Kalória- és filmdús hétvége

A hétvége az abszolút pihenés jegyében telt. Vole egy vendégünk is, Fanni, aki volt töritanárunk (engem a Trefortban, Andrist a Fazekasban tanította) lánya, és jelenleg Bielben au-pair. Nem feltétlenül fiatalító érzés, hogy tisztán emlékszem a születésére... viszont tény, hogy nem akarnék még egyszer 19 éves sem lenni.
Mivel Fanni au-pair családja borzasztó egészségesen kb. kizárólag zöldségeken él, ezért ezt próbáltam ellensúlyozni hazai ízekkel - már amennyire én magyaros kajákból értékelhetőt tudok előállítani. Pétek estére volt gulyásleves, vasárnap pedig zöldborsó főzelék húsgombóccal. Jelentem, fejlődőképes vagyok, mert most tökéletes főzeléket alkottam; állagra, ízre olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Yesssss!
Szombat estére még plusz vendégeket is hívtunk, akik szokásos módon olyat kaptak, amit még soha nem főztem. Kell egy kis izgalmat vinni az életbe. Eljött Yaniv és Chloe, akik régi motorosok nálunk, rajtuk kívül pedig még Uwe, Mathijs, illetve Mathijs barátnője, Taylor. A két fiú anno a Google-nál dolgozott, de aztán önállósodtak, és androidos telefonokra programoznak. Taylor pedig franciatanár, de mivel amerikai, ezért nagyon nehéz Svájcban állást szereznie. Így Mathijs bő 3 év után búcsút int Zürichnek, és visszaköltöznek Hollandiába, ahol esetleg jobb lesz Taylor számára az álláspiac. A fiúk cége azért marad, csak most már lesz zürichi és amszterdami irodájuk. Két fővel ez egész szép teljesítmény ;)
A vendégjárás után gyorsan megnéztük a Csokoládét, ami jó kis délutáni haboskakaós film, aztán este átmentünk Mátéékhoz megnézni az Ocean's 13-t, amit kis híján megértettünk, de annyira azért mégsem. Ennek három fő oka volt: 1) a film - mint minden Ocean's - eléggé bonyi; 2) halkan néztük, hogy a gyerekek föl ne ébredejenek rá; 3) Máté hatékonyság címszóval minden filmet 1.1-szeres sebességen néz, így nem volt idő feldolgozni az infromációt. Úgyhogy a végén elolvastuk a megfelelő wikipedia-oldalt, hogy megtudjuk, mit is láttunk. Így már érthetőbb volt, de azért vannak felesleges dolgok a filmben, más részek viszont nincsenek rendesen kidolgozva, így nem is lehet teljesen megérteni. A legjobb így is az Ocean's 11 marad, és kész.

Gleb és Adriana happily ever after

Egy újabb országban voltunk a hétvégén, ahol korábban még soha, ez pedig az egzotikus Románia. Valahogy eddig kimaradt... Gleb - Andris egyik kollegája - és Adriana esküvője volt Temesvárott, és gondoltuk, hogy a mi esküvő-turizmus profilunkba belefér. Ha már elmentünk Dél-Olaszországba és Párizsba hasonló okokból (illetve ősrég még az Eszterrel Skóciába), akkor egy Temesvártól nem riadunk vissza.
A párról röviden: a lausanne-i egyetem doktori iskolájában ismerkedtek meg, mindketten informatikusok. Adriana temesvári, Gleb szt-pétervári. Jelenleg Zürichben élnek, ebből kifolyólag a szervezés oroszlánrészét Adriana szülei vállalták.
Már pénteken oda kellet utaznunk, mert ha ugyanazzal a géppel szombaton megyünk, akkor nem értünk volna oda a ceremóniára. (Nincs közvetlen járat, Münchenen keresztül kellett menni.) Azt pedig a világért sem szerettem volna kihagyni, mivel ortodox szertartást még nem láttam. Temesvár ortodox székesegyházában volt az esemény, ami bazi nagy, a 150 vendég szinte elveszett benne.

