Advent és egy pótlás

Kezdjük a pótlással: íme két nem tól jó kép a Schwarzenbachban vett finomságokról

Illetve az idei adventi koszorú, és azonnali felhasználása:

Már csak négy hét, mindenkinek szép készülődést!

Hétvége: nyugi, kaja, cukiság, stb.

A hétvégére vendégeket vártunk a Mann Zoliék személyében, de sajnos a Zoli megbetegedett, és kénytelenek voltak elhalasztani az utata, talán tavaszra. Így az ölünkbe hullott egy csomó idő - szokatlan érzés.
Az egészet két film gyors egymásutáni megnézésével kezdtük péntek este: már biztos mindenki látta, de csak ajánlani tudjuk a Das Leben der Anderen-t, nagyon jó film. Aztán általunk is ismeretlen okoból megnéztük a Tróját, na, azt nem kellett volna. Minden színészből a legrosszabbat hozta ki a pocsék forgatókönyv, asszem ennyit elég is beszélni róla.
Szombaton eljött végre annak a napja, hogy a névnapomra (júli 24... nem siettem el) kapott ajándékutalványt végre beváltsam. Az utalvány egy nyálcsorgató boltba szólt, Schwarzenbachnak hívják. A kövekezőket zsákmányoltuk:

• tökmagolaj
• fűszerkeverékek: provence-i és café de Paris
• csillagánizs
• szárított gyümölcsök: cranberry (magyarul gondolom áfonya, de magyarul minden áfonya), kumquat, fekete cseresznye, kandírozott édes gyömbér
• crackers (sós keksz): egy doboz marokkói fűszeres, egy olívás
• teák: fúszeres fekete, illetve golyókká sodort jázmin
• mézek: vaníliás akác és fahéjas napraforgó
• Andrisnak wasabis mogyoró

Estére meghívtuk a Dienes Petit vacsizni, mert én főzni akartam, és ehhez kettőnkön kívül szükség volt még legalább egy áldozatra. A következők készültek:

• focaccia: most nem égettem oda, puha lett és isteni, de elfelejtettem lefényképezni. A recept továbbra is  Richard Berthier-től származik.
• nagyon régen Etonban egy étteremben ettem előételnek a következőt, és most kipróbáltam: fogsz fejenként egy fej fokhagymát (nem elírás, nem egy gerezdet, hanem egy fejet), levágod a tetejét, úgy hogy minden gerezd látszódjon, és bedugod bő fél órára héjastul a sütőbe. A fokhagyma csodás krémesre sül, kis sóval, kenyérre kenve isteni.
• főételnek felavattam Anthony Bourdain szakácskönyvét, abból is az olajbogyós nyulat. Először rozmaringgal, kakukkfűvel, petrezselyemmel, egy kis sárgarépával, zellerrel, hagymával és fokhagymával, illetve 3,5 dl fehérborral két órán keresztül pácolsz négy nyúlcombot. A nyulat utána egy kis lisztbe forgatva gyorsan megsütöd, csak pár percre mindkét oldalát. Utána magas hőfokon karamellizálod a zöldségeket, öntesz rá egy kis sűrített paradicsomot, felöntöd a páclével és 4,5 deci csirke alaplével, majd ebben egy órát főződ a combokat. A végén megy bele az olajbogyó. Én rozmaringos hagymás krumplit sütöttem hozzá tepsiben.
• desszertezni átmentünk a Mátéhoz (Vanda otthon van a hétvégére, úgyhogy a Máté a felelős szülő, be is volt tőle tojva), ide átvittünk egy kis bort, illetve sütit, ami almaszeletekkel kirakott mézes-füszeres pite lett. Sajnos az alma kicsit sok levet eresztett, de azért nem volt olyan rossz.
• Peti hozott egy jóféle 1998-as rioját, nagyon szuper volt. Az általam vett francia bor sem volt olyan rossz, de azt kellett volna előbb inni, mert a rioja inenzitása után mást már nem lehetett érezni.

Ha egyetemre megyek, akkor mindig nagyon tetszik a hétvégi reggeli város, úgyhogy elhatároztam, hogy viszonylag korán felkelek, és bejövök a Starbucksba leckét írni. Úgyhogy most itt ülök, már tele van a hely, és leckeírás helyett blogolok.

Ja, reggel azért indulás előtt sütöttem még egy diós rozskenyeret (a tésztát már tegnap megcsináltam):

• 200 g sima liszt
• 50 g rozsliszt
• 100 g durvára tört dió
• 10 g friss élesztő
• 160 ml langyos víz

Gyúr, keleszt, formáz (ez koszorú alakú lett), keleszt, 20 percet süt 200 fokon.

További jó hétvégét mindenkinek, és boldog szülinapot Tibinek és Bakinak!

Ja, és a cukiságok:

1. A Starbucksban általában swing zene megy. Egy másfél éveske pedig lelkesen rugózott rá: bounce, bounce, bounce... úgy tűnik, hogy kiskorban ez automatikusan megy.
2. A környékünkön lakik a buszmegálló mellett egy fiatal kutya, aki a következő stratégiát fejlesztette ki: ha arra jár valaki, vagy érkezik egy busz, akkor a megállóban levő padra kiteszi egy játékát, arra várva, hogy valaki majd visszadobja neki, akkor elfut érte, visszahozza, újra kidobja, és így tovább, amíg a játszópartner bírja. Ha nem kezd el vele senki játszani, akkor a kerítés résein keresztül visszahúzza a játékot, és várja a következő alkalmat.

A munkám jó oldala

Van neki az is, csak meg kell keresni. Néha nehéz megtalálni, de most szerencsém volt.
Mint már írtam, Susannéval együtt mi szervezzük az idei karácsonyi bulit. (Nem fogok itt bohóckodni a "holiday party" elnevezéssel, mindenki annyit vesz magára belőle, amennyit akar.) Idén véletlenül van rá pénz, mivel gonosz módon nem engedtünk az embereknek év közbeni eseményekre többet költeni, csak azért, hogy most mi ketten elengedhessük a fantáziánkat. Ennek megfelelően lesz szabadtéri malacsütés, meg hatalmas büfé, meg varázsló, meg bárrá átalakított klasszikus körhinta.
A szervezés legkellemesebb része viszont tegnap délután jött el, amikor is kénytelenek voltunk elmenni a  helyszínre bort kóstolni, nehogy rosszat kapjanak a kedves kollegák.A mi árkategóriánkon belül szóba jött két fehér és háom vörös. Azért nem több, mert igyekeztünk olyanokat választani, ami viszonylag semleges ízű, és a legtöbb embernek bejön. A fehérek közül könnyű volt választani, mert az egyik kellemesen gyümölcsös volt, ananász felhangokkal, míg a másik nagyon alkoholos volt nagyon kevés ízzel. A vörösek már keményebb diónak bizonyultak. Itt egy szicílai bor teljesen elkülönült a többitől. Nem az a típus volt, mait egész este szívesen kortyolgatsz, de szerintem fantasztikus lehet vadételekhez, mivel nagyon erős borókabogyó-íze volt. Ezt kilőttük, majd egy bordeaux-i és egy rioja közül az utóbbit választottuk. Szóval nehéz napunk volt...
Karácsonyi bulival kapcsolatos mai hír, hogy megérkeztek a szárnyaink! A kolleganőkkel (négy csaj) azt találtuk ki, hogy közös jellemzőként mindenkinek lesz szárnya, jelmeztől függetlenül. Majd fölteszek képeket a teljes szerkóról.

Értelmesség

Végre valami értelmeset is csinálunk.
De erről nekem miért az indexről kell értesülnöm...?

Anne és Chad

Mint szeptemberben beszámoltam róla, voltunk egy esküvőn Párizsban. Volt bécsi kolleganőm, Anne (félig francia, félig német) ment férjhez Chadhez (teljesen amerikai).

Az egész szervezés mintaszerűen zajlott le, már tavaly év végén kaptunk egy "save the date" levelet, aztán egy másikat utazási tippekkel és egy Párizs Lonely Planettel (nem tudom, hány könyvet postáztak szét a világba), majd jött maga a meghívó, most pedig a köszönőlevél, amibe mindketten külön-külön írtak, megköszönve azt az ajándékot, amit tényleg tőlünk kaptak. Ráadásul mellékeltek fotókat is, amin mi vagyunk.

Ezúton is elnézést kérünk a mi esküvőnk vendégeitől, hogy csak egy nyamvadt emailre és picasa albumra telt tőlünk....

Így kell ezt csinálni:

(Vajon kinek tűnt föl, hogy Anto és az én kezemben fejenként 2-2 pezsgőspohár van? ;) Amúgy a kollázsról a telefonommal készült a fénykép, de ez sokkal jobbnak bizonyult, mint a szkennelés, ami elkeserítő eredményhez vezetett.)

Klasszik

Ha az embernek van egy kedves csoporttársa, aki a Tonhalléban dolgozik, akkor néha csurran-cseppen egy-két jegy is. A tegnapi előadást meg nem hagyhattam ki, ugyanis Bartók és Kodály volt a menü. Bartókot leginkább azért szeretem, mert úgy nézett ki, mint a nagypapám, Kodály galántai táncai meg viccesek. Érdekes dolog a zene, mert a táncok végén mindenki elnevette magát.
A szünet után Csajkovszkij negyedik szimfóniája következett, ami Bartókhoz képest persze csimm-bumm cirkusz, de azért nagyon tetszett. Főleg, amikor az általam ismert kevés orosz népdal egyikét (a nyírfáról szólót) véltem felfedezni a harmadik tételben fő motívumként (és olyan szavak is eszembe jutottak, mint "transzponálás" meg "szubdomináns").
A Tonhalléban szeretem, hogy a cselló első pultban ül egy lány, akinek nagyon göndör haja van, és mindig nevet koncert közben. Amikor először láttam, egészen biztos voltam benne, hogy valami frenetikus nagy poén volt pont azelőtt, hogy színpadra léptek volna, mert amikor csak ránézett zene közben a kollegájára, mindig elkezdett vigyorogni annyira, hogy a szájába kellett harapnia. Jófej csaj :)
A Tonhalléban nem szeretem, hogy majdnem olyan, mint a Zeneakadémia, de csak majdnem. Pl. nincs tele ismerősökkel. Illetve tele van, csak nem az enyémekkel. Ja, és pelikánok sincsenek az oszlopok tetején. Persze lehet, hogy azok hattyúk, de én kiskoromban pelikánnak néztem őket, és úgy maradtak. De két évig úgysem tudja senki lecsekkolni a felújítás miatt, az újranyitásig meg elfelejtitek.

Mivel ezt a bejegyzést kicsit lassan írtam meg, ezért azóta már a Kunsthausban is jártam, immáron büszke baráti kör tagként, amit szülinapomra kaptam a családomtól. Kicsit nosztalgiázva megnéztem a németalföldieket, és csak most esett le, hogy a Van Ruisdael meg a Van Ruysdael nem ugyanaz a két festő, már csak azért sem, mert az egyik Jacob Salomonszoon, és 1628/29-től 1682-ig élt, a másik meg Salomon, és kereken 1600-tól kereken 1670-ig élt. De utóbbi előbbi apja volt, és van a  képben még egy Isaak is (Salomon testvére) meg egy Jacob Izaaksoon is (Salomon testvérének fia), csak hogy bonyolult legyen. Ez az egész egy szép nagy család, mindenki festett, és asszem még egy dolgot sejtek róluk. Jó rabbi holtig tanul.

Ja, és láttam még egy fél Seurat kiállítást is, majd a Mann Zoliékkal befejezem.

Eszközhasználó állat, avagy ez itt a reklám helye

Tegnap valaki megkérdezte tőlem, hogy hol lehet gyorsan pólókra képet nyomtattatni. Tudtam is egy boltot viszonylag közel az irodához, de nem emélkeztem a nevére, és semmilyen keresőszóra nem volt hajlandó felbukkanni. És ekkor tört rám a reveláció: Streetview! Csak viruálisan odasétáltam, és megnéztem, hogy mi van kiírva, így már mindjárt a honalpjukat is megtaláltam.

Most akkor mit is reklámoztam?

Na persze...

Állítólag a programozók olyan roppant elfoglaltak, hogy nem olvasnak emailt. Ezt ma megcáfolta a következő esemény: kiküldtük a karácsonyi bulira a jelentkezési formot, illetve a bulival kapcsolatos többi információt, amelynek legfontosabb alkotóeleme az volt, hogy mi a tematika, tehát mibe kell/lehet felöltözni. A kiküldés pillanatát követően ránéztünk a jelentkezéseket automatikusan regisztráló táblázatra, így élőben élvezhettük a lista növekedését. Mindenki azonnal rárobbant.
Amint ezeket a sorokat írom, már 155 kollega jelentkezett, vendégekkel együtt eddig 249-en vagyunk.
A progamozók nem olvasnak emailt. Na persze... Inkább csak szelektíven ;)

Pizza, focaccia

Ez a hétvége nem a legegészségesebb napjaim közé tartozott gyomorilag, de mivel nem mentünk sehova, ezért egy kicsit mégiscsak főztem. (Péntek este mentünk, mert a Gergőnek 30. szülinapja volt, de ha nem 30. lett volna, akkor is megünnepeljük, viszont én az indonéz étteremben csak rizst ettem, a bárban meg a hámból való kirúgáskánt ittam egy teát. Innen látszik, hogy tényleg nem voltam jól, még egy-két jól megérdemelt G&T-t is kihagytam.)
Visszatérve a főzéshez: a legújabb kedvenc a lánykotól kapott kenyérsütős könyv (első a listán itt, a site a szerző főzőiskolája Bathban). Igaz, hogy nem mindig értem egészen a kenyerek megformázására adott utasításokat (nem nyelvileg, úgy még menne, csak előbb-utóbb a sok hajtogatásban-gyömöszölésben elvesztem a fonalat), de egy kis csalással a végeredmény hasonlóan néz ki, mint a képen.
A félig-meddig létező betegségemet figyelembe véve most a pizza került sorra, mint egyszerű feladat. A ciabattát elhalasztottam, mert ahhoz még valami kovász-szerűséget is kell gyártani előző nap, és ahhoz most nem volt türelmem. Így maradt a pizza, ami hálás dolog, mert minden kisebb kisiklást később jótékonyan eláraszt a paradicsomszósz. A receptet azonnal elferdítettem, amennyiben került a tésztába orgánó is, illetve a recephez képest másfélszer annyi só (nyugi, nyugi, ez csak plusz 5 grammot jelentett), mert az előző kenyér picit sótlannak bizonyult. A végén az egész rusztikusan ovális formát kapott, csak hogy ne legyen olyan tökéletes... ;)
A paradicsomsszószba belefőztem egy kis csirkemellet illetve olajbogyót, a pizzát megpakoltam hagymával, és a tetejére természetesen került sajt is, mert anélkül nem lehet. Íme a végeredmény:

From pizza

Elpusztítók: Andris, Gergő, Máté. Apropó: vasárnap délutáni ulti.

A nyers tésztának csak a felét használtam el, így ma szegény gyomorbajosként sütöttem magamnak focacciát, aminek a tetjét megkentem egy kis olívaolajjal, megszórtam tengeri sóval és friss rozmaringgal. A rozmaring egy nagyon jó fűszer, mert még nálunk is megmarad. Ezt nem sok növény mondhatja el magáról, pláne nem a fűszernövények. Focacciát hiúsági okokból nem fényképeztem le, mert nem lett elég szép. Majd máskor.

A következő cél valamilyen rozskenyér lesz, mert vettem rozslisztet. Lehet szavazni: sima rozskenyér, rozskenyér ciderrel, köményes-mazsolás, olívás, diós, hagymás-szalonnás vagy ánizsos-guinnesses?

Bréking: találtam két videót a jútyúbon, az egyik megmutatja, hogy mit is magyarázott a könyv dagasztás címen, a másik a gyúrás és formázás rejtélyét oszlatja el némileg.

Ja, és ha gyerekem lesz, akkor legyen ilyen őrült :)

Boldog szülinapot, Eszterke!

Soha nem elég...

Vannak nálunk értékelések: negyedévente kicsi, aminek az eredményét úgy kell megkeresni, félévente nagyobb, azt már legalább a menedzsered osztja meg veled, évente meg egy naaagy, ami a harmadik negyedév után történik, tehát év vége felé tudod meg az eredményét. Mert az nem ám úgy van, hogy értékel a főnököd, oszt' jónapot. Ennél sokkal macerásabb az ügy. Írsz magadról értékelést. Aztán ír rólad a főnököd. Írnak rólad a többiek is, akikkel együtt dolgozol. Majd az egész cucc kb. három értékelési fázison megy keresztül, nehogy a lágy szívű európai és a kemény amerikaiak értékelése között különbségek legyenek. A végén mindent az "elvárásokhoz" igazítanak, és akkor léphetsz előre, ha három egymás utáni negyedévben az elvárásokat meghaladóan teljesítettél.

