Now baby or never

Magamba szálltam, és ezennel megkezdődik a durva lemaradások behozása! De csalok, és mindent vissza fogok dátumozni, hogy ne bukjak le a jövő generációk előtt, akik komoly történelmi forrásént fogják olvasni kis életem folyását.

Az április minden kétséget kizáró fénypontja nővérkémék esküvője volt, amelynek tiszteletére mindenki csillogtatta főzőtudományát (mint az előző bejegyzésből látszik, én inkább csak a vásárlási tudományomat), komoly dilemmákat legyőzve választottunk ruhákat, cipőket és egyéb flancos kiegészítőket - vagy felejtettük otthon ugyanezeket -, illetve a női szekció kart karba öltve elment bulizni az esküvő délelőttjén Pest legjobb fodrász-kozmetikus duójához.

Na jó, azt hiszem az lesz a legjobb, ha megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és szépen leírom a Napot.

Igazából már péntek este kezdeném, amikor is hazarepültem. Kicsit aggódtam, hogy a piacon beszerzett zsákmány hogyan  fogja kibírni az utazást, de viszonylag tűrhető állapotban érkeztek meg a dobozkák. Csak a hummusz volt kevésbé szalonképes, de másnap egy szép tálkában szervírozva már úrinőhöz méltón titkolta az előző napi megpróbáltatásokat.

Szombaton fél 8-kor dördült el a startpisztoly, ekkor elvonultam Anyuért, utána pár kaját és ruhát felpakolva átmentünk Eszterékhez, ahol Gyuri pizsamában reménytelenül küzdött a Kávéfőzés Szellemével. Onnan már persze késésben indultunk, jött egy kis dugó is, úgyhogy Menya meglehetősen ideges volt, pedig még csak fél 10 volt, az esküvő pedig 5-kor keződött. De addig mennyi dolog van még! El kell készülnie 3 ünnepi frizurának (Tanú a.k.a. Húg ezt megfejelte azzal, hogy neki tök előlről kellett mindent kezdeni: festés, vágás, és csak utána lehetett rátérni a cicoma részre), 3 szuper sminknek, aztán Menyát Boristul be kellett gyengéden fűzni a fűzőbe. Közben megérkezett Gyuri is a virágokkal illetve a Totyával, aki hozzám hasonlóan a sofőr szerepét (is) betöltötte. Gyuri sminket nem kapott, ellenben egy kis hajzselét igen. Utána én eltűntem, de befutott Andris és a DS, amely Élemedett korára a Családi Esküvői Autó megtisztelő címmel lett gazdagabb. Innen elgurultak fényképezkedni a Szépművészeti Múzeumba (köszi Tücsök!), de készültek képek a Hősök Terén és a kismetróban is a turisták nagy örömére. Ide most tök jó lenne egy szép linket beilleszteni, de a dolog nem ilyen egyszerű, szóval: http://www.duofoto.hu/# -> Képgaléria -> Esküvő 2009 -> Eszter & György.

Míg a fotózás tartott, a többi családtag bevette magát Eszterék lakásába, és mindent előkészített a ceremónia utáni fogadásra: kiraktunk végetlenül sok kaját, szépen megkomponált hidegtálakat, nagybátyám unokahúga iránti szeretettől vezéreltetve sajátkezűleg sajttálat is csinált, elrendezgettük és átrendezgettük az összes tányért, poharat, szalvétát, tálat és kávéscsészét. Közben én előállítottam a virágdekorációt, és rájöttem, hogy mégsem szeretnék virégkötő lenni, mert a rózsa szúr, és 100 szálat vagdosni és  értelmes formára kényszeríteni már nem akkora poén, mint 20-at.

From Eszter es Gyuri eskuvo

Fél 5 előtt valamivel felkerekedtünk a Gellért téri házasságkötő terembe. Pont időben érkeztünk, hogy meglássuk, hogy a DS begördül. Majd lefullad. És áll miatta a Bartók Béla úti forgalom. De igy ilyen autónak meg kell mindent bocsátani, és később nagyon szépen összeszedte magát.

