David Potter

A háromnaponkénti körömvágás ellenére is sikerül magát megkarcolnia. Viszont néha ilyen vicces lesz az eredmény:

Majd kap egy varázspálcát és egy hóbaglyot, ha legközelebb Londonban járunk.

Már megint

bezáródtam a múzeumba.
Nagyon sok tárlatvezetési felkérés érkezik, és lehetetlenség feldolgozni mindet. Így kezdek rászokni, hogy hétvégén egyszer beugorjak olyan másfél órára, és még elintézzek pár emailt nyugiban. Eléggé hatékonyan lehet ilyenkor dolgozni.
Ma is bementem. Amikor elmentem a porta mellett, halványan felmerült bennem, hogy megkérdezzem, meddig maradhatok, de aztán úgy gondoltam, hogy mivel 6-kor úgyis el akarok menni, az nem lehet probléma. Hát lett. Rohantam volna az S-Bahnhoz, hogy hazaérjek fürdetésre, de lent mély csend és sötét fogadott. Még futottam egy kört a másik bejárathoz, de már tudtam, hogy az sem lesz nyitva. Így visszakaptattam az irodába (torony, kb ötödik emelet, lift nincs), kikerestem a biztonsági főnök számát, és fölhívtam. Mondtam, hogy nem fogja elhinni, de engem megint bezártak. Azt válaszolta, hogy előszőr egy picit szerete nevetni. Aztán hívta a biztonsági szolgálatot, akik kiszabadítottak. Addig meg tovább dolgoztam, legyen hasznos a rabságban töltött idő.
Végül 7-kor kijutottam, taxival etetésre hazaértem, a biztonsági főnök mobilszámát meg elmentettem. Ki tudja, mikor kell következőre.

Szívóág update

A cumisüveg-mizéria megmagyarázhatatlanul megoldódott, legalábbis hétfőn rendben mentek a dolgok. A bölcsit megkértem, hogy próbáljanak Dáviddal egy másik típusú üveget, és csodák csodájára abból ivott. Az üveget további kísérletezésre megkaptuk péntekig, de nagyon még nem erőltettem itthon.
A hétfői nap másik hozadéka - azon kívül, hogy megszakítás nélkül tudtam dolgozni, ebből kifolyólag haladtam, ebből kifolyólag fogytak a feldolgozatlan emailek, ebből kifolyólag időben le tudtam lépni, és még inni egy börge édes meleg valamit a Starbucksban -, hogy Dávid éjszakai alvási rekodot döntött. Megszakítás nélkül durmolt este 8-tól hajnali negyed 6-ig. Utána egy kis rábeszélés árán még visszaaludt 8-ig. Ezt a barvúrt tegnap enyhén szólva sem ismételte meg, de nem lehet minden nap olyan tökéletes.
Hozzátáplálás egyelőre halasztva, előbb találjunk vissza a rendes kerékvágásba. Majd hétvégén újra próbálkozunk, esetleg répa helyett őszibarackkal, hátha az jobban bejön.

Szívóágon

Na nem nagyon, semmi durvára nem kell gondolni, de azért egy kicsit szétzilálódott a kis életünk.
Kezdődött múlt hétfőn, amikor is Dávidot elhoztam a bölcsiből, ahol délután nem evett, mindent visszautasított. Majd hazaérve gyors egymásutánban ötször hányt. Megpróbáltunk belediktálni egy kis teát, az is kijött, ekkor a dolgot feladva letettük aludni. Éjjel evett, az benne maradt. A reggeli megint nem. Elvittem orvoshoz, aki nem mondott semmi érdemlegeset. Igaz, hogy utána már csak szerda délután jött vissza egy kis kaja, szóval a probléma tényleg megoldódott.
Én viszont elkaptam, kedd este és szerdán használhatatlan voltam. Szerencsére itt van apukám, ő tartotta a frontot.
Dávid a pénteki bölcsiből egy kis hurutos köhögéssel jött vissza, de az semmiség. Nincs bedugulva az orra, alszik rendesen, úgyhogy ezt föl sem vesszük . Illetve föl sem vennénk, ha nem fájdult volna meg Apu és Andris torka. Utóbbi a gyomrával is vacakol. Jesssz.
Dávid végülis rendbejött, egy apró változástól eltekintve. Ez az apró változás viszont nekem eléggé kellemetlen. Ugyanis a cumisüveget továbbra is elutasítja, csak szopni hajlandó, minden mást megbízhatatlan forrásnak tekint. Így viszont elégég nehéz félig-meddig használható munkaerőt játszani. Pénteken ebédkor fölrohantam a bölcsibe (a múzeumból fél óra) szoptatni, aztán vissza dolgozni. És gyanúm szerint ez minimum jövő héten is vagy még tovább így lesz. Tegnap be is ugrottam másfél órára az irodába, hogy haladjak, mert péntek délután túl sok dolog maradt elintézetlenül.
Hát ez van velünk, a cumisüvegre való visszaszoktatás terén lelkesen várom a tippeket.

