Jó volt. Belefért minden, mégis nyugis volt, tudtunk pihenni is. Találkoztunk barátokkal, családtagokkal, a gyerekeknek kezdtük megmutogatni a város látnivalóit. Dávid azóta is arról beszél, hogy utazott siklóval, és volt a Mátyás templomban. Elmentünk az Állatkertbe, ahol a zürichivel ellentétben lehet látni állatokat (mármint nem csak a homo sapiens típusút).
Sok játszótéren megfordultunk, és az az általános tapasztalat, hogy a magyar gyerekek barátkozósabbak, befogadóbbak, nagy általánosságban kedvesebbek. (Vajon ez felnőve mikor fordul meg a két náció között?) Számomra a legnagyobb élmény mégis a kissé lerobbant, poros, gellért-hegyi "nagy csúszdás" volt, mert gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttünk ott.
Sok játszótéren megfordultunk, és az az általános tapasztalat, hogy a magyar gyerekek barátkozósabbak, befogadóbbak, nagy általánosságban kedvesebbek. (Vajon ez felnőve mikor fordul meg a két náció között?) Számomra a legnagyobb élmény mégis a kissé lerobbant, poros, gellért-hegyi "nagy csúszdás" volt, mert gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttünk ott.
Mi van a svájci állatkertben???
VálaszTörlésOlyan állatbarát, hogy még az elefántok is el tudnak bújni a látogatók elől.
Törlés