Hétvége: nyugi, kaja, cukiság, stb.

A hétvégére vendégeket vártunk a Mann Zoliék személyében, de sajnos a Zoli megbetegedett, és kénytelenek voltak elhalasztani az utata, talán tavaszra. Így az ölünkbe hullott egy csomó idő - szokatlan érzés.
Az egészet két film gyors egymásutáni megnézésével kezdtük péntek este: már biztos mindenki látta, de csak ajánlani tudjuk a Das Leben der Anderen-t, nagyon jó film. Aztán általunk is ismeretlen okoból megnéztük a Tróját, na, azt nem kellett volna. Minden színészből a legrosszabbat hozta ki a pocsék forgatókönyv, asszem ennyit elég is beszélni róla.
Szombaton eljött végre annak a napja, hogy a névnapomra (júli 24... nem siettem el) kapott ajándékutalványt végre beváltsam. Az utalvány egy nyálcsorgató boltba szólt, Schwarzenbachnak hívják. A kövekezőket zsákmányoltuk:

• tökmagolaj
• fűszerkeverékek: provence-i és café de Paris
• csillagánizs
• szárított gyümölcsök: cranberry (magyarul gondolom áfonya, de magyarul minden áfonya), kumquat, fekete cseresznye, kandírozott édes gyömbér
• crackers (sós keksz): egy doboz marokkói fűszeres, egy olívás
• teák: fúszeres fekete, illetve golyókká sodort jázmin
• mézek: vaníliás akác és fahéjas napraforgó
• Andrisnak wasabis mogyoró

Estére meghívtuk a Dienes Petit vacsizni, mert én főzni akartam, és ehhez kettőnkön kívül szükség volt még legalább egy áldozatra. A következők készültek:

• focaccia: most nem égettem oda, puha lett és isteni, de elfelejtettem lefényképezni. A recept továbbra is  Richard Berthier-től származik.
• nagyon régen Etonban egy étteremben ettem előételnek a következőt, és most kipróbáltam: fogsz fejenként egy fej fokhagymát (nem elírás, nem egy gerezdet, hanem egy fejet), levágod a tetejét, úgy hogy minden gerezd látszódjon, és bedugod bő fél órára héjastul a sütőbe. A fokhagyma csodás krémesre sül, kis sóval, kenyérre kenve isteni.
• főételnek felavattam Anthony Bourdain szakácskönyvét, abból is az olajbogyós nyulat. Először rozmaringgal, kakukkfűvel, petrezselyemmel, egy kis sárgarépával, zellerrel, hagymával és fokhagymával, illetve 3,5 dl fehérborral két órán keresztül pácolsz négy nyúlcombot. A nyulat utána egy kis lisztbe forgatva gyorsan megsütöd, csak pár percre mindkét oldalát. Utána magas hőfokon karamellizálod a zöldségeket, öntesz rá egy kis sűrített paradicsomot, felöntöd a páclével és 4,5 deci csirke alaplével, majd ebben egy órát főződ a combokat. A végén megy bele az olajbogyó. Én rozmaringos hagymás krumplit sütöttem hozzá tepsiben.
• desszertezni átmentünk a Mátéhoz (Vanda otthon van a hétvégére, úgyhogy a Máté a felelős szülő, be is volt tőle tojva), ide átvittünk egy kis bort, illetve sütit, ami almaszeletekkel kirakott mézes-füszeres pite lett. Sajnos az alma kicsit sok levet eresztett, de azért nem volt olyan rossz.
• Peti hozott egy jóféle 1998-as rioját, nagyon szuper volt. Az általam vett francia bor sem volt olyan rossz, de azt kellett volna előbb inni, mert a rioja inenzitása után mást már nem lehetett érezni.

Ha egyetemre megyek, akkor mindig nagyon tetszik a hétvégi reggeli város, úgyhogy elhatároztam, hogy viszonylag korán felkelek, és bejövök a Starbucksba leckét írni. Úgyhogy most itt ülök, már tele van a hely, és leckeírás helyett blogolok.

Ja, reggel azért indulás előtt sütöttem még egy diós rozskenyeret (a tésztát már tegnap megcsináltam):

• 200 g sima liszt
• 50 g rozsliszt
• 100 g durvára tört dió
• 10 g friss élesztő
• 160 ml langyos víz

Gyúr, keleszt, formáz (ez koszorú alakú lett), keleszt, 20 percet süt 200 fokon.

További jó hétvégét mindenkinek, és boldog szülinapot Tibinek és Bakinak!

Ja, és a cukiságok:

1. A Starbucksban általában swing zene megy. Egy másfél éveske pedig lelkesen rugózott rá: bounce, bounce, bounce... úgy tűnik, hogy kiskorban ez automatikusan megy.
2. A környékünkön lakik a buszmegálló mellett egy fiatal kutya, aki a következő stratégiát fejlesztette ki: ha arra jár valaki, vagy érkezik egy busz, akkor a megállóban levő padra kiteszi egy játékát, arra várva, hogy valaki majd visszadobja neki, akkor elfut érte, visszahozza, újra kidobja, és így tovább, amíg a játszópartner bírja. Ha nem kezd el vele senki játszani, akkor a kerítés résein keresztül visszahúzza a játékot, és várja a következő alkalmat.