EMAA buli

Hétvégén volt egyetem, ahol a fesztiválokról tanultunk, de egyértelműen a szombat esti buli volt az egész értelme.

Úgy kezdődött, hogy Andreas meghívott mindenkit egy kis malacsültes vacsira magához. A német-svájci határon lakik, ahol 9 évvel ezelőtt az ikertestvérével együtt megvettek egy romos villát nagyon olcsón, és felújították. A felújításnak volt egy alapszabálya: ha a munki órabére magasabb volt, mint amennyit ők ugyaennyi idő alatt meg tudnak keresni, akkor ők csinálták a munkát. Így hát 8 év alatt hipp-hopp kész is lettek. Viszont a ház gyönyörű, zenészek lévén átnevezték Erikáról Villa Schubertre, van körülötte egy elég nagy kert, és nagyon idilli az egész (azt leszámítva, hogy néha eléggé alacsonyan elszáll fölötte egy-egy repülő).

Felkészülésként sütöttem 4 nagy kalácsot (2 sima, 2 mazsolás), amit vasárnap reggelre szántam, merthogy ottalvós buliról van szó. A kalács vége aztán az egyetemre is eljutott vasárnapi uzsonnának.

From EMAA_Party_Juni2009

Komoly autó-elosztási hadművelet után elindultunk a keményen félórás útra, majd Andreasék hohentengeni paradicsomában eperbóléval nyitottuk az estét. (Ez most egy kisebb gyümölcsügyi káosz lett, ha jól érzem.) Volt mellé szárított-paradicsom-krémes és avokádókrémes baguette, utána egy joghurtos-kapros-uborkás-fenyőmagos előétel. Közben kis csoportokban megnézhettük a házat, és megismerkedhettünk a felújítás édesbús történetével. Nyolckor érkezett a fő attrakció egy hentes, illetve a sült malac személyében, előbbi szervírozta utóbbit. Volt még kenyér, meg saláták, meg öntetek, meg fűszeres vaj is. Mindeki többet evett, mint kellett volna, de még így is maradt.

From EMAA_Party_Juni2009

Nagy egy ilyen disznó, még akkor is, ha csak 8-10 hetes. (Ezt az információt a társaság persze hangos, szomorkás óóóóóóóóóóóóóó-val üdvözölte, de aztán lelkesen evett.)

Kaja után kedvesen kaotikus házikoncert-féleség kezdődött, aminek az volt az elve, hogy aki játszani akart, az hozott hangszert, majd az aktuális összeállításhoz próbáltak kottát választani, úgyhogy a dolog néha picit szétcsúszott, viszont nagyon vicces volt. Beéneklés után beszállt Davide is operarészletekkel, amikhez mindig kivonszolt egy-egy lányt, hogy legyen kinek énekelni, kit elcsábítani.

A nagy zenélésre egy kis dal tette fel a koronát, amit négy szólamban énekeltünk, a lehető legnagyobb komolysággal próbáltuk el szólmonként, majd raktuk össze az egészet. Marco, aki hivatása szerint zenetanár és karvezető, nagyon jól szórakozott rajtunk, és majdnem szigorúan irányított minket. Jó volt, hogy nem merült föl az, hogy esetleg valaki nem tud kottát olvasni.

Levezetésként Colin még előadta Kurt Schwitters Köhögés scherzóját (erről hülye módon nem csináltam videót, pedig nagyon megérte volna).

A környéken aludtunk mindenféle panziókban, hotelekben, tyúkólakban és malmokban, és a következő döbbenetes felfedezést tettem: a vidéki Németország sokkal olcsóbb, mint Zürich. Okos vagyok, mi? De tényleg durván olcsóbb volt, pl. mi egy apartmanban aludtunk, amiben 3 kétágyas szoba volt, mindegyik külön fürdőszobával, járt az egészhez bőséges reggeli, és így került fejenként 25 euróba.

A tanulós rész kellemes volt amúgy, de nem eget rengető. Két érdekes előadó azért volt: a BBC Proms marketing igazgatója, illetve egy weimari művészeti fesztivál vezetője, akit Nike Wagnernek hívnak, és a testvérei vették át idén a Bayreuthi Ünnepi Játékok irányítását, amit ükmama alapított, és azóta is csak ükpapa műveit játsszák. Nehéz lehet egy ilyen névvel élni.