A ceremónia nem fulladt könnyekbe, pl. ez volt az aláíráshoz választott zene - eléggé sok kuncogást hallottam magam mögött, de azt hiszem ilyenkor nem illik hátrafordulni, és összekacsintani emberekkel. Anno én ezt szerettem volna, de aztán más, ugyanilyen jó zenék mellett döntöttünk. A zenei koronát mégis Totyáék kreatívan átírt szöveggel énekelt nép- és nem népdalai jelentették, ott is kellemesen röhögcséltünk. Az anyakönyvvezető aranyos volt, kicsit tudott lazítani, persze ettől függetlenül igen mély átéléssel elmondta a kis sablonszövegét, de hát szegénynek ez a feladata.

A cermónia után én hazarohantam pezsgőket töltögetni, ezáltal lemaradtam a csoportfotózásról, amiről totál elfeledkeztem, de sebaj. Befutott a család is előbb-utóbb, és az első beszédekkel megkezdödhetett a kajálás. Természetesen a végetelen sok fogásnak csak egy része fogyott el, másnap az Ifjú Pár azzal szórakozhatott, hogy körbejárta a várost, és kis ételcsomagokat helyezett el gyanútlan családtagoknál. De lényeg az, hogy minden nagyon finom volt, és mindenki igyekezett rendesen pusztítani.

A családi összejövetel után pedig kezdődött a buli a Károlyi Palotával szemben, ahol ott volt sok-sok barát, meg persze rokon is, pizza és hatalmas pohár borok. Itt is elhangzottak újabb beszédek és szerenád a Friss Házasoknak, majd a dolog rendes bulivá fajult :)

A napról további képek Anyu albumában.

t-1

A mai nap nagyon sűrű, mert HOLNAP VAN AZ ESKÜVŐ!!!!!! Mármint a nővéremé :) Utána pedig jönnek hozzánk Zürichbe. :))))
Íme a sűrűség részletei:

- ma itthonról "dolgozom". Na jó, egy kicsit tényleg, de azért nem viszem túlzásba.

- reggel egy régi álmomat valósítottam meg, és elmentem a Bürkliplatzon levő piacra (név miatt kéretik nem röhögni, svájci). Amúgy ez esküvői megbízatás volt, és ennek megfelelően vettem a görögnél hatalmas olajbogyókat, feketét és zöldet vegyesen, vettem száríott paradicsomot és hummuszt (mert a görög nem csak görög, hanem közel-keleti is egyben). Aztán vettem még mindenféle sajtokat is, szerencsére kis táblán ott volt a nevük, úgyhogy viszonylag kuluráltan tudtam kérni, habár kiegészítő eszközként a mutogatás sem jött rosszul.

- alapból kéthetente van két mosónapunk, de a húsvét ezt jól megkavarta, úgyhogy már három hete nem volt lehetőségünk mosni. Mindehhez adjátok hozzá, hogy voltunk a húsvéti tánctáborban (pólócsere és esti bulira külön ruha), volt nálunk három ittalvós vendég, illetve Andris azért squasholni is jár. A tegnap esti állapot ezt jól tükrözte is, a kér szennyesláda már rég feladta a harcot, és a vendégszoba padlója vette át a szerepüket, ahol akkurátus kupacok sorakoztak, amiket ma szépen egyesével leszállítottama mosókonyhába. Szerencsére a menedzsereim ugyanebben az orszégban élnek, úgyhogy szemrebbenés nélkül vették tudomásul, hogy vannak prioritások az életben, a mosónap ezek között is igen előkelő helyet foglal el.

Holnap pedig Nagyon Fontos Ember leszek, mert nélkülem a Bori zabigyerekként születne. Izé... hol is van a személyim? ;)

Sechseläuten

From Sechselaeuten

Van itt Zürichben egy nagyon aranyos kis szokás, amennyiben nagy dérrel-dúrral, illetve megfelelő mennyiségű, tűzzel és felvonulással elbúcsúztatják a telet április harmadik hétfőjén. Az ünnepség már vasárnap elkzdődik a gyerekek illetve a céhek felvonulásával, ahol fantasztikus jelmezekben vannak az emberek, és hömpölyög a tömeg a Limmat partján. A buli hétfőn is folytatódik, olyannyira, hogy a hétfő délután munkaszünepi félnap Zürichben. A nap fénypontja akkor következik el, amikor 6 órára harangoznak (innen származik a név), amikor is meggyújtják a Böögg (kb. egy hóember) alatti máglyát. A Böögg fejében robbanóanyag van, és mérik az időt a máglya meggyújtásától a robbanásig. A képlet egyszerű: minél gyorsabban robban fel a Böögg, annál szebb lesz a nyár. Idén állítólag 12 perc 55 másodperc volt, ami eléggé jó, úgyhogy meleg nyárra számíthatunk.

