, ki tudja), úgyhogy egyelőre sínben van, nem tud ráállni, és mankóval közlekedik. Kapcsolatunk új szintre lépett, mivel minden este be kell adnom neki egy vérhigító injekciót. Ezt elvileg magának is adhatná, de inkább engem bízott meg a feladattal. Én meg szépen beledöföm, nekem aztán nem fáj.
Két itthon töltött nap után ismét elkezdett bejárni dolgozni, amely mozzanat egy sofőrt is igényel. Tegnap Máté vitte, végülis egy helyre mennek, Máté viszont ma szabin volt, úgyhogy a nap így nézett ki: reggel a bébiszitter küldött egy sms-t, hogy késik, mert lerobbant a villamos. Jól kezdődik. Végül csak 15 percet késett, akkor Andrissal "elrohantunk", az urat befuvaroztam a Google-ba, ott letettem az autót, átvillamosoztam a munkahelyemre (úgy ítéltem meg, hogy így lesz gyorsabb, mint átvágni a teljes belvároson). Munka rohamtempóban, haza leváltani a bébiszittert, gyerek ébredése után kis játék, 4-re vissza a Google-ba fölvenni Andrist, akinek ma rövidebb napja volt, onnan játszóház, majd haza. Sima ügy.
Ma este már csak egy vendég jön hétvégére, de apukám javaslatát követően át fogunk állni rövid távon a kajarendelésre, hogy túléljem ezeket a heteket.
Közben Dávid cuki, mondogatja, hogy "man-kó, man-kó", és el tud szaladni apukája elől.

Dávid 1 éves és 5 hónapos

Ez a hónap végre meghozta a várva várt ugrásszerű fejlődést, Dávid szépen elkezdett járni. Először inkább csak zokniban, de aztán hamar ráérzett a cipőre is, és most már otthon is csak két lábon közlekedik. A küszöböket jól veszi (nem úgy, mint anno édes anyukája), és láthatólag élvezi az új tudományát. Néha játék közben felpattan, és fut egy-két kört a dohányzóasztal körül. Kézen fogva köszöni, inkább nem, majd ő eldönti, hogy mikor merre megyünk. Ebből persze előbb-utóbb aztán babakocsi lesz, ha valahova el is szeretnénk jutni.
Szellemileg is nagyot fejlődött, már nem is tudom, mennyi mindent fölismer a könyveiben,

kedvenc könyvnézegetős hely: valamelyikünk ölében

pár szót pedig mond is: csiga, sas, autó (nagy kedvenc), busz, bada (=banán), eper, madár (vagy valami olyasmi), kaki (néha helyesen alkalmazva), most a héten pedig anyukámat kezdte mamának hívni. Párszor mondta azt is, hogy apa, és talán tényleg az Andrisra vonatkozik. Gyorsan tanulja az új szavakat, és mindig többet megért, mint gondolnánk, pl. odahozta a kért könyvet ("amiben a malac keresi a tyúkot, és közben találkozik a mókussal, a nyuszival és a rigóval is") vagy bedobó formát (hozta a kereszt alakú formát).
Egyre határozottabb elképzelései vannak arról is, hogy mit szeretne, főleg ha kajáról van szó, pl. kér másik sajtot, ha a felajánlott nem jön be eléggé. Amúgy sem szereti kétszer ugyanazt enni, így aztán minden nap kell neki valamit főzni. Nem lesz rossz januártól az a három nap bölcsi... Sajtban nagyon erős, mindenfélét veszek neki, és eddig még csak keveset utasított vissza. Mennek a kemény és félkemény sajtok, a brie/camembert-félék, nem baj az sem, ha büdös. Nagy szerencse, hogy az újdonságokat minden esetben megkóstolja, kinézet alapján nem utasít el semmit. Halad az önálló étkezés útján is, a kanál nagy barátja. A kanalazható szilárd ételek szépen fogynak, és lelkes a levesekkel is, persze ebből átöltözés lesz.
Fog-fronton nincs változás, továbbra is 4 fog büszke tulajdonosa, de ez nem akadályozza meg abban, hogy mindenfélét egyen. Új nagy kedvenc a csemegeuborka, valahogy még azt is elmorzsolja. Amúgy áttörőfélben van az ötödik fog, de nem sieti el a debütálást.

Egyre jobb vele lenni, élvezem, hogy kezd babából kisgyerekké válni, és csillogó szemmel fedezi föl a világot maga körül.

Jubileum

Dávid pontosan egy éve jár bölcsibe (a beszoktatási időszakot nem számítva). Ezt én elfelejtettem volna, de a bölcsitől a következő kis tabló várt minket:

Golyófejből Kisfiú lett