Most már legálisan férjhez mehet

Hétvégén búcsúztattuk nővérem lányságát minimalis alkohollal (összesen 14-en megittunk egy sört és egy koktélt, ebből Gabi vállalta a sört, én a koktélt), viszont nagyon sok röhögéssel, és ha lehet még ennél is több kérdéssel és feladattal.

Előrebocsátom, hogy súlyos, többrendbeli lebukás előzte meg a Nagy Meglepetést, amiknek köszönhetően Eszter megtudta, hogy:

1. lesz lánybúcsú
2. mikor lesz az a lánybúcsú
3. hol lesz
4. kik nem tudnak jönni

Ezek után igyekezzen még az ember!

Péntek este érkeztem haza, Andris pont otthon volt, és ki tudott jönni értem a reptérre, majd - mint a régi szép időkben - hazavitt a szüleimhez, ahol aznap éjjel aludtam. Másnap kis lakásozás után már teljesen be voltam sózva, és alig vártam, hogy elindulhassak a Szépművészetibe, ahol  a lánybúcsú kezdődött. Nem biztos, hogy ez volt a  legjobb ötlet, mivel Eszter délelőtt ugyanott vezetést tartott, majd délután még Gyurival megnézték a Mucha-kiállítást is, úgyhogy szegénynek egy verőfényes, gyönyörű napon a percek alatt befülledő múzeumban kellett töltenie  ideje jelentős részét.

Az első feladat szerint körbe kellett vándorolnia az állandó gyűjteményen, és összeszednie a barátokat. (Itt illeti meg nagy-nagy köszönet Tücsit, aki megszervezte nekünk a jegyeket!) A dolog bonyolultsága az időjárásből kifolyólag eléggé csökkent, mivel a termek pangtak az ürességtől, úgyhogy az elbújás kissé esélytelen volt. Mindig az épp megtalált ember adta oda a következő szakasz útleírását egészen addig, amíg el nem jutottunk Bogihoz, aki feladatot adott: Eszternek vezetést kellett tartania nekünk a Spanyol Gyűjteményben. 

Ez így viszont túl könnyű lett volna, mert aműgy is ezt csinálja szabadidejében, úgyhogy kapott pár szót, amik mind különleges jelentőséggel bírnak az életükben Gyurival, és ezeket bele kellett szőnie a mondandójába. Így tudtuk meg, hogyan kapcsolódik Goya a snowboardozáshoz, illetve Calvin Klein a Kisjézushoz. A vezetés végén pedig a résztvevők is kaptak egy tesztet, ami arra a teremre vonatkozott, ahol Eszterre vártak. Bo szerint az volt szervezési tevékenységem csimborasszója, hogy itt mindenkinek adtam egy-egy kék tollat (ennyit kibír a cég), Eszter pedig kapott egy pirosat, végülis neki kellett javítania.

Múzeumozás, valamint egy gyors kávé után átvonultunk a Páva utca 11-be, a Chefparade Főzőiskola konyhájába, ahol Sanyi segítségével finomabbnál finomabb indiai fogásokat készítettünk.

Volt:

• bengáli vörös lencsés dhal
• paradicsomos, tejszínes tandoori csirkecurry
• zöldségkorma és
• kókuszos rizslabdák mangószósszal

Szerintem viszonylag kevés visítással oldottuk meg a feladatot, majd amíg egyes dolgok főttek, mások ellenben hűltek, sort kerítettünk a kismama-tesztre. A gyakorló anyukák hoztak hülyébbnél hülyébb, laikusok által felismerhetetlen, kisbaba körül használatos cuccokat, amiket Eszternek első nekifutásra csukott, majd sikertelenség esetén nyitott szemmel kellett azonosítania. Voltak olyan tárgyak is, amikről kizárólag a tulajdonosuk tudta, hogy mire valók, a többi sorstársnak fogalma sem volt. Szerintem a legelvadultabb az autóban használatos cumisüveg-melegítő volt, de voltak még cifra dolgok.

Ezek után ettünk, de desszertnél megint csak nem volt nyugi, akkor következett az elmaradhatatlan Gyuri-teszt. (Eszter, komolyan elhitted, hogy ilyen nem lesz??? :)) Menya nagyon jól szerepelt, habár azóta is vitatkoznak rajta, hogy most akkor Gyuri fogkeféje kék-e vagy inkább mégiscsak szürke. Az ajndékot minden esetre megkapta: először is csilli-villi sminkcuccokat az éjszakai bulizáshoz, majd a lényeget is, eg négy alkalomra szóló kismamamasszázst.

Az este megkoronázásaként mg elmentünk a Szeparéba bulizni, de ez inkább amolyan kis tiara lett, vagy inkább csak hajpánt, mert a társaság élén az ünnepeltel kidőlt, úgyhogy éjfélkor már otthon is voltunk.