Ups and downs

Tegnap mindkét gyerek bölcsiben volt, ennek örömére Andris kivett szabit, és lazultunk. Először megreggeliztünk egy pékségben, aztán pár vásárlós feladat elintézése után elmentünk wellnesselni. Foglaltunk egy páros masszázst, ami annyiból állt, hogy egymás mellett hevertünk, miközben masszíroztak minket. Utána elkezdtük végigjárni a spa szaunáit: először gőzölődtünk, aztán pár percet voltunk a legmelegebb szaunában, majd áztunk egy picit sós vízben. Utána a lazább, 60-65 fokos szaunákkal akartunk folytatni, de egy dolgozó bepalizott minket megint a legforróbbra. Mézes dinnyés vízzel locsolgatta a köveket, aztán törölközővel még jól át is forgatta a levegőt, ami az eredeti 80 fokról még jobban felhevült, pláne, hogy ránk is legyezte. Két ilyen kör után ki lehetett menni, kaptunk valami mézes trutyit, amivel bekentük magunkat, majd újabb két körre vissza a szaunába. Utána zuhany, és büszkeség, hogy túléltük. Meg mézes víz iszogatása, ami meglepően finom (nem a terhességi cukorterheléses glükózoldat). Kis pihi után én még benéztem a jázmin szaunába, de aztán továbbálltunk, hogy még egy késői ebéd beleférjen a napba. Nem kísérleteztünk új hellye, a jól bevált Maison Bluntban ettünk mezzéket, aztán egy gyors kocsimosás után elmentünk a dedekért.

A laza csütörtök után jött egy nyugis éjszaka, majd ma reggel fél 9-kor Dávidot úgy kellett kihúzni az ágyból. Gyanúsan könnyen lehetett felöltöztetni, Andris pedig elvitte bölcsibe. Ahonnan fél óra múlva telefonáltak, hogy a gyerek hány. Úgyhogy érte mentem, és a napot édeshármasban töltöttem a gyerekekkel. There's no such thing as a free lunch...

Remélem, hogy hétfőre minden visszazökken a rendes kerékvágásba, mert be szeretnék menni dolgozni, lévén szeptember 1.

Éjszaka

11:00 - Dávid cumi
2:00 - Dávid cumi, Ella kaja (ennyit az átalvásról, csak egy futó hóbort volt a hölgy részéről)
4:00 - Dávid hány
4:45 - Dávid cumi
6:00 - Ella cumi
7:00 - Ella fölkel

Szokott ez jobban is menni...

Ifjúsági kultúrdélelőtt

Ella délelőtt bölcsiben volt, úgyhogy Dáviddal külön programot csináltunk. Ennek részeként
reggeliztünk a Starbucksban,

elmentünk a gyerek zene- és hangszerboltba,
utána kerestünk hattyúkat a folyón,

majd bementünk a Grossmünsterbe, és megismerkedtünk a "koronás bácsival", akit Nagy Károlynak hívnak. Később a tornyon ülő másolatot is megkerestük "nagyon magasan".

Végezetünl az árkádok alatt hallgattunk zenészeket: két trombitást és egy pozaunost. Kicsit hangosak voltak, így Dávid biztos távolságból figyelte őket. Pénzt is nekem kellett dobnom a tokba.

És egy gyerekszáj:
Dávid kezdi használni az összetett mondatokat, ma pl. a következő csúszott ki a száján az autóhoz vezető lépcsőn: "Anyuuuu, ott kapaszkodom fönt, azééééért, hooogy... bebújtak a meztelencsigák a bokorba."
Biológia teszteken ez lenne az E megoldás: az állítás két része külön-külön igaz, de nincs köztük ok-okozati összefüggés.

