A Nagy Főzés

Sok töketlenkedést és tervezgetést követően ma került sor a Google-beli magyar ebédre. A menü:

• előételek: vega töki pompos és nemvega hortobágyi palacsinta
• levesek: borsóleves csipetkével és legényfogó leves
• főételek: paprikáscsirke nokedlivel, süllő túrós csuszával (és mellé egy kicsit oda nem illő módon spenótfőzelék), vega rakott krumpli
• desszertek: szilvás és barackos gombóc, császármorzsa

Tegnap háromtól nyolcig megcsináltuk a gombócokat, a császármorzsa alapját és a töki pompos tésztáját, illetve vágtunk irtó sok hagymát különböző formára (géppel, szerencsére), és bekevertünk fokhagymás tejfölt, szintén a pomposnak.

Ezek után még mindig jó ötletnek tűnt elmenni táncolni, október óta először végre rászántuk magunkat egy edzésre, és nagyon jó volt. Ennek a héthetes kurzusnak a középpontjában a Charleston fog állni - szerintem ez a legbonyolultabb koordinációt igénylő mozgás a világon. Én eléggé jól elvagyok a lépésekkel, de amikor a kezemet mindenképp az ellenkező irányban kellene lóbálnom, akkor szétesik az egész. Majd gyakorolunk szorgalmasan.

Tánc után fél 12-re már haza is értünk, nekem pedig negyed 6-kor kellett kelnem, hogy fél 7-re beérjek a konyhába, akkor kezdődik ugyanis a reggeli műszak. Elsőként megcsináltam a hortobágyi töltelékét (a palacsintákat készen szereztük be, mert kissé öngyilkos vállalkozás lett volna még azt is megsütni), majd a Gergővel, aki igazi hősként szintén bejött fél 7-re, nekiálltunk 4 láda paradicsomot felaprítani a paprikás csirkéhez. Amikor ezzel végeztünk, Gergő elment töki pompost összeállítani, én pedig nekifutottam a csirkének. Egy hatalmas kádszerűségben főtt, úgyhogy nagyon izgultam, hogy a paprika ne kapjon oda. Ezért először - a lakáséttermesek szóhasználatával élve - szanaszét főztem a paradicsomot, majd még ehhez is adtam a biztonság kedvéért plusz vizet, és csak ekkor került bele a paprika. Utána ment bele asszem olyan 80-100 kg csirkecomb - a végén megkértem az egyik szakácsot, hogy az utolsó negyed adagot ő keverje bele, mert én már meg sem tudtam mozdítani azt a tömeget. A csirke főzésére rádurrantottunk egy kicsit a főzővályú kukta üzemmódjával, így gyönyörűen leomlott a hús a csontról (de már csak a tányéron).

Mindeközben Pál harcolt a borsólevessel és a csipetkével, majd Petra is befutott, és amíg én répát és egyéb zöldségeket vágtam, ő nekiállt a tárkonyos pulykaragu levesnek (igaziból átmenet lett volna a tárkonyos pulykaragu leves és a legényfogó leves között, a volnáról később még többet). A császármorzsa is többé-kevésbé megsült/kiszáradt a sütőben, viszont egyetlen aranyos kis tömböt alkotott, amit először kemény izommunkával szét kellett darabolnunk, utána ebéd közben tálnyi adagokban a grill-lapon még megpirítottam. A halat szerencsére a konyhások elintézték, illetve kifőzték a csuszatésztát is, amire majdnem túrónak nevezhető dolog került, de az íze egészen rendben volt. Utolsó pillanatban dobtuk össze a rakott krumplit, ebben segített az előre felszeletelt krumpli és az előre megfőzött tojás, majd már tényleg csak a húsos leves maradt ki a sorból.

Szegényről a végső kapkodásban - igen, 11 órányi főzés végén is van kapkodás - egy kicsit elfeledkeztünk, úgyhogy hiába tudtam én, a Petra illetve a konyhások, akiknek leadtam bő egy hete a receptet, hogy be kellene még habarni és citromlevet adni hozzá, ezek kimaradtak, úgyhogy egy félkész levest kaptak az emberek, de azért így sem volt annyira rossz. Csak félkész. A spenótot szerencsére még felszolgálás előtt megmentettük, majdnem összefonnyasztott leveles változatában került a pultba, de azán összeturmixoltunk, és beleimádkoztunk egy rántást.

Amikor elbúcsúztunk a konyhásoktól, akkor mondták, hogy több kaja fogyott, mint általában, szóval végülis valószínűleg ízlett nekik (illetve jól kínálgattuk :)). - Még több kép itt. - De nagyon durva dolog lehet minden nap itt dolgozni, 6-7 órán keresztül meg sem állnak, nem ülnek le, és nagyon komoly súlyokat mozgatnak. Tanultam is új cipelési módszert! És nyilván minden eddigi főzési rekordomat megdöntöttem a 6-700 fővel ;)