Helyzetjelentés

Helyzet van, megoldás továbbra sincs.
Ma voltam beszélgetni a Landesmuzi gzadasági igazgatójával, aki sokkal komolyabban vette a dolgot, mint a főigazgató, ez az interjú ugyanis másfél órát tartott, és nagyon alapos volt. Először mesélt a múzeumról, de csak röviden, mivel a Spillman már mindent elmondott tavaly nyáron a múzeumos modulok alkalmával. Utána beszélt egy kicsit magáról, amjd áttértünk rám. Az önéletrajzomnak minden egyes pontjába belekérdezett, mindenről részletesen beszéltünk - az összes költözést az Andrisra kentem ;) A legnagyobb kérdés persze az, hogy min is tudnék dolgozni. Kiderült hogy neki egy pénzügyesre lenne szüksége, aki tökéletesen beszél franciául. Ez nem egészen illik rám. (A franc essen ebbe a sok nyelvbe, kezdem megérteni az amerikaiakat, nincs az a sok macera.) De talán más területeket is találunk, ahol segíteni tudnék neki, ezek vicces módon marketing, PR, HR, stb. Még a végén egy múzeumban válok közgazdásszá. Szép baleset lenne.
Az interjú végén még megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem egy marketinges esettanulmányt megoldani. Mondtam, hogy van. Jó kérdés. Nyilván van, ha egy állásinterjún kérdezik. A feladat az volt, hogy a Landeskuseum következő kiállítását milyen csatornákon hirdetném. Kaptam egy kis kiállításleírást, illetve 15 percet a kidolgozására, utána megbeszéltük. Szerintem nem sikerült rosszul, hülyén tuti nem jöttem ki a dologból.
A végén abban maradtunk, hogy és is alszom rá egyet, hogy szeretném-e azt csinálni, amit ő tudna ajánlani, illetve ő is alszik rá egyet, hogy akar-e velem dolgozni. Illetve gondolom megbeszéli a Spillmannal, plusz kitalálják, hogy honnan kerítsenek pénzt rá(m).
Itt tartunk , foly. köv. jövő hét elején.


U.i.: Várom olyanok jelentkezését, akik megpályáztak egy állást, voltak egy db. interjún, majd fölvették őket, és ez az egész nem tartott hónapokig. Illetve olyan lányok jelentkezését is várom, akiktól nem kérdezték meg, hogy mikor szeretnének gyereket.