Ella 4 hónapos

5590 g és 60 cm. Szépen nőtt.
Már csak tápszert kap, én felszabadultam, amit még mindig nem tudok teljesen elhinni. Mindent szabad ennem és innom - fantasztikus! Ezen kívül a kishölgyet elkezdtem megkínálni répapéppel is. Nem mondom, hogy imádja, pár kanál után eléggé ideges lesz, de nem is köpi ki. Szóval szépen lassan megkezdődött a hozzátáplálás, egyelőre inkább még csak kóstolgatás üzemmódban.
A mozgása is sokkal jobb lett: már huzamosabb ideig elvan hason; nézelődik, kukacol, föltologatja a popsiját. Hátról az oldalára fordul, tovább még nem megy a dolog. Már két kézzel fog meg tárgyakat, és néha a szájához is viszi őket. Sokáig eljátszik egyedül, most eléggé könnyű vele.
Ami számunka a nagy meglepetés: rájöttünk, hogy háton szeret aludni. Dávid annyira hason tudott jobban pihenni, hogy először Ellát is automatikusan hasra tettük, de mostanra egyértelmű lett, hogy háton jobb neki. Olyannyira, hogy időnként már-már átalussza az éjszakát. Reméljük, hogy ezt hamarosan továbbfejleszti, és stabilan nyugi lesz reggelig.
Elkezdtük a bölcsis beszoktatást is, mivel én két hét múlva megyek vissza dolgozni. Ma még csak velem volt bent 3 órát, tetszett neki a hely, aludt is, de az első megmérettetés szerdán következik, amikor egyedül kell boldogulnia a csoportban. Ő lesz egyelőre a legkisebb - csak el ne kényeztessék.

Upgrade és egy jó délután

Lakásunk gyenge pontja a konyha, ami egyszerűen túl pici, munkafelület alig-alig van benne. Közel három év után végre orvosoltuk a problémát:

A teljes jobb oldali pult új, eddig kétszer 60 centim volt dolgozni (illetve lett volna, ha a nagy részét nem foglalja el a vízforraló, a késtartó, stb, stb). A pult alatt van a mosógép, az ablak felé eső utolsó rész pedig felnyitható, hogy kényelmesen ki-és be lehessen pakolni a mosogatógépbe.
Egyelőre nagyon igyekszem rendet tartani...

Tegnap Dáviddal kettesben töltöttük a délutánt. Az ebéd utáni alvásból eléggé korán ébredt, így jó sok időnk volt. Állatkertbe szeretett volna menni, én meg örültem, hogy nem a repteret választotta, mert az sokkal messzebb van. Ráadásul az állatkertbe van éves bérletünk.
Nem vittünk babakocsit, a rendes (nem pelenkázó-) táskámban csak gey kis nedves törlő, egy pelus, víz és keksz volt. Travelling light. Dávid szépen jött - kis felmérésemet eltekintve korosztályából szinte az egyetlenként. Büszk-büszk. (És köszönjük a Szalay gyerekeknek.)
Voltunk az elefántoknál, fagyiztunk,

mászókáztunk-csúszdáztunk,

néztünk tyúkokat, pulykákat, malacokat,

majd Dávid kijelentette, hogy "traktorral megyek a bölcsibe". És tényleg:

Néha nehézkesnek érzem a gyerekekkel töltött időt, de ez most szuper volt. Jó irányban mennek a dolgok.

Dávid 2 éves és 2 hónapos

A dackorszak első nagy hullámát abszolváltuk, egész nyugis hónapunk volt Dáviddal. Az esti elalvás megint oké, akkor rossz az éjszaka, ha nem voltam vele nap közben eleget/elég intenzíven. Olyankor volt már, hogy fölébredt, és fél órát sírva az ölemben kucorgott, mire vissza lehetett tenni aludni. De szerencsére ez mostanság nem gyakori, odafigyeléssel megelőzhető.
Pillanatnyilag az öltözködés terén a legdacosabb, elképesztő patáliát tud csapni, ha valami neki nem tetsző ruhadarabot kell fölvennie. Van egy nagyon utált esőkabátja, az az ősellenség. Komoly tanácsadás és próbák után vettünk neki egy pár új cipőt, de nem tetszik az fiatalúrnak, úgy kell ráimádkozni. "Inkább szandááált!"
Habár többnyire még csak mondogatja, ami épp eszébe jut, vagy foglalkoztatja, de már egyre többször válaszol kérdésekre, lehet vele beszélgetni. A nyelvek között furcsa az átjárás: voltunk állatkertben, ahol mellette egy kislány mutatta valakinek, hogy az akvárium oldalán van egy pici csiga. Dávid meghallotta, és lelkesen kiabálta, hogy "csigabiga!" (Néha elénekli az idevágó svájci dalt is.) Viszont ha megkérdezzük tőle, hogy milyen csoportba jár a bölcsiben, akkor nem tudja. De az külön megy, hogy Gruppe rot.

A szobatisztaság nagyon nem érdekli. Néha after the fact szól, de sokszor azt sem. Nem erőltetjük a dolgot, majd csak megérik benne az elhatározás.

