Dáviddal történtek

Dávid egyszer csak bejelentette, hogy ő alváshoz sem kér pelenkát. A dolgot igazán csak pár napig késleltettük, amíg anyukám megérkezett a gumilepedővel, aztán teljesítettük a kérését. És a dolog - (kop-kop-kop) eddig -  hibátlanul működik. Őrület.

Ezen kívül tudja hajtani a hintát:

A homlokán levő ragtapasz egy igazi harci sérülés miatt került oda: Dávid zokniban rohangált a lépcsőházban, majd megcsúszott, és lefejelte a fal kiszögellését. Ömlött a vér, Andris átrohant vele a szomszédos kórházba, ahol lemosogatták, majd összeragasztották a sebet (nem mély). Öt napig nem érehti víz, ergo nem moshat hajat. Ezt annyira nem fájlalja.

az ügyeleti meglátogatása után végre folytathatjuk utunkat a játszótérre

Vannak apróságok is:
- tud csigavonalat rajzolni (eddig a lengőfirka ment)
- "fújt" és leginkább kipukkasztott extra nagy szappanbuborékokat

augusztus 1-én, Svájc szülinapján

A végére egy plusz cukiság:

újabban így lehet sétálni

Az előző bejegyzés mozgóképes bizonyítéka II.

Tessen-tessen, megörökítettem Ella masírozását is, nehogy már lemaradjon a bátyja dokumentációja mögött.

Bónusznak pedig képek a mai napról. Vacak minőségűek, bocs.

Legkisebb látogató a Carigiet-kiállításon 

rajzolunk ugyanott 

nagyon tetszett neki a "baba"

Ella 1 éves és 3 hónapos

Jár. Önállóan, lelkesen. A lakásban található küszböket nagyon megfontoltan veszi, nem is szokott rajtuk potyogni. Most tanulja a lejtő műfaját. A földszintről följön egyedül a másodikra: lépcsőn négykézláb, a folyosón rendes úrilányhoz méltón.

vizezős játék a rapperswili állatkertben

Dávidot nemes egyszerűséggel isteníti, nehéz a bátynak annyira gyömöszölnie őt, hogy az már tiltakozást váltson ki. Inkább mi szoktuk visszafogni, de kevéssé vagyunk meggyőzőek, ha közben Ella kacarászik.

A legújabb közös elfoglaltság egymás etetése:

A hónap nagy fejleménye, hogy egy szobába költöztek a gyerekek. Ez az esti menetnél némi bonyodalmakat is tud okozni, mert Ella lelkes, és nem akar kimaradni semmiből, de éjszaka szerencsére nem ébresztik föl egymást.

A végére adatok, mert - habár csak második nekifutásra, mivel az első időpontot elfelejtettem, de - voltunk a gyerekorvosnál: 8865 g (alsó 5%) és 75.5 cm (alsó 10%). Good things come in small packages.

szelfi

The name is...

Tiszta. Szobatiszta.

Dávidot a téma abszolút nem érdekelte, így mesterségesen igyekeztünk rápörgetni. "Majd ha három éves leszel..." Ezt jó szajkó módjára el is kezdte ismételgetni, de a jelentésével nem volt tisztában.

Eljöve a születésnap, majd az ezt követő első hétvége, és egy nagy levegőt véve levettük róla a pelenkát. Első nap: folyamatos bepisilés. Második nap: folyamatos bepisilés szülinapi bulival tarkítva. Harmadik nap: folyamatos bepisilés a bölcsiben. Negyedik nap: tiszta gatya. És azóta is (csak minimális megingások vannak nagyon ritkán). Ha ezt tudtuk volna...

Motivációnak kapott egy dicsőségtáblát, amire matricákat ragaszthatott. Ezt kb 4 napig használtuk, Budapestre nem vittük el, aztán valahogy okafogyottá is vált. (Pedig mennyit rajzolgattam!)

Úgyhogy a nappali szobatisztaság pipa. Előbb-utóbb az éjszakaira is rá kellene vennünk magunkat, de egyelőre élvezzük, hogy Ella is viszonylag nyugis az éjjeli órákban, úgyhogy lehet pihenni. De majd leküzdjük a lustaságunkat.

kis fürdőgatyában a kánilkulában

Budapest

Jó volt. Belefért minden, mégis nyugis volt, tudtunk pihenni is. Találkoztunk barátokkal, családtagokkal, a gyerekeknek kezdtük megmutogatni a város látnivalóit. Dávid azóta is arról beszél, hogy utazott siklóval, és volt a Mátyás templomban. Elmentünk az Állatkertbe, ahol a zürichivel ellentétben lehet látni állatokat (mármint nem csak a homo sapiens típusút).

