Julie & Julia

Stílszerűen a szülinapomon volt a svájci permierje a Julie & Julia c. filmnek, ami igazi chick flick, annak is a szívemhez közelebb álló, tehát kajaközeli típusa. Nagyjából arról szól, hogy két, enyhén önértékelési gondokkal küszködő nő hogyan valósítja meg önmagát a főzésen keresztül. Na ez most kicsit fellengzősen hangzik, éez az "önmegvalósítás" mindig kamu, mert ha nem leszel vele sikeres, akkor nem sokmindenkit érdekel, hogy megvalósítottad önmagadat. De a film inkább azt emeli ki, hogy Julie és Julia jól érezték magukat közben,és látták értelmét annak, amit csinálnak. Amúgy két valós személyről van szó: Julia Child a második világháboró után ment diplomata férjével Párizsba, és tanult meg ott főzni, mert jobb dolga nem volt, majd a végén szakácskönyvet írt, ami azót a is alapműnek számít Amerikában, illetve ő volt az első évés háziasszony, aki főzőműsort vezetett eléggé egyedi stílusban; Julie Powell pedig egy elfuserált írópalánta, aki frusztráló irodai munkát végzett, amíg egyszer csak ki nem találta, hogy egy év alatt lefőzi Julia 524 reeptjét, és erről blogot ír, ami aztán meg is hozta neki a sikert.

Szóval igazi "feel good" film istenien olvadó csokival, sok-sok vajjal és bazi nagy, dögös húsokkal és homárokkal. Persze kiszámítható, hogy rám milyen hatással volt: már előtt eis mondogattam az Andrisnak, hogy végig szeretném főzni Anthony Bourdain szakácskönyvét, amit névnapomra kaptam. De midnig úgy gondolom, hogy nincs rá időm. Most, hogy láttam, hogy egy igazi fanatikus este 9-kor, munka után kezd bele a rafináltabbnál rafináltabb töltött miacsudákba, elgondlkodtam, hogy mégiscsak meg kellene ezt nekem is próbálnom.