From GlebAdriana

Nekünk újdonság volt, hogy nincsenek padok, tehát ácsorogni kell, ami egy bizonyos lazaságot kölcsönöz a szertartásnak. Lehet sétálni, követni a párt, kicsit beszélgetni. A dologban volt némi bizonytalanság, Adrianáék sem igazán tudták, hogy mikor mit kell csinálni, ráadásul Gleb romántudása korlátozott, úgyhogy ő csak arra koncentrált, hogy felismerje, ha valamit kérdeznek tőle, és egy határozott dá-t válaszoljon. Amúgy ezt az ikonosztáz ajtajában, meglehetősen privát módon intézték. Csak miután a papok (mert kettő volt, de lehet, hogy az egyik valami kántor-féle) megbizonyosodtak róla, hogy ezek ketten tényleg össze akarnak házasodni, tértek vissza a nép közé a nyilvános mozzanatokra. A templomszolga aranyosan terelgette az ifjú párt.
Az egész hajcihőhöz 4 db ún. keresztszülő is dukált, házasulandó felekként kettő, egy-egy házaspár (a haveri társaság tagjai, az egyik Googler itt Zürichben, amúgy román, a másik egy ateista szerb, de ezt senki nem firtatta). A keresztszülők legfontosabb feladata szerintem a menyasszony uszályának igazgatása volt. Ezen kívül még segítettek a koronák feltételében és levételében. Én a Bazi Nagy Görög Lagzi alapján koszorúkra számítottam, de itt (állítható méretű) fémkoronák voltak, amiket nem cserélgettek, ellenben sokszor csókolgattak.

From GlebAdriana

A filmhez hasonlóan volt borivás és az oltár háromszori megkerülése. Román szokás továbbá, hogy gratulációkor a menyasszonynak virágot adnak. Szerencsére a haverok ezt tudták, és szerveztek nagyon sok csokor virágot, amit a szertartás előtt szétosztottak. A virágot egy barátnő gyűjtötte, aki a pár mellett állt, majd minden elkerült a buli helyszínére, és a terem díszévé vált. A menyasszony a saját csokrát csak éjfélkor dobja el.
A szertartás után a székesegyház melletti parkban való csoportos fotózás a zuhogó esőre való tekintettel elmaradt, viszont a bulin volt erre külön idő, amikor a pár egy bizonyos helyen megállt, és lehetett velük fényképezkedni.
A buliig volt még 3 óra, de az időjárás miatt nem tudunk várost nézni, így visszamentünk a panzióba (ami a világ legkényelmetlenebb ágyaival büszkékedhet). Később jött egy kisbusz, ami elvitt minket a parti helyszínéül szolgáló szállodába. A terem igazán esküvősen volt feldíszítve, és volt benne egy medence is.

From GlebAdriana

Természetesen azonnal fogadások kötődtek, hogy ki és mikor fog először beleesni. Sajnos ez négyig, amikor mi feladtuk, nem történt meg. Egy fehérbe öltözött maca az asztalunkhoz kísért, ahol felfedeztük a menükártyát. Hosszú volt, és durva. Valamint hamar kiderült, hogy az ötféle fogás nem vagy-vagy rendszerben működik pl. az előételek esetében, hanem az ember mindent megkap, egy tányérra halmozva. A túlzabálás garantált. Egy dolog segíti a szerencsétlen fogyasztót: kb egy-másfél óránként hoznak ki egy újabb tányérnyi kaját, közben pedig megy a buli, tehát le lehet táncolni a bevitt kalóriát. A tortáig fél 3-ra jutottunk el, de addig is csobogott két kis csokiszökőkút, ha valaki édességre vágyna.

From GlebAdriana

Mint már korábban írtam, mi négyig bírtuk a bulit, de ekkor még saccom szerint a vendégek több mint fele ott volt. A "felnőttek" is (azaz a szülői korosztály). Kicsit ciki, hogy egy kinézetre nyolcvanas éveit taposó rokonnal együtt indultunk el...

Vasárnap az utolsó pillanatban keltünk föl, és azonnal mentünk is a reptérre. Szinte hihetetlen, de Zürichbe érve mégiscsak megéheztünk. Kitaláltuk, hogy az egyszerűség kedvéért a Stadelhofenen levő ázsiai étteremben eszünk, nem kezdek el főzőcskézni. Azt számolgattuk, hogy melyik S-Bahnt érjük el, mikorra érünk haza. Mivel vasárnap csak fél óránként jön Zollikerbergbe vonat, ezért vagy túl kevés időnk van enni a rendelést is beleszámítva, vagy túl sok, mert akkor egy órát kell ott töltenünk. Végül a megoldás: Andris fölhívta őket még a reptérről, leadta a rendelést 17:50-re (tudtuk, hogy mit akarunk enni), percre pontosan be is futottunk, megettük a frissen elkészített kaját, fizettünk, és kényelmesen elértük az S-Bahnt. Őrült hatékonynak éreztük magunkat.

Nagy Testvér

Az esti ingyenes újságban (Blick am Abend, reggeli megfelelője a 20 Minuten, és mindkettő kb. Metró újság szintű) szokott lenni keresztrejtvény. Ma fejembe vettem, hogy márpedig én ezt megfejtem, mivel az első meghatározást, ami a szemembe ötlött, tudtam. Sokkal többet mondjuk nem, úgyhogy hamarosan az ember barátjához, az internethez fordultam. Aki a harmadik keresés után kedvesen felajánlott egy ingyen letölthető keresztrejtvény-fejtő programot... Ez most nagyon jó, vagy nagyon ijesztő?

