A hévége nem gasztronómiai szempontból

Sokfelé jártunk a hétvégén, és sok nem-google-dolgozóval ismerkedtünk meg! Ez szinte hihetetlen...

Péntek este egy újonan ideköltözött kollega lakásavatóján jártunk. Mivel a srác nagyon közel ül hozzám, ezért a lakásakeresése minden kis részletét nyomon követhettem, így járt is a végén egy meghívás. A procedúra legérdekesebb tanulsága az volt, hogy a svájciak szemében egy amerikai maga az ördög, a megbízhatatlanság megtestesülése, akinek nem szabad semmi szín alatt lakást adni. Szerencsére Ario kettős állampolgár, a másik a barátságos iráni, és ezzel az entréval már minden rendben is van. Bolond világ... Minden esetre a lakása nagyon jó, alig van benne derékszög, minden forma bolondos, kellemesen nyikorgó, rendes parketta van benne, szóval egy jó lakás sok ismérvével rendelkezik. A buli maga vicces volt, leginkább azért, mert kollegák alig jöttek, viszont Ario megismerkedett egy sráccal az utcán pár hete, azóta jóban vannak, és ő hozta a vendégek nagy részét. A  házigazda mindenkit nagyon kedvesen fogadott, volt egy csomó kaja is, és úgy mutatkozott be, hogy "sziasztok, Ario vagyok, én lakom itt". Egy házibuliba innentől már könnyű beilleszkedni.

Szombaton a squashos haver bulijában voltunk, kaja itt is volt, habár nem olyan jó, kicsit a száraz tésztasaláta és csipsz irányba billent el. Viszont a borfelhozatal nagyon rendben volt, és előkerült egy "home, sweet home" feliratú igen durva csokitorta is. A vendégség meglehetősen szolid volt, majd a kötelező kétórás késéssel megérkezett az ibér különítmény, innentől felpörgött a hangulat, mentek a poénok és a csacsogás. Megismerkedtünk egy kedves német párral is, a lány Erich (a squashos haver) kollegája, a fiú pedig az Interbrandnél dolgozik, akikről csak azért hallottam, mert ők csinálták a Lucerne Festival új arculatát, és a főnök előadott nálunk az egyetemen. Nagyon bennfentesnek tűntem, hogy ezt tudtam.

Vasárnap is folytattuk társadalmi tevékenységünket, és elmentünk Takáts-Komonczy-család látogatóba Baselbe. Sétával kezdtünk, Hajna rögtön az elején annyira elaludt, hogy majdnem kiesett a babakocsiból, Emma jóindulatúan szemlélte az eseményeket, Réka pedig hamarosan kiszállt, és inkább velünk együtt sétált a "szép" baseli márciusban. Előbb-utóbb aztán bemenekültünk Petráékhoz, akiknek nagyon szuper lakásuk van, és az egyórás fárasztó séta után három órán keresztül uzsonnáztunk, csak hogy helyreálljon az egyensúly. Közben Réka csendes rajzolgatása mellett felnőttbeszélgettünk. Úgy tűnik, hogy bejön nekik az európai élet, Svájc, Elődnek a munka, Makkának az új ovi, illetve mindenkinek az, hogy a nagyszülők és mindenki más is könnyebben tud látogani.

Újdonságok munkafronton: ma reggel fél 8-kor elküldtem a landesmuseumos pasinak az emailemet, hogy lássa a lelkesedést, hogy én tényleg ott szeretnék dolgozni. Mire beértem az irodába már válaszolt is! Azt írta, hogy nagyon jónak értékeli a csütörtöki beszélgetésünket, de sajnos a főigazgatóval még nem tudott egyeztetni. Erre a héten sort kerít, és majd jelentkezik. Mondanom sem kell, továbbra is drukk, talán most már ráfordulunk a célegyenesre...