Namármost: én az eddig leírtakból mind semmit nem láttam, mert egyetemen voltam, illetve a hétfőt sikerült végigdolgozni, mert egyes amerikai látogatók magasról tojnak szegény európaiak ünnepeire, és akkorra zsúfolják tele a napot programmal. Plusz este még táncóránk is volt, amit nem lehet ugye kihagyni.

De a Sechseläuten legjobb hagyományából már nem maradtunk ki! A leégett máglya parazsából lehet venni, a fél város körülüli a tüzet, és grilleznek. Van, aki hoz kis grillt, van, aki csak rácsot, amit a földre szórt parázsra fektet, mindenki sütöget valami húst, iszogatja, amit hozott magával, és az egésznek van egy kis hippi-Sziget-Woodstock beütése, nagyon "unschweizerisch" :) Mi Andris squashos haverjaival voltunk,Erich hozta a grillt. Persze Ignacio, aki spanyol lazán 10-re érkezett, amikor parázs még dögivel volt (szerintem ma reggelre égett le teljesen a máglya), de mi már nagyjából mindent megettünk.

Szép nyarat kívánok mindenkinek, most már biztosak lehettek benne, hogy jó idő lesz!

Is There Hop?

Fantasztikus volt a húsvéti hétvégénk, nagyon durván végigtáncoltunk 4 napot :)

A döntés - szokásunkhoz híven - későn született meg, kedd este döntöttük el, hogy jelentkezünk az "Is There Hop?"-elnevezésű workshopra, ami pénteken kezdődött. (Abban még azóta sem egyeztünk meg, hogy ez csak véletlenül rímel az Easter Hop-ra vagy sem...)

A menetrend a következő volt: táncórák 3/4 11-től fél 7 -ig, utána hazarohan, kajál, átöltözik, majd visszarohan ugyanoda bulizni. És ez minden nap.

Négy pár tanár jött, mind aranyos svéd emberkék: Joanna és Henric (abszolút gyerekeknek néztek ki, 25 évesek, 2007-es világbajnokok, és van egy négyhónapos kisfiuk, akit mindenhova hoztak, incl. bulik), Marie és Hasse (Hasse enyhén exhibicionista, de kedvesen csinálja, és Marie néha lecsapja, mint a taxiórát), Åsa és Daniel (nagyon szőke pár, Daniel a '30-as évek Németországának kirakatbabája lehetett volna, de közben nagyon aranyos volt), illetve Jenny és Lennart (ők voltak az egyetlen nem házaspár, sőt, nem is pár. Lennart volt az, aki kb. újjáélesztette a '80-as években a lindy hopot).

Első két nap felváltva tanított minket Joanna és Henric, illetve Marie és Hasse, majd a második két napban jött a mésik két pár. Lépéseken kívül egy új hozzáállást is tanítottak, amit Jenny megfogalmazása tükröz a leghívebben: it's not a bad step, it's a variation. (Ezt programozóknak legjobban az "it's a feature, not a bug" felkiáltással tudnám érzékeltetni.) Főleg a második két napban próbáltak minket lelazítani, elfelejtetni velünk mindenféle koreográfiát, és a stílusra koncentrálni.

A napi 3 x 1.5 óra után még volt általában egy ún. "taster" óra, ahol ízelítőt kaphattunk a swing más ágaiból. Első nap Danielékkel egyszerű akrobatikát tanultunk, második nap nem választottunk olyan jól, és egy eléggé furcsa, shag nevű táncot táncoltunk (nem tudom, hogy hogyan ragadhatott rajta ez a név...), harmadik nap pedig szétröhögtük a fejünket double bug közben, ami egyszerűbb lindy hop lépéseket jelent, de egy fiú két lánnyal táncol egyszerre, ami nem kevés kavarodáshoz vezethet. Ez utóbbihoz a partnerünk egy nagyon kedves, ámde nem annyira nádszálkarcsú kanadai lány volt.

