Scotland is the new Greece

Leégtünk. Rendesen, erős napsütéstől. Pedig az úgy volt, hogy mi Skóciába mentünk, ahol tudvalevőleg csak esik az eső, mindig ronda idő van, és tiszta késő-ősz az egész. Hát most megcáfolnám ezet a tévhitet, mert 4 napig folyamatosan sütött a nap, csokibarnán jöttünk vissza, melegünk volt, és nyaralás-feelingje volt az egész útnak.

Csütörtök este érkeztünk meg Manchesteren keresztül Edinburghba (a manchesteri reptéren sikerült eltévednünk), ahol 12 év kemény munkája gyümölcseként Alex várt minket. Soha Herries még nem jött ki elém semmilyen reptérre, pedig lett volna rá már jópárszor alkalmuk. De most megtört a jég. Alexnél laktunk, főzött nekünk vacsit is, sőt, még egy Edinburgh térképet is kaptunk tőle péntekre, mert mindenféle útikönyv nélkül indultunk el, kb. az én tízéves emlékeimre hagyatkozva.

From Scotland May 2009

Pénteken turistanapot csaptunk, de előtte egy könyvesboltban kezdtük a napot, hogy a megfelelő turistafelszerelést beszerezzük, úgymint színes-szagos bazi nehéz útikönyv. Akció volt, amennyiben 2 könyvért hármat vihetett haza a kedves balek vásárló, így Skócai mellé vettünk egy Anglia, illetve egy Oroszország/Fehéroroszország könyvet is, amit aztán egész nap cipelhettünk magunkkal. Szerintem ha valaki belenézett volna a táskámba, és Edinburgh közepén meglát egy Oroszország útikönyvet, nem tartott volna egészen normálisnak. Nem is vagyunk azok. Könyvvásárlás után már igazán csak az év legcikisebb reggelizését kellett letudni ("igazi skót reggelit" miért is a Debenhams (bevásárlóközpont) tetején levő kávézóban kell enni??), és útnak is eredtünk a vár felé. Itt végighallgattuk a teljes audioguide-ot, aminek megfelelően kb 4 órácskát töltöttünk el a várban.

From Scotland May 2009

Utána végigsétáltunka  Royal Mile-on, betévedtünk egy fudge (kb. tejkaramella, de sokfél ízesítésben van, nem egy fogyókúrás darab) boltba is. Eljutottunk a Holyrood palotáig (rood keresztet jelent skótul), ami a királynő edinburghi rezidenciája, és múltkor nem sikerült bemenni. Hát most sem. Valami hercegnek volt képe pont most vendégeskedni, és ezért lezárták az egészet a látogatók elől. Sokba' van egy ilyen herceg, ha csak a bevételkiesést nézzük.

Munkaidő után találkoztunk Alexszel, aki tök komolyan öltönyben dolgozik, és elmentünk inni egyet. A szép időre való tekintettel minden kinti hely dugig volt, végül egy nagyon kedves de nagyon zsúfolt kerthelyiségben vettünk magukhoz a betevő Pimm's-ünket (gin alapú kevert ital, 7up-szerűséggel öntik föl, és kerül bele mentalevél, narancs, eper és kígyóuborka). Később megérkezett Megan, Alex barátnője, és jobb ötlet, illetve elegáns ruha híján egy kis francia stílusú étterembe mentünk, ami nagyon jó volt.

Szombaton el akartunk menni egy skót ételfesztiválra, de már nem volt belépőjegy, plusz amúgy is nevetségesen drága lett volna, úgyhogy vettünk midnenfélét a boltban, és ezzel ültünk ki a fesztiválnak helyet adó park másik részébe. Néztük a bolond sorban állókat, eszegettünk, napoztunk, a fiúk frizbiztek is, és nagyjából így telt el a fél nap. Utána ideje volt, hogy elhúzzunk Spottesba, a család skóciai házába, ahol én au-pair nyaraimat töltöttem. Sajnos a vonat menetrendjét elnéztük, úgy kellett várnunk másfél órát a következő járatra, de addig is feküdtünk még egy kicsit a vár aljában levő parkban. Szegény mi...

Ivo felcsípett minket Lockerbie-ben, és elkezdődött az elmúlt év legnyugisabb bő 24 órája. Spottesban bejártuk a nagy házat, a kert nagy részét, körbesétáltuk a tavat, barátkoztunk a  kutyákkal, majd Amanda is befutott, és lehetett vacsit csinálni (habár szokatlanul kevés feladatot kaptam azzal a felkiáltással, hogy én most szabin vagyok... változnak az idők...). Utána hosszadalmas beszélgetés következett, ait a fiúk hamar föladtak, de mi éjjel 2-ig folytattuk.

From Scotland May 2009

Másnap sem pörgött föl a tempó, volt kényelmes reggelizés, megnéztük a kis házat, ahol én is sokat voltam, és amit most ki szoktak adni, a fallal körbevett virágoskertet, frizbiztünk a kutyákkal, aztán megérkeztek Alexék is, ebédeltünk a  kertben, és hosszadalmas sziesztába kezdtünk. Alex és Meg a tóba is bemerészkedtek, Andris Ivóval billiárdozott egy kicsit, én újságokat olvasgattam, Amanda telefonált, szóval minden ment a maga nyugis vasárnapi medrében. Alig tudtuk rávenni magunkat, hogy visszainduljunk Edinburghba. Útközben megcsodáltuk a csíkos Galloway marhákat, akiknek a létezését Andris olyan nagyon nem akarta elhinni előtte.

Hétfőn levezetésképp még rohangáltunk egy kicsit a városban, az egyik fénypont az Elephant House volt, ahol J.K. Rowling a Harry Potter-regények első részeit írta. A végén kettéváltunk, Andris a whiskykészítés rejtelmeivel ismerkedett, míg én próbáltam másfél óra alatt a lehető legtöbbet megnézni a National Galleris of Scotlandből; bámultam egy furcsa Vermeert, köszöntem az innen kölcsönkapott Van Goghnak, és egyáltalán, megint megbizonyosodtam felőle, hogy csakis ilyen helyen lehet értelmesen dolgozni, minden más csak pótcselekvés.