Ellát szereti az ölébe kérni 

lehet vele szelfizni 

segít szerelni 

fintor 

az elefántokat továbbra is szereti

Megvilágosodás és egy bók

A megvilágosodás:
Ellával kölcsönös lustaságunkból kifolyólag abbahagytuk a szoptatást. Ettől az életem egyszerűbb lett, viszont úgy érzem, hogy nehezebb éjszakánként fölkelni, mint anno Dáviddal volt. (Vagy csak megöregedtem.)
Ma viszont megvilágosodtam: ha nem szoptatok, akkor lehet kávét inni! Így is tettem, és lőn csoda: kinyílt a szemem, színesben látom a világot, nem egy állandó szürke ködfátyolon keresztül, és még finom is volt.

A bók:
Állandó küzdelmet folytatunk az otthoni káosszal, és e küzdelem jegyében most épp elektromos cikkeket selejteztünk, pl. olyan töltőket, amik már nem töltenek semmit, ai ebben az évszázadban készült. A pakkot Ellával elvittük a helyi "szeméttelepre" (gyűjtőhelyre), ahol utánam fütyült egy munkás, és mondta, hogy csinos vagyok! Úgy ám!
A kocsiban a két gyerekülést nem látta.

Doktornéni

Dávid két éves orvosi kontrollján a doki bácsink azt mondta, hogy hall valami kis szívzörejt, úgyhogy beutalta a fiatalurat egy szívultrahangra. Ma reggelre kaptunk időpontot - amit egy zűrös éjszakából kifolyólag majdnem elaludtunk, de végül sikerült megfutni.
Egy vadiúj, gyönyörű, és nagyon barátságos rendelőben találtuk magunkat, ahol volt szuper játszószoba is (gyerekekre specializálódott a rendelő).

kisbolt

Dávidot először az asszisztens vette gondjaiba: megmérte, hogy hány kiló, milyen magas (ez ment a legnehezebben, Dávid valahogy nem látta értelmét, hoyg odaálljon a falhoz, és ha már odaáll, akkor miért nem terpeszben, pedig azt olyan jól tudja). Utána kétszer is megmérte a vérnyomásást: a karján és a lábán is. Ezt követte a véroxigén szint mérés, amit Manó nagyon fegyelmezetten tűrt, majd a végén úgy levette az ujjáról a szerkentyűt, hogy észre sem vettük. Utolsó lépésként pedig jött az EKG, itt sem ficánkolt, hanem két éve teljes komolyságával figyelte, hogy mi történik, milyen színű tappancsok kerülnek rá:

szivárvány

Ilyen ügyes volt!

Mindezek után kerültünk a doktornőhöz, aki fonendoszkóppal hallgatózott, aztán csinált még egy részleges EKG-t, és bő 10 percig ulhtrahangozott. Közben Dávid nézhetett mesét, ez teljesen lekötötte, szerintem még hajat is lehetett volna neki mosni, annyira nem érdekelte a külvilág.
A vége is jó: Dávid szíve teljesen egészséges, picit zörög, ezt vagy kinövi, vagy nem, de nem kell vele foglalkozni.

Ráadás: délután voltunk a parkban, majd elmentünk a boltba, így elhaladtunk az itteni gyerekügyelet előtt, ahol néha megfordulunk (mert egy gyerek mikor máskor betegszik meg, ha nem késő este vagy hétvégén). Dávid mondta, hogy menjünk be a doktor nénihez.
Azt hiszem, nem viselte meg a mai élmény.

Szabadnap

Az úgy volt, hogy Andris apasági szabiból kivette a múlt hetet. Azonban mivel itt augusztus elseje nemzeti ünnep, apasági szabit viszont csak heti bontásban lehet kivenni, ezért ez a hétfő is belecsúszott. Dávid bölcsiben volt, nekem pedig az a gonosz ötletem támadt, hogy akkor passzoljuk le Ellát is, és töltsük kettesben a napot. Szerencsére a bébiszitter is ráért, úgyhogy kirúghattunk a hámból.
Először elmentünk kedvenc Schoberünkbe (késői) reggelizni, majd kibéreltünk egy kis - és nagyon lassú - motorcsónakot, és két órát a tavon töltöttünk:

tengerészkapitány és a kékre lakkozott lábkörmök

Utána még egy (megint csak késői) ebéd is belefért, ahol én egy spanyol helyen American style spare ribs-et kértem. Nem csak az ízesítése, hanem a mérete is amerikai volt - a felét hazavittük:

5-kor én megjelentem otthon Elláért, Andris pedig a bölcsiben Dávidért, mint akik egy sima munkanapon vannak túl. Jó volt nekünk, ilyet majd még csinálunk.