2009. október 20., kedd

NYC - hatodik rész

A hétvége - és vele együtt a turista-élet - pénteken 5 körül kezdődött. Először is elmentünk megvenni Gergőnek a napszemüveget, ami a csütörtök esti próbálkozással ellentétben így nézett ki: nyílegyenesen odamegy a bolthoz, és megveszi a szemüveget. Ilyen egyszerű ez... Utána azért visszatért minden a rendes kerékvágásba, mert a Réka által megrendelt cuccot nem találtuk. Előbb-utóbb fel is adtuk, és inkább elhúztunk a MoMÁ-ba.
Ahova hiába volt már jegyünk, mert kiderült, hogy épp ingyenes, hosszú nyitvatartás van, ennek megfelelően ötezren voltak. Majdnem föl is adtuk, mert a ruhatári sor olyan háromnegyed órásnak tűnt, de aztán inkább hazavittük a hátizsákokat a szállodába, és visszamentünk a múzeumba. Valószínűleg így is nyertünk egy kis időt. Utána bemerészkedtünk, és a negyedik emeletet kb. meg is néztük. Íme Andris kedvenc képe, leginkább a talpak miatt:
From NYC 2009

A szombati napot a Metnek szenteltük, és a Nagy Gyaloglás Napjaként fog bevonulni a történelembe. A szállodából (Times Sq.) elmentünk először a 5th Ave-n a Radio City Music Hall, a Tiffany és az Apple bolt érintésével a Central park délkeleti sarkáig. Itt rájöttünk, hogy igazából jó lenne megnézni az operaházat is, tehát átmentünk a nyugati oldalra. Az operás Met kívülről megtekintéséből végül spontán jegyvásárlás lett az esti előadásra. Sajnos már csak állójegy volt, de azért belevágtunk. Ezek után följebb mentünk északra, megnéztük a Dakota-házat, ahol John Lennonnak volt lakása, és ami előtt 1980-ban lelőtték. Megnéztük a park Lennon tiszteletére Strawberry Fieldsnek elnevezett részét is, ahol van egy kis emlékhely. Ezek után már tényleg a múzeumos Met felé vettük az irányt, keresztül a parkon.
From NYC 2009

Szerencsére a sor elegáns megkerülésével hamar bejutottunk a múzeumba (végülis jó dolog volt ez a City Pass, habár mindig úgy éreztük, hogy nem éri meg), de ott aztán elfogott a kétely, hogy mit is kezdjünk ezzel a monstrummal. Az nyilvánvaló volt, hogy a Vermeer-kiállítással kezdünk, mivel Henry Hudson manhattani útja 400. évfordulójának tiszteletére az 5(!) saját mellé idehozták a Tejet öntő lány-t Amszterdamból. Szerencse, hogy Andris észrevette még előtte a neten, különben idegesek lettünk volna, hogy nincs ott a Rijksmuseumban, amikor megyünk november elején. Mondjuk a mázeum felé haladva, de legkésőbb az előcsarnokban feltűnt volna, mert volt "pár" plakát. Vermeer után egy kicsit elbizonytalanodtunk, majd eldöntöttük, hogy nem a szokásos dolgokat szeretnénk megnézni... és csak fölkeveredtünk az impresszionistákhoz... De azért nem bántuk meg :)
From NYC 2009

Utána kirohantunk enni, aztán vissza, és megtámadtuk a távol-keleti gyűjteményt.
From NYC 2009

Andris előbb-utóbb bedobta a törölközőt, és hazament, hogy pihenjen egyet az esti opera előtt, én pedig elkezdtem redszertelenül bóklászni: kis középkor, kis reneszánsz, kis asszír, ami épp szembejött.
Ja, és a Metnek van szerintem a legviccesebb plakátja, persze mázlisták ezzel a névvel:
From NYC 2009

Aztán már tovább is kellett menni: kis habozás után átvágtam megint a parkon, és Andris is befutott, igazán nem is olyan nagy késéssel. 8-kor megkezdődött a további ácsorgás, ezúttal három felvonásban, Toscát nézve.

A císzerepet éneklő Karita Mattila fantasztikus volt, ugyenezt nem mondhatjuk el a Cavaradossit alakító Marcelo Álvarezről, aki egy rikácsoló ripacs. Egyébként a műsorfüzetet lapozgatva feltűnt, hogy a zürichi operaház milyen tökös: kb. évi 12-14 új produkció van és 5 korábbit újítanak fel mellé. New Yorkban pont fordított az arány, és túlnyomó részt bombabiztos darabok szerepelnek: Aida, Sevillai borbély, Carmen, Elektra, Figaro házassága, Rózsalovag, Varázsfuvola stb. Nem hittem volna, hogy Svájc a progresszív versenyző ezen a területen ;)

Vasárnap már csak egy kis időnk maradt, ezt a Guugenheim Múzeumra szántuk, ahol véletlenül egy egész múzeumot betöltő Kandinszkij kiállítás volt. Nagyon tetszett, de előbb-utóbb kicsit besokalltunk tőle. Viszont gyanúm szerint a teljes életművet láttuk!
From NYC 2009

Következő állomásunk Bécs, addig legyetek jók.

1 megjegyzés:

  1. Nagyjából én is ugyanezeket a fényképeket csináltam, úgy tűnik NY ugyanazt hozza ki a turistákból. Legalábbis az egy családba tartozókból:)

    VálaszTörlés