NYC 2011

Valahogy megint elevett minket a fene New Yorkba, de ez nekünk jó volt.
Most nem következik olyan részletes beszámoló, mint múltkor, inkább csak úgy leírom, ami eszembe jut, à la tematikus megközelítés.

New York még mindig nagy. Őrült sokat séltáltam (13. utca - 86. utca viszonylat: 6,4 km), néha szó szerint úgy éreztem, hogy lejártam a lábamat. De alapvetően megérte, csak utolsó nap lettem nyűgös tőle, amikor mindenféle előzetes bejelentés nélkül hirtelen 27 fok lett a 86%-os páratartalomhoz.


New York még mindig sokszínű. Andris meg is bámulta rendesen az embereket, de ez amúgy is szokása.

New York még mindig fantasztikus múzeumok lelőhelye. Végre sikerült alaposabban megnéznem a MoMÁ-t. A német expresszionizmus kiállítás (az audioguide-tól eltekintve) nagyon jó volt, illetve nagyon élveztem az építészeti makettek tárlatot, és egy Looking at Music 3.0 című kiállítást. Ez utóbbi kapcsán kiderült, hogy nem vagyok már én sem egy mai csirke: kevés tizen-huszonéves volt, viszont a kortársaim és a picit idősebbek fátyolos szemmel bóklásztak. Egy srác meg is kért, hogy fényképezzem le a Beastie Boys Sabotage klipje előtt. Ó, a régi szép idők. Persze a magyar forradalmi poszterek és kiáltványok sem voltak rosszak, ott én voltam az egyetlen, aki leállt elolvasgatni minden kiállítási tárgyat.

Voltam a Neue Galerie-ban is (nem tévedés, NY-i múzeum német névvel), ahol megnéztem azt a Wien 1900 kiállítást, amiről Baselben diplomamunka írás miatt lemaradtam. A kiállítás és az épület is nagyon tetszett, egy kis európai sziget a Central Park mellett.
Ismét eltöltöttem egy egész napot a Met-ben (random képválogatás itt), ahol sajnos lehetetlenség volt bejutni az Alexander McQueen kiállításra (érdemes megnézni a videót), de bóklásztam másfelé, illetve feljutottam a tetőre:

Nézegettem múzeumpedagógusokat is. Keveset beszéltek, és sokat kérdezték a gyerekeket, akik nagyon lelkesen válaszoltak, gondolkodtak, kérdeztek:

Rá kellett jönnöm, hogy nem feltétlenül a mesterművekből lehet a legtöbbet tanulni, sokat tud adni pl. egy csendélet is (pedig azok mellett ugye mindig elmegyünk...).


New Yorkban még mindig nagyon jó dolog a Central Park. Én, az abszolút városi gyerek, már nagyon vágytam egy kis zöldre vasárnap (jelzem, csütörtök délután érkeztünk, tehát csak két és fél napot töltöttem a betondzsungelben - hiába, én sem vagyok már a régi...)

Éééééés, New Yorkban még mindig nagyon jókat lehet enni! Gergőék már igazi new yorkiként mozognak, illetve állnak sorba egy asztalért. Voltunk velük indiaiban, kínaiban (-Eszter), közel-keletiben bruncholni, svédben, japánban (-Andris, addigra már továbbment), találkoztunk fantasztikus kávékkal, forró csokikkal és koktélokkal.

Önálló gasztronómiai megmozdulásom (a Dean & Deluca meglátogatása mellett) pedig egy zarándoklat volt Katzhoz, ahol természetesen pastramis szendvicset kellett magamhoz vennem. Meg egy cheesecake-et, mert ugye New Yorkban vagyunk.

Egy kiló plusszal megúsztam ezt a kiruccanást, de jön Pétervár, Barcelona és Toszkána, úgyhogy lesznek itt még bajok.