51-49

Ma reggel volt a nagy genetikai ultrahang a kicsivel. Minden rendben találtatott, csak ő egyelőre áll a hasamban, mint a cövek, nem bukfencezett fejjel lefelé. Erre még van persze ideje, de ez magyarázza, hogy kb. mindent másképp érzek vele kapcsolatban, mint anno Dáviddal. Minden szerve csudaszép, és hozza a teljesen átlagos méreteket; pillanantyilag 333 g és 25 cm. Annyira aktív volt, hogy a 4D-s felvételek nem sikerültek túl jól, mert a gép egyszerűen nem tudott olyan gyorsan számolni. Azért itt van egy elfogadható portré:

Viszont továbbra sem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány. 4 hete a doki inkább fiúra tippelt. Most a vizsgálandó terület ugye lent volt, nehezebben hozzáférhető helyen, és nem volt egyértelmű, hogy mit látunk. Végül abban egyeztünk meg, hogy az állás 51%-49% a lány javára. Talán újabb egy hónap múlva kiderül. De legkésőbb áprilisban.

Dávid közben jól van, tetszik neki hó, egészen addig, amíg nem kell belemenni. Akkor meg van sértődve, hogy nem tud benne járni, és iszkol vissza a betonra.
Voltunk vasárnap reggel szánkózni az Uetlibergen - mérsékelt sikerrel:

Apu, ez most komoly?

Amúgy a dolog logisztikáját el lehet képzelni: egy sántikáló apa és egy öthónapos terhes anya. Szép látvány lehettünk.
Aztán még a kórház parkjában is futottunk pár kört Bogyóékkal, ezt már jobban élvezte:

Látványnak szép, csak a lábam alatt ne legyen.