Helén

Ma október 14-e, Helén napja van. Amiről a következő dal jut eszembe:



Amikor először hallottam, akkor úgy értettem, hogy "jaj, a herém, jaj, a herém". Gondoltam, hogy ez furcsa, de a Kisstibi annyira kúl, hogy tőle még ez is csont nélkül átmegy.

Zene-bona

Tegnap volt az egyik szülinapi ajándékom, egy hangverseny a Tonhalléban, amire a család Orbán-Oroszi ágától kaptam jegyet. Philippe Herreweghe vezényelte az Ochrestre des Champs-Elysées-t, először Mozart g-moll szimfóniáját adták elő, majd a szünet után a Requiemet.
A g-molltól nem voltam annyira elájulva, néha az volt az érzésem, mintha kicsit szétesne a zenekar, de a hiba biztosan az én készülékemben volt. A Requiem viszont fantasztikus volt, az igazi csodát a genti Collegium Vocale és a Coro dell Accademia Chigiana hozták létre. Érdekes, hogy ha már van emberi hang, akkor szegény zenekar igencsak másodhegedűs szerepre van kárhoztatva, én legalábbis figyelmem max. 10%-át tudtam nekik szentelni. A másik gondolatom az volt, hogy az Amadeus egy nagyon jó film, és a Requiem-komponálós jelenete annyira erős, hogy szerintem sok mindenkinek eszébe jutott a nézőtéren. Valamikor újra meg is nézzük.

Ismerd meg kis hazádat

A hétvégén futottunk egy otthoni kört, és mint nővérkém már megírta, lakásokat nézegettünk. Sok-sok rohangálás, nézegetés és polemizálás után aztán a legeslegutolsó lakás kiütötte az összes többit a nyeregből, már amúgy Nagy Sándor és a gordiuszi csomó afférjának módjára. Úgyhogy most nyakig vagyunk az ezzel járó adminisztrációs ügyletekben. Btw: nem keres valaki januártól kiadó lakást? Nagyon szép.

A keresgélés közben figyeltem fel rá, hogy

1. mennyi szép ház van Budapesten, sok már jó állapotban is, illetve
2. ha az ember fölemeli a fejét, akkor látja, hogy majdnem minden házban van legalább egy olyan lakás, aminek az ablakából lóg egy 'eladó'-molinó.

"Városnézésen" túl családoztunk. Láttuk, hogyan alakul Brumi szobája, ahol egy egész mesevilág keveredett a falra. Megtanítottuk Borit lépcsőn menni, és tornyot építeni. Beszélgettünk a felnőttekkel, és ha már ott ovltunk, akkor felköszöntöttük az Esztert is, jó előre, születésnapja alkalmából. És természetesen mindenhol jó sokat zabáltunk.

Voltunk színházban is, amit Zürichben nem nagyon szoktunk csinálni, itt inkább koncertekre és hangversenyekre megyünk. A Mikvét láttuk a Pestiben, és nagyon tudom ajánlani! Alapvetően dráma, aminek vannak könnyedebb pillanatai is, a történet nem lezárt, nem is lehet lezárni, inkább csak abbamarad. A nyolc színésznő szerintem fantasztikus, egy élmény nézni a történet kavarodásait. És közben az ember lánya csendben hálát ad, hogy liberális közegben nőtt föl, és éli életét.

Lokálpatrióta

Ma végre megnyílt a pályaudvaron a felújított Migros, ami hatalmas (23 kasszája van), és van egy meleg kajás részlege is a szerencsétlen környékbeli dolgozó nép boldogítására. Van pizza, mindenféle kolbászok, ilyen-olyan ázsiai és európai tészták, stb. Plusz gyümölcssaláták, birchermüsli és normális, frissen készített szendvicsek, amik nem féltégla-kenyérből vannak. A nyitás világraszóló eseményét megírta a 20 Minuten is (kb. a Metro újségnak felel meg), és én örülök az új lehetőségnek, mint majom a farkának.
Az újság másik cikke arról számolt be, hogy felújítás után tegnap megnyílt a Stadelhofenen levő Sprüngli bolt is - emellett szintén minden nap elmegyek. Láttam is, hogy csilli-villi lett, ráadásul megjelent a kirakatban egy új torta, amit fényes, már-már fekete csokiréteg borít. Haladéktalanul ki kell találnom valami ünnepet, amire megvehetem...
Minden esetre munkában jövet a rituális újságolvasgatás közben határozottan volt valamiféle "azért lassacskán kezd közöm lenni ehhez a városhoz"-érzésem.

Ja, és ma kaptam Priscától egy csokor nagyon illatos, aranyosan rongyos rózsát (ez lenne az őszirózsa? Az image search erre a kifejezésre valamiért kenyerek, sütik, répák és hímes tojások(!) képét adja ki) - csak úgy, mert reggel épp járt a piacon.