Az esti bulik külön bejegyzést érdemelnének, de nem tudom, hogy mikor lesz időm következőre írni, úgyhogy gyorsan idesűrítem a lényeget. Minden estének volt egy tematikája: első este burlesque, második este hawaii est, harmadik este pedig elvarázsolt erdő. Ennek megfelelően kellett felöltözni - Lorenz, a szervező minden nap elmondta az ebéd utáni "táborgyűlésen", hogy szokványos ruhában be sem engednek. Aztán persze ezt nem vették annyira komolyan, de az emberek ki is tettek magukért. Az első és harmadik napi szerelésünk a saját képeink között láthatóak, míg a második napon Thai, egy guglis kollega fényképezett le minket (24. és 25. kép).

A partikon mindig volt valami kis szórakoztató előadás is. Első este burlesque show-t láttunk sanzonénekessel, vetkőzéssel, pikáns játékokkal és egyéb mókákkal. Második este volt hula bemutató (az a csípőriszálós hawaii tánc), illetve az itteni klub táncosai mutattak be charleston őrületet. Ekkor jött a los angelesi nagyágyú, Barbara Morrison is, aki egy szép kövér fekete énekesnő, amilyennek az ember a zenei stílus alapján elképzeli (Thai képei között a 31-en van). Harmadik este pedig egy Swing de Paris nevű formáció zenélt egy jazz-hegedűs lánnyal az élén - Tücsi, ez sem lenne teljesen hülyeség! ;) Jól nyomták pl. Django Reinhardt-tól a Minor Swing-et, de még sok minden mást is. Az egyik szünetben pedig megjelent Jenny, beállt a mikrofon mögé, és kiderül, hogy nagyon jó hangja van. Majd odasomfordált Lennart is, és kiderült, hogy neki is jó hangja van. És aztán a következő történt:

Közvetlenül utána pedig:

Ezek után már csak nagyon picinek éreztük magunkat, de nagyon lelkesek is lettünk!

Most már legálisan férjhez mehet

Hétvégén búcsúztattuk nővérem lányságát minimalis alkohollal (összesen 14-en megittunk egy sört és egy koktélt, ebből Gabi vállalta a sört, én a koktélt), viszont nagyon sok röhögéssel, és ha lehet még ennél is több kérdéssel és feladattal.

Előrebocsátom, hogy súlyos, többrendbeli lebukás előzte meg a Nagy Meglepetést, amiknek köszönhetően Eszter megtudta, hogy:

1. lesz lánybúcsú
2. mikor lesz az a lánybúcsú
3. hol lesz
4. kik nem tudnak jönni

Ezek után igyekezzen még az ember!

Péntek este érkeztem haza, Andris pont otthon volt, és ki tudott jönni értem a reptérre, majd - mint a régi szép időkben - hazavitt a szüleimhez, ahol aznap éjjel aludtam. Másnap kis lakásozás után már teljesen be voltam sózva, és alig vártam, hogy elindulhassak a Szépművészetibe, ahol  a lánybúcsú kezdődött. Nem biztos, hogy ez volt a  legjobb ötlet, mivel Eszter délelőtt ugyanott vezetést tartott, majd délután még Gyurival megnézték a Mucha-kiállítást is, úgyhogy szegénynek egy verőfényes, gyönyörű napon a percek alatt befülledő múzeumban kellett töltenie  ideje jelentős részét.

Az első feladat szerint körbe kellett vándorolnia az állandó gyűjteményen, és összeszednie a barátokat. (Itt illeti meg nagy-nagy köszönet Tücsit, aki megszervezte nekünk a jegyeket!) A dolog bonyolultsága az időjárásből kifolyólag eléggé csökkent, mivel a termek pangtak az ürességtől, úgyhogy az elbújás kissé esélytelen volt. Mindig az épp megtalált ember adta oda a következő szakasz útleírását egészen addig, amíg el nem jutottunk Bogihoz, aki feladatot adott: Eszternek vezetést kellett tartania nekünk a Spanyol Gyűjteményben. 

