Kis év végi izgalom

Szombaton Dávidnak sikerült engem bezárnia (kulccsal) a konyhába, Andris nem volt itthon, úgyhogy háromnegyed órát azzal töltöttünk, hogy én felváltva énekeltem, mondókáztam a Dávidnak, kiabáltam föl a konyhaablakon keresztól a szomszédoknk, és kopogtam föl a plafonon, de nem jártam szerencsével. Dávid meg sírt. Andris végül háromnegyed óra után hazaért, és kimentett mindenkit szorult helyzetéből. Dávid ezek után ebéd nélkül kimerülten elaludt az ölemben. 45 perc után fölébredt, és a legnagyobb nyugalommal megebédelt. A lakásban fellelhető kulcsokat eltettük.

Délután volt a googleban gyerekeknek karácsonyi buli őrült tömeggel (több mint 300 gyerek jelentkezett be), Dávid totál felpörgött tőle, búgócsigaként közlekedett. A délelőttből tanulva végig nálam volt a moilom, és a gyerekre ráírtam a számomat, ha elveszteném. Itt már igazán csak az üzemi konyhára zárt be minket, de egy percen belül jött valaki, mielőtt még bárkit föl kellett volna hívnom. Ezen már csak röhögtem

Mindezek és az egész elmúlt időszak hatására fektetés után átmentem a kórházba, hogy a hasam kicsit hülyén érzi magát. Először két órát vártam, addig nem történt semmi. Aztán jött egy fiatal doktornő, aki bekísért egy vizsgálóba, beszéltünk két szót, a hasamra nyomta az ultrahangos zseélt, majd ebben a stratégiai pillanatban elhívták szüleszteni. Újabb háromnegyed óra várakozás. Aztán visszajött, ultrahanggal minden irányból megnézett. A gyerkőc jól van, nagyon aktív, és egyre valószínűbb, hogy kislány :) Ezek után azért még ctg-re is befektetett, ahol a méhösszehúzódásokat mérik. Újabb háromnegyed óra után kiderült, hogy vannak rendszeres összehúzódások, amiket én nem érzek. Erre kaptam gyógyszert, kell magnéziumot szedni, és kiírt a hétre, úgyhogy a múzeumi őrültetet most már passzolom. Sikerült a saját orvosomhoz holnapra - rendelési időn kívülre - időpontot szerezni, addig pihi.

Hát így nem jutottam én megint el a múzeumi karácsonyi bulira.