Fények

Zürichben nagyon szép fények tudnak lenni, már számtalan naplementét lefényképeztem az erkélyünkről. Csütörtök este a városban voltunk házassági évfordulót ünnepelni (amiben az a nagy szám, hogy nem felejtettük el), és amíg vártuk, hogy a szokásosan finom Hiltl vacsi után beinduljon a Bürkliplatzon a lindy-hop-élet, kimentünk a mólóra. Egyk irányban csak érdekes kis "csúcsfények" voltak,

míg a másik oldalt gyönyörűen megvilágította a lenyugvó Nap.

4 év és egy váltás

Ma lakom 4 éve Svájcban, és ennek örömére elköltözünk. Na nem olyan messzire, csak itt az utcában. Egész konkrétan a Mátéék házába, hogy végre ne legyünk annyira messze egymástól.
Az új lakás egy kicsit nagyobb lesz a mostaninál, nagyobb a terasza is, ahol végre föl fogjuk szerelni a dupla függőágyat, illetve laza a mosási rend, tehát nem csak kéthetente lehet mosni. A másik előnye, hogy a Mátéék bébifónja át fog érni, tehát lehet nálunk normál hangerővel négyesben filmet nézni, mégsem kell bébiszitter. További pozitívum, hogy ez tökéletes alkalom lesz lecserélni egy csomó régi bútort, és összességében egy világosabb színskálára átállni.
Költözés szept. 1-én.

Kiegészítés: íme az alaprajz

Doppelmeister

Tegnap volt az itteni diplomaosztóm, aminek mérsékelt lelkesedéssel futottam neki, mivel nem volt sok kedvem egy öntömjénező kétórás ömlengéshez. Amit az ünnepség hozott is, de a közgáz előadásokon elsajátított teljes agykikapcsolás itt is remekül működött. Íme egy kis (zajos) videó a nagy pillanatról, amikor megkaptam a diplomát.



Sajnos itt nem olyan szép keményfedeles oklevelet adnak, mint otthon, hanem egy A4-es papírt, ami sokkal kevésbé reprezentatív.

Mindezek után kezdődött a lényeg, azaz a vacsora, ami az itteni szállodasuli saját éttermében volt. A hely gyönyörű, az ár-érték-arányon még lenne mit csiszolni, de ne legyünk kicsinyesek. Egyik csoporttársunktól kaptunk meglepetést egy szerb tangóharmonikás személyében, aki tényleg szuper volt.
Mielőtt a társaság végképp szétszéledt, sikerült egy csoportképet készíteni:

Ezek után a kemény mag elment bulizni. Vicces volt megint pecsétet kapni a kezemre egy szórakozóhelyen, szerintem 10 éve kaphattam ilyet utoljára. Táncoltunk, iszogattunk, végül Daniellel és Colinnal utolsóként maradva fél 4 magasságában indultunk haza. Illetve Colin csak indult volna, mert neki még 5-ig ki kellett húznia valahogy, akkor ment az első vonat Baselbe.

Azért hiányozni fognak ezek az őrültek, de remélhetőleg néhanapján csak lesz majd valami évfolyamtalálkozó-szerűség a világ valamelyik pontján.

Katie Melua

Voltunk Katie Melua koncerten!
A jegyeket még karácsonyra kaptam az Andristól, és tulajdonképp egy elhalasztott koncertről van szó, mert az eredeti időpontot le kellett mondania Katie-nek. Kedvesen meg is köszönte, hogy az emberek kitartottak, és megvárták őt 7 hónappal később. Amúgy a Hallenstadion (több mint 10,000 férőhelyes) dugig volt tömve.
Volt az egyik kedvenc számom is tőle

meg még néhány régi, ismert darab. De ez alapvetően lemezbemutató turné, úgyhogy sokat játszott az új albumáról, amit nem ismertünk, de nagyon sokszínűnek tűnt, érdemes lenne beszerezni. (Andris szerint annyi volt közös a dalokban, hogy ugyanaz énekelte őket. Ez jól jellemzi, hogy a zene minden, csak nem egysíkú :))
Íme két szám:




Költői kérdés: mi a fenének erőltetik a koncertszervezők az előzenekarokat? Értem én, hogy kiugrási lehetőség, de senki nem kiváncsi rájuk, és csak idegesítő, hogy ott húzzák az időt. És a social media korszakában sokkal több embert érnek el online, mintha estéről estére párezer embernek zenélnek, akik alig várják, hogy végre befejezze az ismeretlen, és jöjjön az, amire jegyet vettek.