Ez így viszont túl könnyű lett volna, mert aműgy is ezt csinálja szabadidejében, úgyhogy kapott pár szót, amik mind különleges jelentőséggel bírnak az életükben Gyurival, és ezeket bele kellett szőnie a mondandójába. Így tudtuk meg, hogyan kapcsolódik Goya a snowboardozáshoz, illetve Calvin Klein a Kisjézushoz. A vezetés végén pedig a résztvevők is kaptak egy tesztet, ami arra a teremre vonatkozott, ahol Eszterre vártak. Bo szerint az volt szervezési tevékenységem csimborasszója, hogy itt mindenkinek adtam egy-egy kék tollat (ennyit kibír a cég), Eszter pedig kapott egy pirosat, végülis neki kellett javítania.

Múzeumozás, valamint egy gyors kávé után átvonultunk a Páva utca 11-be, a Chefparade Főzőiskola konyhájába, ahol Sanyi segítségével finomabbnál finomabb indiai fogásokat készítettünk.

Volt:

• bengáli vörös lencsés dhal
• paradicsomos, tejszínes tandoori csirkecurry
• zöldségkorma és
• kókuszos rizslabdák mangószósszal

Szerintem viszonylag kevés visítással oldottuk meg a feladatot, majd amíg egyes dolgok főttek, mások ellenben hűltek, sort kerítettünk a kismama-tesztre. A gyakorló anyukák hoztak hülyébbnél hülyébb, laikusok által felismerhetetlen, kisbaba körül használatos cuccokat, amiket Eszternek első nekifutásra csukott, majd sikertelenség esetén nyitott szemmel kellett azonosítania. Voltak olyan tárgyak is, amikről kizárólag a tulajdonosuk tudta, hogy mire valók, a többi sorstársnak fogalma sem volt. Szerintem a legelvadultabb az autóban használatos cumisüveg-melegítő volt, de voltak még cifra dolgok.

Ezek után ettünk, de desszertnél megint csak nem volt nyugi, akkor következett az elmaradhatatlan Gyuri-teszt. (Eszter, komolyan elhitted, hogy ilyen nem lesz??? :)) Menya nagyon jól szerepelt, habár azóta is vitatkoznak rajta, hogy most akkor Gyuri fogkeféje kék-e vagy inkább mégiscsak szürke. Az ajndékot minden esetre megkapta: először is csilli-villi sminkcuccokat az éjszakai bulizáshoz, majd a lényeget is, eg négy alkalomra szóló kismamamasszázst.

Az este megkoronázásaként mg elmentünk a Szeparéba bulizni, de ez inkább amolyan kis tiara lett, vagy inkább csak hajpánt, mert a társaság élén az ünnepeltel kidőlt, úgyhogy éjfélkor már otthon is voltunk.

Látens virágkötő

Tegnap este kb. 80 szál virággal felfegyverkezve állítotam haza abból a célból, hogy a nővéremék eskövőjére asztaldekorációt kísérletezzek ki. Miután ugyanezt a programot már kedd estére is beterveztem, majd a kitalált 6 helyett sikerült 9-kor elindulnom az irodából, ezért tegnap kissé stresszesen vágtam neki 7-kor a bszerezésnek. Az eredetileg kiszemelt bolt már zárva volt, úgyhogy egy másik helyen tényleg csak az alapanyagot tudtam megvenni, semmi flancos rezgőt, ilyen-olyan zöld leveleket, kavicsokat, szárított izéket és csavart bambuszokat. Persze vázából is csak kettő van otthon, ráadásul az túl magas asztaldekorációnak, úgyhogy inkább felforgattam a konyhát és a pincét "kreatív megoldásokért." Képzelhetitek.A nagy előkészületek után már nem lehetett tovább húzni a dolgot, elő kellett venni az ollót, és nekiesni szerencsétlen áldozatoknak, akiknek a fele tulipán, a másik fele pedig rózsa volt. Volt.

Az eredmények itt láthatóak, a kedves delikvenseknek pedig ez a két kompozíció tetszett legjobban:

Lehet, hogy pályát tévesztettem, és egy stresszes nemzetközi tech cég helyett egy csendes virágboltban kellene szépségekkel szöszmötölnöm?