2009. november 16., hétfő

Pizza, focaccia

Ez a hétvége nem a legegészségesebb napjaim közé tartozott gyomorilag, de mivel nem mentünk sehova, ezért egy kicsit mégiscsak főztem. (Péntek este mentünk, mert a Gergőnek 30. szülinapja volt, de ha nem 30. lett volna, akkor is megünnepeljük, viszont én az indonéz étteremben csak rizst ettem, a bárban meg a hámból való kirúgáskánt ittam egy teát. Innen látszik, hogy tényleg nem voltam jól, még egy-két jól megérdemelt G&T-t is kihagytam.)
Visszatérve a főzéshez: a legújabb kedvenc a lánykotól kapott kenyérsütős könyv (első a listán itt, a site a szerző főzőiskolája Bathban). Igaz, hogy nem mindig értem egészen a kenyerek megformázására adott utasításokat (nem nyelvileg, úgy még menne, csak előbb-utóbb a sok hajtogatásban-gyömöszölésben elvesztem a fonalat), de egy kis csalással a végeredmény hasonlóan néz ki, mint a képen.
A félig-meddig létező betegségemet figyelembe véve most a pizza került sorra, mint egyszerű feladat. A ciabattát elhalasztottam, mert ahhoz még valami kovász-szerűséget is kell gyártani előző nap, és ahhoz most nem volt türelmem. Így maradt a pizza, ami hálás dolog, mert minden kisebb kisiklást később jótékonyan eláraszt a paradicsomszósz. A receptet azonnal elferdítettem, amennyiben került a tésztába orgánó is, illetve a recephez képest másfélszer annyi só (nyugi, nyugi, ez csak plusz 5 grammot jelentett), mert az előző kenyér picit sótlannak bizonyult. A végén az egész rusztikusan ovális formát kapott, csak hogy ne legyen olyan tökéletes... ;)
A paradicsomsszószba belefőztem egy kis csirkemellet illetve olajbogyót, a pizzát megpakoltam hagymával, és a tetejére természetesen került sajt is, mert anélkül nem lehet. Íme a végeredmény:

From pizza

Elpusztítók: Andris, Gergő, Máté. Apropó: vasárnap délutáni ulti.

A nyers tésztának csak a felét használtam el, így ma szegény gyomorbajosként sütöttem magamnak focacciát, aminek a tetjét megkentem egy kis olívaolajjal, megszórtam tengeri sóval és friss rozmaringgal. A rozmaring egy nagyon jó fűszer, mert még nálunk is megmarad. Ezt nem sok növény mondhatja el magáról, pláne nem a fűszernövények. Focacciát hiúsági okokból nem fényképeztem le, mert nem lett elég szép. Majd máskor.

A következő cél valamilyen rozskenyér lesz, mert vettem rozslisztet. Lehet szavazni: sima rozskenyér, rozskenyér ciderrel, köményes-mazsolás, olívás, diós, hagymás-szalonnás vagy ánizsos-guinnesses?

Bréking: találtam két videót a jútyúbon, az egyik megmutatja, hogy mit is magyarázott a könyv dagasztás címen, a másik a gyúrás és formázás rejtélyét oszlatja el némileg.

Ja, és ha gyerekem lesz, akkor legyen ilyen őrült :)

2 megjegyzés:

  1. Éljenek a gyomorrontós-pizzasütős csajok! Minden esélyed megvan egy ilyen őrült gyerekre. :D De majd kicsit ki kell művelnem, hogy ne irkáljon olyanokat, hogy "some guy on a guitar"... :)

    VálaszTörlés