Tegnap volt az egyik szülinapi ajándékom, egy hangverseny a Tonhalléban, amire a család Orbán-Oroszi ágától kaptam jegyet. Philippe Herreweghe vezényelte az Ochrestre des Champs-Elysées-t, először Mozart g-moll szimfóniáját adták elő, majd a szünet után a Requiemet.
A g-molltól nem voltam annyira elájulva, néha az volt az érzésem, mintha kicsit szétesne a zenekar, de a hiba biztosan az én készülékemben volt. A Requiem viszont fantasztikus volt, az igazi csodát a genti Collegium Vocale és a Coro dell Accademia Chigiana hozták létre. Érdekes, hogy ha már van emberi hang, akkor szegény zenekar igencsak másodhegedűs szerepre van kárhoztatva, én legalábbis figyelmem max. 10%-át tudtam nekik szentelni. A másik gondolatom az volt, hogy az Amadeus egy nagyon jó film, és a Requiem-komponálós jelenete annyira erős, hogy szerintem sok mindenkinek eszébe jutott a nézőtéren. Valamikor újra meg is nézzük.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése