Ups and downs

Tegnap mindkét gyerek bölcsiben volt, ennek örömére Andris kivett szabit, és lazultunk. Először megreggeliztünk egy pékségben, aztán pár vásárlós feladat elintézése után elmentünk wellnesselni. Foglaltunk egy páros masszázst, ami annyiból állt, hogy egymás mellett hevertünk, miközben masszíroztak minket. Utána elkezdtük végigjárni a spa szaunáit: először gőzölődtünk, aztán pár percet voltunk a legmelegebb szaunában, majd áztunk egy picit sós vízben. Utána a lazább, 60-65 fokos szaunákkal akartunk folytatni, de egy dolgozó bepalizott minket megint a legforróbbra. Mézes dinnyés vízzel locsolgatta a köveket, aztán törölközővel még jól át is forgatta a levegőt, ami az eredeti 80 fokról még jobban felhevült, pláne, hogy ránk is legyezte. Két ilyen kör után ki lehetett menni, kaptunk valami mézes trutyit, amivel bekentük magunkat, majd újabb két körre vissza a szaunába. Utána zuhany, és büszkeség, hogy túléltük. Meg mézes víz iszogatása, ami meglepően finom (nem a terhességi cukorterheléses glükózoldat). Kis pihi után én még benéztem a jázmin szaunába, de aztán továbbálltunk, hogy még egy késői ebéd beleférjen a napba. Nem kísérleteztünk új hellye, a jól bevált Maison Bluntban ettünk mezzéket, aztán egy gyors kocsimosás után elmentünk a dedekért.

A laza csütörtök után jött egy nyugis éjszaka, majd ma reggel fél 9-kor Dávidot úgy kellett kihúzni az ágyból. Gyanúsan könnyen lehetett felöltöztetni, Andris pedig elvitte bölcsibe. Ahonnan fél óra múlva telefonáltak, hogy a gyerek hány. Úgyhogy érte mentem, és a napot édeshármasban töltöttem a gyerekekkel. There's no such thing as a free lunch...

Remélem, hogy hétfőre minden visszazökken a rendes kerékvágásba, mert be szeretnék menni dolgozni, lévén szeptember 1.