Nekem ez a produkció még soha nem sikerült, mindig egészen a sáv fölső szélén tanyázom, de átlépni nem tdom. A kifogások egyre abszurdabbak. Most két kedvecem volt:
1) védjem jobban a főnököm idejét, hogy ne csak megbeszélésekre járjon, hanem dolgozni is tudjon. Erről az derült ki, hogy igazából azt akarja, hogy én pattintsam le az embereket, ne neki kelljen.
2) keressek még több projektet, amiben segíteni tudok. Úgy tűnik, hogy a heti kb 50 óra munka nem elég, keressek magamnak még több elfoglaltságot.

Hát ez van, sikerélmény sikerélmény hátán.

Németalföld

Múlt hétvégén jött el amszterdami utunk ideje, amit sok-sok jóbaráttól kaptam szülinapomra, és olyan rendes voltam, hogy elvittem az Andrist is.

Péntek este még nagyon emberi időben érkeztünk, úgyhogy volt időnk elmenni a Lucas által ajánlott indonéz étterembe. Specialitásuk, hogy hoznak kéféle rizst, illetve hozzá tálkákban mindenféle vega/húsos/halas cuccot, és a kis tálkák beterítik az egész asztalt. Mi is belenyúltunk ebbe, és pukkadásig zabáltuk magunkat.

From Amsterdam 2009

Szombaton keződött az igazi tejfelezés, azonnal el is mentünk Hágába, hogy a Mauritshuisben megnézzünk 3 Vermeert. A múzeumba egy kis kitérővel mentünk, próbáltunk sétálni, de eléggé pocsék idő volt, úgyhogy inkább belemenekültünk a kultúrába, ami persze fantasztikus volt. Jók ezek az olaszok, meg franciák, meg mindenki más is, de azért a németalföldi művészet az egyik legjobb, ami a világon eddig keletkezett. Bámészkodás után még várost szerettünk volna nézni, de az eső miatt ebből az lett, hogy az Andrist bekergettem egy cipőboltba venni egy nembeázós cipőt, és meg beugrottam a H&M-be venni egy kesztyűt meg egy sálat, majd kivillamosoztunk Scheveningenbe, köszönni Vincent szellemének. (Delft máskorra marad.) Itt már elállt az eső, és egy olyan, de olyan naplementét kaptunk, hogy csak na!

From Amsterdam 2009

Szombat este volt Amszterdamban a múzeumok éjszakája, amire vissza is értünk, de sajnos a jegyek már elfogytak. Kis csalódottságunkban sétáltunk egy nagyot a városban, de minden rossz érzésünk elmúlt, amikor megláttuk a Rijksmuseum előtt kígyózó végtelen sort, ami olyan másfél órásnak tűnt. Szóval éjszaka nem mentünk múzeumba tolongani, viszont volt egy nagyon kellemes esténk, megnéztük Andris laptopján a Julie&Juliát (neki is tetszett!), és aztán kialudva vágtunk neki a vasárnapnak.

From Amsterdam 2009

A napot azzal kezdtük, hogy béreltünk a szállodában két biciklit, húszkilós böhöm cuccokat, amikkel viszont nagyon jó volt menni. Kicsit karikáztunk a Vondelparkban, majd elmentünk a addigra már csak egészen kicsi sorral büszkélkedő Rijksmuseumba, és viszonylagos nyugiban megnéztük a "Mesterművek" című kiállítást, újabb 2 Vermeerrel bővítve képzeletbeli gyűjteményünket. Van itt elévileg még kettő, a "Tejet öntő lány"-t sikerült is elcsípnünk New Yorkban, de egy másik megszökött Párizsba. Na sebaj. Volt kárpótlásul egy nagy tucat Rembradt meg Steen meg Avercamp, szóval elégedetten távoztunk :)

A kultúra után adtunk a sportnak is, amennyiben többször is körbebicikliztük a várost mindenféle csatornák mentén. Eszter javaslatára palacsintát ebédeltünk, ami isteni volt.

From Amsterdam 2009

Közben leszállt a köd, úgyhogy olyan érzésünk volt, mintha egy őszi napból hirtelen tél lett volna estére. Nagyon romantikus volt egybként.

From Amsterdam 2009

Azért, hogy a Hollandia-érzés kitartson, a reptéren és a repülön megnéztük még a "Lány gyöngy fülbevalóval"-t, mert az jó.

