2009. október 15., csütörtök

NYC - negyedik rész

From NYC 2009

A szerdai esti programot (is) nagyon vártam már: ez volt az a nap, amikor nem az irodában vacsiztunk, hanem elmentünk a Les Halles-ba!!

Előrebocsátom, hogy Ő nem volt ott, pedig egy kicsit reménykedtem. De sebaj.

Az étterem nagyon kellemesen néz ki, nincs benne semmi puccosság, laza és otthonos. Pl. arra sem tudutnk rájönni, hogy a pincérek öltözésében van-e valami közös. Gyanúnk szerint kék farmert és fameringet hordanak nyakkendőval (a lányok is), de azért nem egységeset, és nem is mindenki. Van egy jó nagy bár közvetlenül a bejárat után, illetve sok kicsi asztal.

Az étlap kellemesen rövid, és a borlapon sem kell nagyon eltévedni. Az árak barátságosak. Sajnos a Bourdain-szakácskönyvvel ellentétben nincsnek belsőségekből készített fogások, úgyhogy a szokványosobb húsokból lehetett csak válogatni. Nem annyira vega hely... Én már előre kiválasztottam a neten, hogy mit fogok rendelni, és ehhez tartottam is magamat: előételnek terrine-t, főételnek pedig kacsa confit-t ettem. A terrine rusztikus-darabos volt, nem a pasztává pépesített bébipapi-típus, lehetett benne érezni rendesen a máj- és húsdarabokat. A kacsa pedig leomlott a csontjáról. Csoda egy eljárás ez a konfitálás! A kacsa mellé adott kockára vágott, és hagymán lepirított krumplit sajnos bőven megöntözték a kacsa zsírjával, és túl nehéz lett. Andris előételnek hagymalevest evett, csak úgy csurgott ki a sütőből frissen kikerült csuporból az olvadt sajt! Utána coq-au-vint-t következett, ami három hatalmas darab húsból, a megfelelő szaftból és egyetlen szem krumpliból állt. Mondjuk előre tudtuk, hogy itt jó kis férfias kaják lesznek :) Desszertnek aztán bevállaltunk még együtt egy tarte Tatin-t, ami akkora szeletben érkezett, hogy egy bivalyt le lehetett volna vele teríteni, és egy fél almáskert életét áldozta érte.
Vacsi után sétálni támadt kedvünk, és Eszter javaslatára átmentünk a Brooklyn Bridge-en, majd a túlpartról metróztunk haza. A híd tényleg baromi hosszú, a gyalogos és biciklis forgalom a közepén kapott helyet, egy fapallókkal kirakott úton. Nagyon hangulatos, csak elkövettem azt a hibát, hogy a pallók közötti résen lenéztem. És valahol nagyon-nagyon mélyen alattunk volt a következő autó...

From NYC 2009

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése