2010. február 26., péntek

Rossz hír is van

http://www.nzz.ch/nachrichten/kultur/kunst_architektur/ernst_beyeler_tod_1.5090129.html

Harnoncourt bácsi

Ennek is van egy kis sztorija: szerdán Marina status message-e az volt, hogy új honlapja van az Operaháznak (ugyanis ő ott dolgozik), gyorsan megnéztem, és láttam, hogy Harnoncourt bácsi dirigál csütörtökön, mégpedig Mozart Idomeneóját. Kövezzetek meg, de a darabot nem ismertem, viszont a honlapra föltett videók alapján érdekesnek tűnt. Úgyhogy tegnap 5-kor búcsút intettem hőn szeretett irodámnak, hogy Abendkassa-nyitásra odaérjek. Ott is voltam, és a sor nem tűnt vészesen hosszúnak, úgyhogy reménykedtem. Mivel tök hivatalosan diák vagyok, ezért durván olcsóbban tudok előadás előtt jegyet szerezni, most épp kirúgtam a hámból, és 45 frankot elvertem rá, de egy 270 frankos helyen ültem a harmadik sorban. Diáknak lenni jó.
Az előadásban az volt a különleges, hogy maga Harnoncourt is rendezte, a fiával együtt. Valamiért az Öreg úgy érezte, hogy 80 évesen ki kell próbálnia magát ebben a sportágban is, és ezt az operát tartotta a legizgalmasabbnak. Hááát, nemtom... Rossz nem volt, de azért jónak sem mondanám, volt benne egy csomó felesleg. De lehet, hogy én vagyok lelkem mélyén minimalista. A másik újítás, illetve régiesítés az volt, hogy az eredeti barokk verziót adták elő, tehát balett-betétekkel együtt. Már kezdem ismerni a balettkart arcról, de csak most vettem észre hogy az egyik táncosból kettő van. Gyanús, hogy ikrek. A másik kedvencem egy szólótáncos, aki mondjuk mindig idiótán vigyorog tánc közben, viszont arcélét Michael Douglas is simán megirigyelhetné. Amúgy tudja valaki, hogy a zürichi balett miért van tele örményekkel? Valami lehet ott a levegőben.
Zeneileg a pár szétcsúszáson kívül (de lehet, hogy csak én ültem túl közel a zenekarhoz, ezért nem hallottam teljes összhangban a dolgokat) nagyon-nagyon jó volt. Idomeneót Saimir Pirgu, egy albán (!) tenor énekelte, akit Harnoncourt bácsi jól meglepett a szereposztással, mivel kicsit fiatalnak gondolta magát a lelkem, és Idamante szerepére tippelt. A két csaj is nagyon jó volt, Julia Kleiter volt Ilia, Eva Mei pedig egy igencsak komikus Elettra, aki kinézetben (olyan, de olyan rucikat kapott, hogy csak na!) és zeneileg is totál megsemmisítette szegény Idamantét.
Mindenképp megérte elmenni, többször kellene esténként diákoskodnom, úgy tűnik, hogy még a nagyon népszerű előadásokra is lehet utolsó pillanatban jegyet szerezni.

A hét többi jó híre:

2010. február 22., hétfő

Csináltuk a fesztivált

Na, ez a projekt is letudva, megtartottuk a fesztivál-prezentációnkat. Összesen hét csapatra bomlott a csoportunk, és meglehetősen sokféle ötlet felmerült:

  • migrációval foglalkozó, a fesztivál helyszínéül szolgáló adott város utcáit hatalmas teherautókkal járó esemény, egyes előadások a teherautókban kapnak helyet, van, amikor a teherautóból ki lehet nyitni színpadot, és van, amikor felvonulásokhoz hasonlóan zene szól belőle, miközben lassan áthajt a városon.
  • Robinson fesztivál: a rapperswil-i kunst(zeug)haus-ban van egy többezer Robinson kötetből álló könyvtár, erre lapozva terveztek a lányok egy fesztivál-sorozatot, aminek az első éve a túléléssel foglalkozik, művészileg és konkrétan is (hogyan kell tüzet rakni, kenyeret sütni, térképet olvasni, stb.). Habár az előadásuk nagyon unalmas volt, viszont az övék az a fesztivál, ami 2011-ben meg is fog valósulni, mivel a gyűjtemény tulajdonosa beleegyezett, és pénzt is ad rá.
  • harmadikként jött a minden kétséget kizárólag legporosabb ötlet: Furtwängler fesztivál. A nagy zenész életművét (beleértve az általa írt darabokat) dolgozza föl, az előadók/fellépők között egy hetvenes már fiatalnak számít... De a projektet nagyon profin kidolgozta a csoport.
  • ebéd előtt jött még egy könnyed, virtualitással foglalkozó fesztivál, ami egyfelől az új technológiákat elemzi, alkalmazza, és vizsgálja fényükben a kapcsolatok alakulását, másrészt viszont hangsúlyt fektet a fizikai találkozásokra is, tehát valamennyire a virtuális élet ellentétét is képviseli.
  • délután egy "ismerjük meg városunkat"-célú fesztivállal kezdtünk, amiben az volt az érdekes, hogy nem egy konkrét városra vetítve adták elő az ötletet, hanem általánosan, amit aztán az aktuális helyszínre lehet szabni, és főként olyan épületekre koncentrálnak, ahol az ember amúgy nem jár (közigazgatási központok, vágóhíd, bordély, stb.).
  • utolsó előttiként következett egy vicceskedés, amennyiben egy korábbi csoportfeladatot továbbgondolva egy fiktív helyre telepítettek improvizációs fesztivált, régi jó, fiktív ismerősökkel benépesítve azt.
  • a sort mi zártuk az ősbemutatós fesztiválunkkal, egy csapat zombinak előadva.

Most pedig ezerrel borzolom az internetet anyagért a diplomamunkámhoz, legalábbis ahhoz, hogy a pontos témát meg tudjam adni. És valószínűleg a rettegett professzort kell majd fölkérnem, mert attól tartok, hogy mást el fognak utasítani (egy csoporttárs jelöltjét elutasították, pedig svájci volt, és tanított is a kurzuson, de nem zürichi...). Ez a történet még bizonnyal érdekes fordulatokkal fog kecsegtetni.

A végére egy nagyon brit videó: Colin Firth Bafta acceptance speech - enjoy! :)

2010. február 19., péntek

Hallgassatok zenét!

Pontosabban Chris Bottit.

Habár Ennio Morriconéval a világból ki lehet kergetni, de ezt mégiscsak két kedvencem adja elő:

Azt továbbra sem igazán hiszem el, hogy Chris Botti 47 éves... Igen, az a jóképű trombitás srác, nem tévedtek.

A másik videó meg tuti elérzékenyülős, az ember nem gondolná Steven Tylerről.

2010. február 18., csütörtök

Sportos lettem?

Mostanság eléggé rendesen járok a konditerembe. Pl. voltam tegnap este is, meg ma is ebéd előtt, mert unatkoztam. Olyan új barátokat szerzek, mint wave-trainer meg cross-trainer, de még az is lehet, hogy a végén elkezdek futni - az jelentené minden ellenállásom végét... na jó, talán az úszás, de az szóba sem jöhet, max. nyáron a tóban, ha jó a társaság. Egyszer úgyis ki szeretném próbálni a Frauenbadit a Bürkliplatz mellett, mert az nagyon zürichi specialitás. Addig meg dolgozom a szép, lapos hason, és formás lábakon. Öööööö...

Amúgy épp nincs valami sok munka, de egy hétig ezt az állapotot nagyon tudom értékelni, addig is foglalkozhatok mással, mint például diplomamunka-terv készítéssel. This takes me back quite some years!

2010. február 17., szerda

Fontolva haladunk

Épp most hívott a Landesmuseum személyzetise, hogy légyszi küldjem el neki a tartózkodási engedélyem másolatát, mert szükséges a szerződés előkészítéséhez.
Próbálom nem beleélni magamat, de egyre nehezebb :) Még úgyis kell beszélnem egy másik pasival is a múzeumból, lehet, hogy neki nagyon unszimpi leszek...

2010. február 16., kedd

Hogy repül az idő!

Tegnap érkezett egy email az egyetemi képzésről: Angaben zur Diplomarbeit. Hmmm... már itt tartanánk? Március 25-ig le kell adni a diplomamunka témáját és a témavezető nevét, jövő márciusban pedig magát a cuccot. Tehát azt idén el kell kezdeni komolyan írni. A Die Hard II. örökbecsű mondásával élve: "hogyan léphet ember kétszer ugyanabba a sz..ba"? Már előre látom lelki szemeim előtt, ahogy új dokumentumot kezdek, annak a diplomamunka vagy hasonló elmés elnevezést adom, és ismét következik az elkeseredett karaktergyártás.
Hogy optimista is legyek:

  1. igazából tökre van hozzá kedvem
  2. ezúttal tudom, hogy miről akarok írni (műtárgybiztosítás), sőt, valami közöm is volt már a témához, tehát nem könyvtárból kell minden egyes információmorzsát összekaparni
  3. végülis van még egy csomó idő (erre majd kérdezzetek rá egy év múlva ilyenkor is ;))
  4. írhatom angolul, ami ugye mégiscsak gyorsabban megy, mint a német nyelvű alkotás
  5. Marinának még témája sincs - ezt nevezik kárörömnek
A témavezető egy kicsit problémás, mivel egyetemi professzornak kell lennie, és itt egy olyan ember van, aki kultúrökonómiával foglalkozik. Természetesen pont neki olyan a híre, hogy borzasztó szigorú, képes visszautasítani diplomamunkát, és eléggé nehéz eset úgy általában. Ebből következő kérdés: nem ismer valaki valahol egy kedves embert, aki vagy közgazdász, vagy jogász,és a zürichi egyetem elfogadná témavezetőmnek? :)