Az odafelé vezető repülőúton azt beszéltük, hogy mennyire Zürich a legjobb hely a világon, és hogy nem szeretnénk pillanatnyilag máshol élni. Hááát.... ;)

Sugar daddy

Öreg walesi nem vén walesi! A Hang ugyanolyan, mint a CD-ken, mikrofont biztos, kb. félméteres távolságban közelít csak meg, elég az, és még aranyos átvezető szövegeket is mond. Szerencsrée felhagyott a hajfestéssel, úgyhogy decens fehér séróval nyomja, immár 69 évesen, de attól még a sex bomb az, ami!

Az itteni közönség viszont eléggé hervasztó. Már a Police koncerten sem voltak az én ízlésemnek eléggé aktívak, itt meg még alájuk is tették a lovat, illeve a széket, úgyhogy ment nagyban az ücsörgés. Az első, új albumos számokkal még nem tudtak olyan sokat kezdeni, aztán a Delilah hozta meg az első hangulatfröccsöt, és a Reloados számok folytatták. A koncert közepén volt egy kis nyugi, aztán megint fölpörögtünk, ekkor végre megmozdult a közönség, és egész egyszerűen előre sétáltak a széksorok között a színpadig. Mi is gyorsan előre mentünk, úgyhogy kezdett a dolognak koncerthangulata lenni, volt táncolás, ugrálás, meg ilyenek. És mivel Svájcban vagyunk, ezért a táskámat szépen otthagytam a székem alatt bulizás közben.

Szóval pestiek, érdemes lenne jövő szerdán odanézni... ;) (Előzenekar nyugodtan lekéshető, legalábbis ha ugyanaz lesz, mint itt.)

Meghívó okostojásoknak

Ma Susannéval kiküldtük a guglis karácsonyi bulira szóló "save the date" e-mailt. (Jaj-jaj, természetesen nem karácsonyi buli, mert az nagyon politikli inkorrekt lenne, hanem "holiday party"...)

Én eredetileg megfogalmaztam egy szokványos emailt, ami véletlenül majdnem rímelt, úgyhogy aztán átírtuk verses fejtörővé az egészet. Azóta megy az emailezgetés, ahol mindenki meg akarja mutatni, hogy okosabb, mint az összes többi, mert úgy fejtette meg, ahogy senki más.

Hát jó szórakozást nektek is (dátumot és helyszínt kell kitalálni, habár ez utóbbihoz azért némi helyismeret szükséges):

Ha esetleg a kepen nem jól olvasható:

On this day Alfred died 113 years ago

We're reminded of him, each year in a show

When they give away his noble prize

Our bonfires will lit up the skies!

So we invite you all to a fantastic feast

Where we're roasting on a fire a yummy beast

To celebrate the upcoming holiday(s)

We hope you will all find your way!

In costumes with your spouse

Stroll up to the hillside house

Or take the 13th Tram all the way

At it's end awaits you this enchanted soirée.

So save the date,

Don't bee too late!

Which date? you ask

Well — that is your task!

Végre!

A hétvégét (illetve Andris nyüzügesége miatt a pénteket is) a konyhában töltöttem. Kis munka és kis tanulás mellett a következők születtek:

Péntek:

• rozmaringos sertésszelet tejszínes krumplival

Szombat:

• francia hagymaleves - ez egy kicsit véletlen volt, ugyanis amíg a többi ételt csináltam, addig elfeledkeztem a hagymáról, ami karamellizálódott, így lett a szokásos világos színű levesem helyett franciás, úgyhogy nem is turmixoltam össze, hanem hagytam a hagymadarabokat úszkálni (viszont fehérbor nem került bele, mert azt az Andris nem szereti)
• töltött tök - ez egy kicsit keletiesre sikerült. Sonkatököt vettem, és mivel az édeskés, ezért a darálthúsos-répás-tökös keveréket fahéjjal és őrölt szegfűszeggel fűszereztem, az egészet összeforgattam még egy kis tejföllel, és a végén azért pirítottam rá sajtot, az nem árt soha
  

  From tok, fougasse

• a másnapi terveket figyelembe véve csináltam egy kis tojásos kencét (vagdalt tojás, tojáskrém, tojássaláta, sabeszei - ki hogy hívja)

Vasárnap:

• kenyér!!!! - fölavattam a kolleganőimtől szülinapomra kapott kenyérsütős szakácskönyvet, és készült fougasse, illetve baguette
  

  From tok, fougasse

Nagyon hatékonynak éreztem magamat :)

Mindemellett még a hajamat is befestettem, úgyhogy most van némi hasonlóság köztem, és egy lilahagymával összecsókolózott répa között.