NYC - ötödik rész

Azt hittem, hogy csak én vagyok balek, de olvasva Maci blogját, ez a tegnapi nap egy ilyen volt.

Kaptunk két vásárlási megrendelést NY-i tartózkodásunkra, és ezeket tegnap este terveztem elintézni. Mondjuk az alapból nem nagyon segített, hogy későn indultam el az irodából. Gergő napszemüvegéért a Sohoba kellett elmennem, és a következőt alkottam:

• későn indulás
• elmentem egy metrómegállóig, majd fölszálltam egy nem is tudom, milyen metróra, amiről végülis kiderült, hogy nem is olyan rossz, csak épp rossz irányba megy
• metróról leszáll, tanakodik, visszaszáll ugyanarra, mert ez a végállomás volt
• megy két megállót
• megtalálja a megfelelő vágányt, kezd magára büszke lenni
• jön egy metró, de azt állítja magáról, hogy expressz, és ott nem áll meg, ami nekem kell
• jön egy újabb metró, ugyanezt állítja magáról. Erre már fölszálltam, mert vészesen ketyegett az óra
• metróból följön, elindul rossz irányba (egy kereszteződésben baromi nehéz megállapítani, hogy merre is kell menni)
• megtalálja a jó irányt, elrohan a megfelelő utcáig
• itt rájön, hogy a nyújorkiak nem annyira szeretnek házszámot írni a házakra, a sarkoknál levőkre semmiképp
• elindul az egyik irányba, közben felhívja az Andrist telefonos segítségért
• Andris visszahív, elirányít
• bolt nincs
• 8 óra elmúlt, bolt bezárt
• Andris rájön, hogy összekeverte a West Broadwayt a Broadway-jel, ezért az ellenkező irányba küldött
• sebaj
• közben rájöttem, hogy végülis nem olyan rossz környék ez a Soho, úgyhogy elsétálok nyugatra egy másik metróvonalig
• egy kis kitérővel sikerült
• megfelelő helyen leszálltam
• majd ott megint rossz irányt választottama metróból feljőve a sarkon
• sikerült visszakavarni az irodába, semmit nem intéztem el

A dolog hangulatához hozzátartozik, hogy 5 fok volt, esett, és olyan erős szél fújt, hogy mindig kicsavarta az ernyőmet. Szerencse, hogy volt kapucnim is.

Ezek után én már nem nagyon arakrtam sehova se menni, de Andris kapacitálására azért csak megnéztük az itteni csütörtök esti lindy hop bulit. A táncos közösség itt sem olyan hatalmas, mert több ismerős arcot is felfedeztünk a keddi Swing 46-beli táncról. És Thai jóslatával ellentétben nem is voltak olyan zárkózottak az emberek, mert többen felkértek, mint Zürichben valaha.

Szóval a végén jó kis este lett, ma meg újra támadom a boltokat. Emancipunci nem adja fel!