Az eseményt állítólag egy röpke kéthónapos szervezés előzte meg, és én semmiről, de semmiről nem tudtam! Jó dolog naivnak lenni :)
Melindával találkoztam fél 5-kor, aki azt mondta, hogy sajnos olyan 7 után föl kell érnie a Várba, mert a Ricsi nagynénje össze akarja ültetni egy bezsélgetésre őt, illetve a sógornőjét, hogy jól kitárgyalják terhességi tapasztalataikat. Kért, hogy kísérjem oda, én meg jófej vagyok, és a Melinda családi összejövetelek iránt érzett mélységes viszolygását ismerve elkísértem, nehogy félúton megszökjön. A helyet persze nem találtuk, aztán a lovarda mögött csak rábukkantunk. Továbbra sem voltunk biztosak benne, hogy ide kell jönni, úgyhogy lekukucskáltunk, amiből lent mindenki azt hitte, hogy akkor ők most lebuktak, elkezdtek nevetni, meg integetni. Csak azt nem kalkulálták bele, hogy egyikünk sem lát távolra, pláne nem este, én pl. elsőre csak a Barbarát és a Leventét ismertem föl, de ők a városban akárhol felbukkanhtanak. Azátn kibontakozott még néhány arc, nekem pedig végre leesett, hogy itten nekem most meglepetés bulim lesz.
A szervezés továbbra is tökéletes volt: voltak szendvicsek, meg meleg kaja, meg koktélbár, meg vagy negyven jóbarát! Maci jóbarát Sydneyben lévén a koktéllap által képviseltette magát. Úgy éreztem magamat, mint az esküvőmön, ahol asztalról asztalra rohangáltam, mindenkivel beszélgettem egy kicsit, az evéshez túl izgatott voltam, úgyhogy mindig csak koktélos poharat szorongattam. Érkeztek nekem szépruhák is, meg sminkkészlet, hogy át tudjak öltözni, és méltóképpen ünnepelni magamat :)
A meglepetések folytatódtak, mert egyszer csak beállított Tücsök valamelyik zenekarával (ez most nem bunkóság, hanem ők maguk sem tudják, hogy melyikek is épp, azt meg pláne nem, hogy mi a nevük), és játszottak ír zenét, majd utána még táncolni is tanítottak minket. Itt jegyezném meg, hogy a helyszínre való megérkezésem után kapot welcome pack-ben tánccipő is volt. Jó sokan beálltak táncolni, még az Andy is, amire különösen büszke vagyok. Tánc után következett egy további meglepetés, mert Öcsi és Gabi tartottak Charleston-bemutatót.
Sajnos előtte mr megígértük az Andrissal, hogy mi is fogunk táncolni, és én mondtam, hogy akor jobb lenne, ha mi kezdenénk, mert a Gabiék után negatív csúcspont leszünk, de aztán maradt az eredeti sorrend. Utána még négyen is táncoltunk egy kicsit váltott párral, és megállapítottam, hogy unokatestvéri kapcsolatunk egészen új szintjét jelenti az együtt táncolás :) Mondjuk fel kellett kötnöm a fehérneműt, mert én még csak január óta táncolok az Öcsi meg már nem is tudom, hány éve, de aranyos volt, és megkímélta nagyon flancos bonyolultságoktól, és nagyon élveztem a táncolást. Ilyen majd még csináljunk máskor is!
Kaptam aztán akkora ajándékot, hogy őrület! Külön köszönet Bonak, hogy öszzeszervezte! Andrissal ugynis megyünk Amszterdamba november első hétvégéjén, illetve átugrunk Hágába is, hogy németalföldi, és ezen belül is Vermeer éhségemet csillapítani tudjam. Köszi mindenkinek, ez is egy régi nagy vágyam volt!!
Az este további részében még két kiemelkedő esemény történt: először is eljöttek a nővéremék, akik halált megvető bátorsággal otthagyták a Borit az Anyuval. A másik kiemelkedő eseménynek két felvonása volt, az elsőben gyömülcskosárnak álcázott fagylaltbombák landoltak a tálalóasztalon, majd asztali tűzijátékkal a bazi nagy szülinapi torta is befutott, ami csokis volt a legjavából.
Képek Andrisnál, nekem ez a kedvencem.
Tényleg nem tudjuk. :) De a bulit mindenki imádta! :)
VálaszTörlés