Mostanában egész sokat írtam róla, úgyhogy nagy újdonságokkal nem tudok szolgálni.
A legizgalmasabb, hogy tegnap a bölcsiben nekiállt németül beszélni, persze még össze-vissza, ami csak eszébe jutott, de az a lényeg, hogy teljesen megértették a mondandóját. Remélem, hogy ezzel a második nyelv robbanása is megkezdődött. Minden esetre jó ötlet volt kérni pár hete egy beszélgetést a bölcsiben, ahol fő téma volt Dávid nyelvi fejlődése. Végre leesett a gondozóknak is, hogy nem egy későn érő gyerekről van szó, hanem otthon egy másik nyelven már eléggé jól elkommunikálgat. Így aztán kezdtek rá bent is nagyobb figyelmet fordítani, segítenek neki megnevezni dolgokat, aminek szépen alakul is az eredménye.
Az új szellemi kihívástól jobban el is fárad a bölcsiben, néha "totálkárosan" hozzuk haza, de aztán hétvégén nagyokat alszik. Azt is megfigyeltük, hogy a csoportban nagyon jól viselkedő gyerek itthon aztán kiereszti a fáradt gőzt, és néha kicsit nehezen lehet bírni vele, semmi nem jó, nagyon akar valamit, csak nem tudja, mit.
Játékokban most a labda vezet magasan, imád focizni, nekifutásból eléggé pontosan rúg. Kézzel is egész ügyes, a játszóházban be tudja ügyeskedni a feje búbja magasságában levő kosárba a ladbát. Még nem dobja be, az lesz a következő lépés. A roller és a motor pihennek, most futni sokkal érdekesebb.
Az esti ceremóniába végre beépült a rendes mesélés, ül az ölünkben, lapoz, és kommentálja Maszat vagy Boribon kalandjait. Minden gyerekhez hasonlóan ő is odavan a Maszkabálért, kedvence a Tigris ("sárga, fekete, tigris, nála erősebb nincs is"). Az albumot eleinte "nagykabát"-nak hívta, már meglévő szókincsébe ez illeszkedett. Aztán ez hamar lekopott, és átvette helyét a jó cím.
A legizgalmasabb, hogy tegnap a bölcsiben nekiállt németül beszélni, persze még össze-vissza, ami csak eszébe jutott, de az a lényeg, hogy teljesen megértették a mondandóját. Remélem, hogy ezzel a második nyelv robbanása is megkezdődött. Minden esetre jó ötlet volt kérni pár hete egy beszélgetést a bölcsiben, ahol fő téma volt Dávid nyelvi fejlődése. Végre leesett a gondozóknak is, hogy nem egy későn érő gyerekről van szó, hanem otthon egy másik nyelven már eléggé jól elkommunikálgat. Így aztán kezdtek rá bent is nagyobb figyelmet fordítani, segítenek neki megnevezni dolgokat, aminek szépen alakul is az eredménye.
Az új szellemi kihívástól jobban el is fárad a bölcsiben, néha "totálkárosan" hozzuk haza, de aztán hétvégén nagyokat alszik. Azt is megfigyeltük, hogy a csoportban nagyon jól viselkedő gyerek itthon aztán kiereszti a fáradt gőzt, és néha kicsit nehezen lehet bírni vele, semmi nem jó, nagyon akar valamit, csak nem tudja, mit.
Játékokban most a labda vezet magasan, imád focizni, nekifutásból eléggé pontosan rúg. Kézzel is egész ügyes, a játszóházban be tudja ügyeskedni a feje búbja magasságában levő kosárba a ladbát. Még nem dobja be, az lesz a következő lépés. A roller és a motor pihennek, most futni sokkal érdekesebb.
Az esti ceremóniába végre beépült a rendes mesélés, ül az ölünkben, lapoz, és kommentálja Maszat vagy Boribon kalandjait. Minden gyerekhez hasonlóan ő is odavan a Maszkabálért, kedvence a Tigris ("sárga, fekete, tigris, nála erősebb nincs is"). Az albumot eleinte "nagykabát"-nak hívta, már meglévő szókincsébe ez illeszkedett. Aztán ez hamar lekopott, és átvette helyét a jó cím.
Ezek szerint Halász Judit is előkelő helyen szerepel (Ákombákom)...
VálaszTörlés"a csoportban nagyon jól viselkedő gyerek itthon aztán kiereszti a fáradt gőzt" - ilyet már láttunk:-)
VálaszTörlésMünk is:)
Törlés