Kirándulás

Hétfőn Aput kivittük reggel a reptérre, majd miután pünkösd volt, tehát munkaszüneti nap, elmetünk kirándulni. Nem jósoltak túl szép időt (és ebben igazuk is volt, legalábbis délutánig), úgyhogy egy barlangot választottam úticélnak, mégpedig Szt Beatus barlangját. A legenda szerint a szent eredetileg egy ír térítő volt, aki a barlang bejáratánál élt, és legfőbb jócselekedete - természetes számtalan eltévelyedett lélek megmentésén túl - a barlangban lakó sárkány elkergetése volt, aki a kereszt jelétől annyira megijedt, hogy a tóba vetette magát, és szerencsésen bele is fulladt. De laglábbis eltűnt benne. Lehet, hogy talált egy titkos földalatti csatornát, és belőle lett a loch ness-i szörny? Lényeg az, hogy egy nagyon szép cseppkőbarlangról van szó, ahol elvileg nem lehet fotózni, hogy az ember ne szakadjon le a csoporttól, de miután mindenki elkezdett fényképezgetni, ezek után én is csináltam pár képet, különben leszakadtunk volna a csoporttól. Vagy a csoport tőlünk.

A barlang után folytattuk utunkat Thunba, ahol egy eléggé rendes vár található, és úgy általánosságban aranyos az egész hely.

Innen még átmentünk Bernbe egy röpke látogatásra Einstein bácsihoz, illetve fagyiztunk, néztünk mevéket, malmozókat és sakkozókat, valamint csuromvizes gyerekeket, akik a Parlament előtti szökőkutas téren rohangáltak szüleik rezignált tekintetétől kísérve.

Apu Zürichben

Röpke 4 év után sikerült rávenni apukámat, hogy eljöjjön Zürichbe. Szerencsére tetszett neki, úgyhogy a következő látogatásra valószínűleg már nem kell újabb 4 évet várni :)
Nagyon önálló vendég volt, egyértelmű preferenciákkal, amik többnyire nem igényeltek társaságot. Mielőtt valakinek meglódulna a fantáziája, itt leginkább antikváriumokról van szó, sőt Az Antikváriumról - esetleg csupa nagybetűvel -, és ez nem kifejezetten egy haverkodós időtöltési forma, elmélyültséget és ráérős koncentrációt igényel. Azért voltak közös programjaink is, pl meglátogattuk James Joyce-t és Elias Canettit (alias kötelező temetőgang),

illetve ellátogattunk Thomas Mann kilchbergi házához.

Voltunk ezen kívül a híres-neves szombati bürkliplatzi bolhapiacon is, ahol a jó égnek nem lehetett egy szép és főképp nagy talpas tortástálat kapni. Családtagjaim higgadtságra intenek e téren, aszogyák terveik vannak. Nekem nincsenek nagy elvárásaim, csak vagy metszett üveg legyen (olyan stabilabb fajta) vagy kerámia, szigorúan fehér vagy max törtfehér, lehetőleg magában növényi mintás. Egyszerű, nem?

Ezeken kívül végre volt időnk ráérősen beszélgetni családról, tervekről, Zürichről, Budapestről, egyetemekről és nyelvekről. Ha valaki nem 2 órába szeretne sűríteni 3-4 hónapnyi kommunikációt, akkor jobban teszi, ha ő jön, mert Zürich továbbra is a nyugalom szigete.
Végül mindenképp ide kell tennem egy képet Az Antikváriumról.