Nemnyugis hétvége

Nemnyugis, mert otthon voltunk, de nagyon-nagyon szuper!!! :)
A hazamenésnek nem volt apropója, csak úgy ruccantunk egyet. Szombaton én a Nagyszalontában indítottam a napot, onnan vissza a Vasiba ebédelni (Boval először csináltunk gofrit, és szerintem nagyon jó lett!), majd ki Kispestre a Melindáékhoz. Ezalatt kétszer pattantam nyolcas buszra, és majdnem lett ebből egy külön blogbejegyzés. Ugyanis a két buszra összesen bő negyven percet vártam, és közben arról álmodoztam, hogy a megbízható S18 megállójában vagyok, ami ha kiérkezésem után több mint 3-4 perccel érkezik, akkor az az én hibám volt, mert túl hamar mentem oda. Ja, és az első busz a bő negyedórás késés után (habár valószínűleg volt az több is, mert már jó sokan voltak a megállóban) lépésben küzdötte fel magát a hegyen, minden megállónál be kellett rúgni az első ajtót, mert magától nem záródott, de a Márton Áron téren aztán műszaki hiba miatt ki is állt. Szerencse, hogy úgysem akartam tovább menni, odáig is csak azért, hogy vigyek virágot anyukáméknak, a tavaszi hangulat fokozása kedvéért. Később a lefelé menő busz csak késett, de az legalább ment. Később viszont összekapta magát a BKV, mert mindig minden szinte azonnal jött.
Melindáéknál kezdtem a nagybani babázást, Félix már kétszer akkora, mint két és fél hónappal ezelőtt, továbbra is hajasbaba, és jól viseli a vendégeket. A család élete kezd új medrében kellemesen csorogni, beállt az új rend, és irtó aranyosak.
Kispestről zúztam át az Ulászlóba, hogy még ébren elcsípjem unokahúgomat, aki egy csomó újdonságot tud már: forog, meg négykézláb stabilan áll, és ha leülteted, akkor egy jó darabig úgy is marad, illetve veszettül igyekszik kúszni, mászni és felülni, de ezek egyelőre fejlesztés alatt álló funkciók. A leányzó elalvása után a nővéremmel sütit csináltunk vasárnapra, de az sajnos nem igazán sikerült, totál nem azt az állagot érük el, mint amilyennek lennie kellett volna. Na sebaj.
A vasárnap lustálkodással kezdődött, majd ellátogattam a Mammutba a Tücsök meglepijét megcsináltatni, ami nem egészen sikerült, úgyhogy meglepi helyett a Tücsök egy cetlit kapott, amivel megszerezheti később a meglepit. Végülis az is valami. A nagy intézkedésben lementem a Match-be, ahol mintának túrót akartam venni a zürichi guglis konyhának. Ugyanis 16-án magyar ebéd lesz, és természetesen túró is kell hozzá. Tehát betettem egy fél kiló túrót a kosárba. Majd még egy felet magamnak. Aztán még két felet a Petrának és a Rékának, majd erre rácsaptam komolyabb mennyiségű juhtúrót, egy kis Karaván sajtot és egy nagy üveg csalamádét. Csak hogy ne üres bőrönddel jöjjünk vissza Zürichbe.
Ebédnél folytattam a borizást, aki újabb fontos lépéseket tett a mászás felé, az igyekezete irtó vicces volt.

Közben Apu névnapját is ünnepeltük, androidoztunk, megettük a béna állagú sütit, és úgy általánosságban nagyon jó kis vasárnapi családi ebéd kerekedett belőle. Innen a hirtelen leszakadt hóban mentem találkozni a Tücsökkel és Andrisával, akik aranyos módon az erre a hétvégére előirányzott 5 szülinap megünneplése között rám is szakítottak egy kis időt. Egy jó beszélgetésen túl persze begyűjtöttem a legújabb múzeumi pletykákat is (nyugaton a helyzet alapvetően változatlan).
Általában szeretünk már vasárnap este visszajönni Zürichbe, mert egyikünk sem egy jó kelő, de most a hétfő reggeli gépet választottuk. És abszolút megérte, mert így együtt tudtunk vacsizni sok-sok emberrel :) Persze pár óra alatt lehetetlenség mindenkivel beszélgetni, úgyhogy jó lenne, ha látogatni is jönnétek!

Munka update: csütörtök délelőtt megyek újabb interjúra a Landesmuziba, drukk továbbra is.