Sok játszótéren megfordultunk, és az az általános tapasztalat, hogy a magyar gyerekek barátkozósabbak, befogadóbbak, nagy általánosságban kedvesebbek. (Vajon ez felnőve mikor fordul meg a két náció között?) Számomra a legnagyobb élmény mégis a kissé lerobbant, poros, gellért-hegyi "nagy csúszdás" volt, mert gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttünk ott.

Ella 1 éves és 2 hónapos

Nagyon fejlődött az elmúlt hónapban. A legfontosabb újítása, hogy már hajlandó egy kézbe kapaszkodva sétálni velünk, a táv egyre komolyabbra nő. Hétfőn úgy adódott, hogy a bölcsiből babakocsi és mindenféle felszerelés nélkül hoztam el őket, úgyhogy Dávid gyalogolt, Ellát pedig egy darabig vittem. De aztán túl nehéz volt, így letettem, hogy jöjjön pár métert, addig is pihenek. Kis Sztahanovka pedig a lehetőséget megköszönve a bolttól hazasétált, ez a Google Maps szerint olyan 500 méter. Nagyon büszke voltam rá.

Önállóan is próbálkozik már a járással, egyelőre 4-5 lépésnél tart.

Nagyon jó megfigyelő, sok midnent próbál utánozni. Ennek köszönhetően egész hatékonyan tud már orrot fújni, próbál kezet mosni és mosakodni (de az a legnagyobb buli, ha Dávid szappanozza), segít öltözésnél. Cipőfetisitszta, igyekszik egyedül is fölvenni. Kedvenc játéka a saját lábbelijeit tartalmazó doboz kiapakolása.

a doboz tartalmának 80%-a még nagy rá

Evésben nyitott, szívesen kóstolgat. Egyelőre mindenféle hústól és gyümölcstől lelkes, a rágás nem riasztja vissza. A kenyérféléktől nincs túlságosan elájulva, de a tészta jöhet.
Ismerekedés a cseresznyével:

Már várjuk, hogy beinduljon az önálló járás és aztán a beszéd; főleg ez utóbbi - Dáviddal színesítve - nagyon izgalmas lesz.

Dávid 3 éves

Ha jól látom, legutóbb fél évvel ezelőtt készült összefoglaló bejegyzés - azóta erősen változott a fiatalúr.

Habár továbbra is nagyon anyás, azért a dolog talán már nem olyan extrém, legalábbis jobban meg lehet vele beszélni a dolgokat. Például, ha úgy alakul, hogy egyedül fektetem őket, és Ella raplisabb hangulatában van, akkor Dávid türelmesen megvárja, amíg visszamegyek a kicsihez, visszaaltatatom, és csak utána folytatom neki a mesét/éneklést/ahol-épp-tartottunk-a-fektetésben-t.

Eljött a Nagy Megmagyarázhatatlan Félelmek korszaka is. Rosszat álmodik, illetve este mondja nekem, hogy majd nagyon vigyázzak rá a szomszéd szobából.

A lépcső már nem gonosz ellenség, sőt, fantasztikus fejlemény, hogy városban néha kézenfogva is hajlandó jönni. Ha épp nem rollerezik vagy biciklizik. Akkor a nem motorizált anyának szabad utána futni, de ez nem olyan nagy baj.

Mindezektől eltekintve azért egy jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek továbbra is, akivel jókat lehet beszélgetni. Már kitartóbban, összefüggően lehet tárgyalni egy témát, nem csapong annyira, mint régebben. Érdeklődő, és egész jól figyel néhány mondatos magyarázatokra (ma pl. a trágya volt esti mesénél a téma, mert az egyik új Bori mesében egy tanyáról volt szó).

Még mindig vicces (szerintünk):

Amélie csodálatos élete Dávid módra

Nagyon jó testvér (az esetek 95%-ában):

Szeret vonatozni:

Szeret pancsolni:

ez a medence volt a szülinapi ajándéka (az alsó szomszéd nagy örömére)

Nagy biciklista:

És lovas:

Nem egy különösebben nagy evő, de szereti a vendéglátóipari egységeket:

a rapperswili Kinderzoo-ban

uzsonna a Cakefriendsben

Hanna továbbra is a szerelme, ebben nem történt változás:

buli a kórházparkban

A szülinapi tortáját illetően pedig eléggé határozott elképzelésekkel rendelkezett: legyen kék csokitorta három gyertyával és "színesekkel" a tetején. Íme a mű (még gyertyák nélkül):

nagyobb adag hatóságilag engedélyezett ételszínezékkel

Amúgy Dávidra jellemzően az ünnepléskor a tortával nem tudott mit kezdeni. Aztán lejöttek a Babuék, és akkor megjött az étvágy is hozzá.