Doppelmeister

Tegnap volt az itteni diplomaosztóm, aminek mérsékelt lelkesedéssel futottam neki, mivel nem volt sok kedvem egy öntömjénező kétórás ömlengéshez. Amit az ünnepség hozott is, de a közgáz előadásokon elsajátított teljes agykikapcsolás itt is remekül működött. Íme egy kis (zajos) videó a nagy pillanatról, amikor megkaptam a diplomát.



Sajnos itt nem olyan szép keményfedeles oklevelet adnak, mint otthon, hanem egy A4-es papírt, ami sokkal kevésbé reprezentatív.

Mindezek után kezdődött a lényeg, azaz a vacsora, ami az itteni szállodasuli saját éttermében volt. A hely gyönyörű, az ár-érték-arányon még lenne mit csiszolni, de ne legyünk kicsinyesek. Egyik csoporttársunktól kaptunk meglepetést egy szerb tangóharmonikás személyében, aki tényleg szuper volt.
Mielőtt a társaság végképp szétszéledt, sikerült egy csoportképet készíteni:

Ezek után a kemény mag elment bulizni. Vicces volt megint pecsétet kapni a kezemre egy szórakozóhelyen, szerintem 10 éve kaphattam ilyet utoljára. Táncoltunk, iszogattunk, végül Daniellel és Colinnal utolsóként maradva fél 4 magasságában indultunk haza. Illetve Colin csak indult volna, mert neki még 5-ig ki kellett húznia valahogy, akkor ment az első vonat Baselbe.

Azért hiányozni fognak ezek az őrültek, de remélhetőleg néhanapján csak lesz majd valami évfolyamtalálkozó-szerűség a világ valamelyik pontján.