Még egy pozitívum

És eljöve a szerda, és vele együtt az ebédidő. Mivel fél 9-re jöttem, és elindulás előtt reggeliztem otthon, tehát 8 előtt, ezért délben már rendesen korgott a gyomrom. Most, hogy nem mindenféle civilizációtól elrekkentve dolgozom, hanem közvetlenül a pályaudvar mellett, a probléma megoldhatónak tűnt.
Elvileg tudom, de most pont elfelejtettem (mint Bagoly, hogy hol is van az Északi Sark), hogy szerdánként piac van a pályaudvaron, aminek legalább a fele melegételes standokból áll. Éhségből kifolyólag hosszasnak tűnő, de valójában másféle perces körberohanás és feltérképezés után egy indiainál kötöttem ki, ahol csirkés curryt ettem. Evés után mentateámat kortyolgatva épp azon elmélkedtem, hogy ezt a nagyszerű élményt meg kellene koronázni egy kis desszerttel, de aztán eszembe jutott, hogy inkább sürgősen sajtot veszek, azt is an angol sajtosnál. Végigkóstoltam ötfélét, ezzel megvolt a desszert, majd vettem kettőt, és roppant elégedetten visszaparádéztam a múzeumba.