Készülődés, update

Lassacskán kezdünk készülni a család bővülésére. Pl. tegnap lemértem a gyerekszobát és az összes berendezési tárgy méretét, és most (papíron) igyekszünk kisakkozni, hogy hogyan fog beférni a plusz kiságy. Amit lassacskán össze is kellene szerelni - ezáltal megszüntetve Dávid kedvenc szobai lépcsőjét, amiként a bontatlan IKEA doboz eddig funkcionált. Azonnal mínusz pont a kistesónak.
Ezen kívül megérkeztek az első 50-56-os ruhák is, ezúttal a pakkban benne maradt pár rózsaszín darab is. Ehhez még egy picit hozzá kell szoknom, de alapvetően aranyosak. Én is beruháztam egyetlen darabra (a hatalmas 62-es méretben) - nagy lelkesedéssel kezdtem bele a nézelődésbe, aztán valahogy mindent túl pinknek, fodrosnak vagy helókittisnek ítéltem. Végül találtam egy aranyosat. Ezen kívül egy kolleganőm kötött egy kis pulcsit, habár ez egyelőre Dávidra lenne jó, neki viszont talán egy picit túl lila-rózsaszín. Íme a kincsek:

Nem csak a pulóver, hanem a doboz is házi gyártmány, jobbra a nagy küzdelmek árán kiválasztott ruhácska

Dávid mindeközben folyamatosan dumál, a szerkezet általában sok-sok saját nyelven való karattyolás, majd a mondat végén egy általunk is értelmezhető szó. Néha meg olyat mond, hogy "hová tűnt a motor?" Jó megfigyelő is: Andris múlt héten elutazott pár napra, és szombat éjjel ért haza. A farmerját a nappaliban ledobta, ezt Dávid másnap reggel észrevette, ls mondta, hogy "apu nadrágja". Szerencsére fölébreszteni nem akarta.
Nagyon udvarias, egyik kedvenc szava a "köszönöm". A játszótéren mondjuk egy másik anyuka visszarúgja neki az elgurult labdáját, én mondom, hogy "danke", mire ő kijavít, hogy "danke schön". Most már svájciul is elszaval háromig, mondja, hogy "uufpasse!" (aufpassen) meg gumpi (ez az ugrálás helyi megfelelője, a bölcsiben a matracos-vadulós szoba a Gumpizimmer nevet viseli). Az ugrálás vagy leugrás amúgy is nagy kedvenc, és egyre magasabbról kisérletezik. Néha ettől kicsit szívrohamot kapunk, de szerencsére eléggé ügyes (legalábbis jól tud esni, ha nem sikerül a landolás).

Felmászni is bárhová - a kreuzplatzi játszótér favára engem is fitten tart, mert ott Dávid után megyek a függőhídon való átkelés miatt. A kötéllétrán való fölmászás és az esetek egy részében a csúszda is megy egyedül.

Közben a munkahelyemen őrület van, sok a meló, pluszban át akarnak minket szervezni, de ez a projekt döcög (mi nem siettetjük, mert nem látjuk értelmét, a főnök agylövése). A hónap végén nyílik egy új kiállítás, amiből én kimaradok, de azért elmegyek a tárlatvezetőknek szervezett bejárásra, mert biztos érdekes lesz. Viszont az idegesítő dolgokkal már nem foglalkozom, lélekben kicsit kevésbé vagyok ott. Majd szeptembertől újult lelkesedéssel belevetem magam a múzeumi macerákba, most lehúzták a függönyt a hormonok.