Megint őrült nagy lemaradást sikerült összehoznom, és ugye már 30 is elmúltam, tehát nem annyira jó már a memóriám sem (az Andris ezt úgy fejezi ki, hogy "egyre szebb vagy" - szerintetek a szőke jól állna? ;)), úgyhogy most lefirkálom, ami eszembe jut a buli óta történtekből.
Arra egészen tisztán emlékszem, hogy itt volt az Anyu :) Sajnos mivel én dolgoztam, ezért inkább csak esténként tudtunk találkozni, tiszteletére igyekeztem minden nap már 6-kor elindulni, aztán vacsiztunk, sétáltunk, illetve meghallgattam a napi útibeszámolót, mert természetesen anyukám fél Európát bejárta, amíg én az irodában ücsörögtem. Volt St. Gallenben, meg Baselben, meg Luzernben, Zürichben mindenhol, és lehet, hogy pár helyet kifelejtettem a felsorolásból. Hétvégén aztán igazi közös programokat csináltunk: voltunk szombaton kettesben Colmarban,
illetve vasárnap hármasban Laax mellett kirándulni
Szegényt persze dolgoztattam is egy kicsit, amennyiben abban a kétes örömben lehetett része, hogy kijavíthatta az egyetemi német nyelvű irományaimban hemzsegő nyelvtani hibákat. Ennyibe kóstál egy hamisítatlan svájci fondü ;)
Mi történt még?
Hát pl. az, hogy a szülinapomra kapott két privát táncóra egyikét múlt csütörtökön már meg is tartottuk. Nagyon-nagyon szuper volt, egy csomót tanultunk technikailag. Kell szorgalmasan gyakorolni is, ma este is megyünk, mit a kisdiákok.
Aztán még olyan is volt, hogy én hétvégén egyetemen voltam. Marketingről tanultunk, nem volt túl izgi, de azért volt néhány jó pillanat. Pl. szombaton órák után összeültünk a fesztiválos csoporttal agyviharni. (Februárig ki kell dolgoznunk egy teljesen új fesztivál koncepcióját és üzleti tervét. A fesztiválnak annyira újnak kell lennie, hogy ilyen típusú még csak ne is létezzen sehol.) A csoport tagja Robert is, kedvenc balettáncosunk, aki a fesztivált csak másodlagos ügynek tekinti. Egy összművészeti házat szeretne létrehozni előadótérrel, műhelyekkel, stb. Elkezdtünk azon filozofálni, hogy hol is kellene ezt a helyet létrehozni, melyik város lenne rá a legalkalmasabb. Mire Robert egyszer csak bedobta, hogy őt ez tényleg érdekli, és föl fogja hívni London polgármesterét, hátha van valmi jó kis ingatlan. Komolyan mondta. Szóval ne lepődjetek meg, ha pályaelhagyó leszek (még mielőtt nekikezdtem volna), és Londonban ápolom a művészlelkeket.
Másik újdonság, hogy a Zeibig Marciék híresek lettek a Lakásétteremmel, de erre az információra csak véletlenül találtam rá. Nézzétek őket a TV paprikán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése