23-án este értünk haza, így a hagyományos favásárlásból ezúttal kimaradtam, de a 24-ét annak rendje és módja szerint diszítéssel kezdtem otthon! Életemben először egyedüli diszító gyerekként, mert az Eszterék a saját fájukat csinosítgatták, azt remélve, hogy a Borinak is tetszeni fog. Aki inkább a csillagszórókra koncentrált, de azokra nagyon. Majd jövőre már jobban fogja értékelni a fa-attrakciót is.
Az ajándékozgatást a Vasiban kezdtük, habár mi már megkaptuk az ajándékaink nagy részét Zürichben, házhoz szállítva, így legalább tudtunk mindenki másra figyelni! A maraton az Ulászló utcában folytatódott, ahova Bori érkezése tiszteletére áttettük a családi karácsonyok székhelyét. 25-én Anyuéknál ebédeltünk, utána jött egy kis ünneplés Andrisék tágabb családjával. 26-án pedig sikerült találkozni a Sydneyben élő barátainkkal - az apuka volt a nővérem első csellótanára, és már több mint 25 éve folyamatos a kapcsolat velük. Remélem, hogy egyszer meg is tudjuk őket Sydneyben látogatni! (Nekem voltak némi asuztrál au-pair terveim, de aztán különféle adminisztratív bonyodalmak miatt ez a jól bevált Angliára módosult.) 27-ére bezsúfoltunk még egy Szántó-Körber-Orbán-Schmidt-Schreiber-Kelemen-féle karácsonyt is Telkiben, hogy teljes legyen a kép. Én borzasztóan örültem neki, hogy minden családtaggal sikerült találkozni, olyan ritkán van ilyen!
Képek ömlesztve Andrisnál.
Ja, ez a Sydney latogatas kifejezetten jo otletnek tunik:)
VálaszTörlés