Dávid másfél éves

A több hónapi "pangás" után az elmúlt másfél hónap elképesztő változásokat hozott. Mihelyst megfejtette a járás rejtélyét, Dávid ráállt a szavakra, a váltás nagyon látványos volt. Sok szót mond, és az a megközelítése, hogy csak akkor ejti ki, ha megy az egész. Tehát nem mondja csak az első szótagot vagy részeket, mindent vagy semmi alapon működik. Hosszú kedvencek az uborka és a markoló, a porszívó, koszorú, illetve a fölöttünk lakó Márti baba. De megy a mókus, kutya, cica, apu (anyu nem annyira), sajt, perec, szánkó, motor, roller, stb, stb. Hirtelen már meg sem tudjuk számolni. Mondatból eddig csak egy jött össze: "apu alszik". No comment. Képről felismeri a családtagokat és a bölcsis csoporttársakat, a nagyszülőket néven szólítja.
Németül lelkesen köszön, elköszön, és állítólag egy-két szót mond is. Állatokat meg tud mutogatni a könyvekben, de kizárólag akkor, ha anyanyelvi kérdezi (barátnőmnek megmutatta a jegesmedvét pl.). A mi kérdezésünkre ezt a produkciót nem mutatja be, mert rendszeridegen dolognak értékeli.
Elkezdődött a mondókák/versek sorait befejező korszak is, eddigi tudomány a Kutyatár. Ebből végszóra lelkesen mondja, hogy kutyatár meg Aladár.
Mindezen tudományok hatására természetesen az akarata is nagyobb lett. Keresi (és meg is találja) a határokat, sétálni pedig úgy lehet vele menni, hogy hagyom, hogy menjen a saját feje után. Aztán a végén bepakolom a babakocsiba, ami ellen fél percig tiltakozik, utána szerencsére inkább nyugodtan nézelődik.

kamu kép, ennyire nem élvezte a szánkózást