Dávid öt hónapos

Dávid ötödik hónapja eseménydús volt, de nagyon jól vette az akadályokat. A legnagyobb újdonság persze a bölcsi, ahol a beszoktatás szépen ment, egyetlen pici megingás az volt, hogy ott hogyan hajlandó enni. De kikísérletezték, és azóta ott is megissza a rendes adagját. (Habár kicsit más napirend szerint, mint itthon, de ennyi belefér.) Alszik is, még ha kevesebbet is, mint a nyugis trichtenhauserstrassei teraszon. Játszik az ottani játékokkal, de kedvenc szórakozása a megfigyelés, amikor próbál új trükköket ellesni a nagyobb gyerekektől. Kipécézte magának a korban legközelebbi manót, és őt igyekszik utánozni. Egyelőre még ő a legfiatalabb, de ez már nem sokáig marad így, mivel január-februárban kezd öt új gyerkőc, akik mind kisebbek. Olyannyira, hogy az egyik még meg sem született.
A bölcsitől kaptunk egy laminált kis tablót emlékül Dávid első napjáról:

Az euforikus bejelentés óta már többször is megfordult, mindkét irányban, de azért rutinszerűen még nem forgolódik. Igazán továbbra is a kúszás érdekelné, lelkesen tolja föl a popsiját, meg támaszt ki egyre magasabban, aminek az eredménye természetesen az, hogy szépen tolat.

Étkezés szempontjából még nincs nagy újdonság. Egyszer kapott már 70 ml tápszert, de inkább azért, hogy kipróbáljam, megeszi-e, mivel lassacskán nem fogok tudni vele elég tejet beadni egy egész napi bölcsihez. Megette, úgyhogy megkönnyebbültem. Viszont ma nagy nap lesz, mert már elő van készítve a Szuperérdekes Narancssárga Újdonság:

Update 1: Répa mérsékelten jött be, vicces fintorokat vágott közben.

Update 2: Ma forog, mint a motolla, hátról egy pillanat alatt hason van.

Extra munka

Csütörtök este be kellett mennem a múzeumba, segíteni egy rendezvényen. Prisca (a főnököm) eredetileg azt mondta, hogy a csoportokat csak végig kell tuszkolni a kiállítás meghatározott pontjain, tartalmi feladatunk nincs. Ehhez képest kiderült, hogy azért jó lenne kis átvezetőket tartani a témák között, igazán csak pár mondatot. Négyünkből ketten amúgy is tartanak vezetéseket, így ők szemrebbenés nélkül fogadták az új tervet, de Stefan és én egy kicsit meg voltunk lőve. A fennmaradó 10 percben lázasan próbáltam legalább félig értelmes mondatokat összeírogatni. Szerencsére nem kellett belemenni a részletekbe, tényleg csak az új témát kellett picit felvezetni, hogy a látogatók ne legyenek teljesen elveszve.
A szervezés svájciasan precíz volt. Mivel négy csoport ment egy időben körbe, ezért percre lebontott ütemterv szerint kellett állomásról állomásra menni. Ehhez stoppert is kaptunk... Minden csoporthoz tartozott egy külsős hostess is, aki hátul ment, és terelte a népet. Az enyém egy tündéri lányka volt, aki azonban még nem járt a Landesmuseumban, így 1) nem tudta, hol vagyunk, és hogyan tud tetszőleges pontról kikísérni valakit, 2) terelés helyett lelkesen nézte a kiállítást, aminek nagyon örültem, de a csoport egyben tartásához túlzottan nem járult hozzá.
Két kört futottunk,a  második csoport leadása után pedig working mom rohant az S-Bahnhoz. Pár óra múlva pedig megint a múzeumban voltam, és indult egy szokványos munkanap.

Kvízkérdés: novemberben kb hány tárlatvezetésnek ad otthont a Landesmuseum?

Szappan

Ennél normálisabb helyen nem is szeretnék dolgozni.

Első nap az iskolában

Elkezdődött a nagybetűs élet; megvolt az első munkanapom, Dávidnak pedig az első teljes bölcsis napja. Lelövöm a poént: mind a kettő nagyon jól sikerült.
Dávid szépen evett, aludt, játszott, és részt vett a csoport társadalmi életében. Reggel egy szó nélkül le tudom passzolni az óvónéninek, nap közben állítólag sokat "dumál", nevet, és nézelődik. Szóval továbbra is rózsaszín a dolog.
Én bementem a múzeumba, ahol mindenki egyszerűen tündéri volt. Sok emberrel találkoztam, szereztem a nap végére badge-et is (kulcsot még nem, úgyhogy igazából az irodába továbbra sem tudok egyedül eljutni). Megint belejöttem a foglalási rendszer használatába, illetve már egy kicsit dolgoztam is, amúgy hatékonyan. Hétfőn már én fogadom a hívásokat is, és igyekszem a már amúgy is őrült zsúfolt tárlatvezetési naptárat még tovább zsúfolni. Készítettünk egy kimutatást - kb 300 vezetés zajlik le egy hónap alatt. Ennek a szervezésére van összesen 80%-nyi állás allokálva. Reméljük, hamarosan látni fogja az új gazadasági igazgató, hogy egy kissé nonszensz, és lesz új státusz.
Én nagyon élvezem, hogy a kisgyerekes lét mellé lett egy pici felnőtt életem is, értelmes beszélgetésekkel, kollegákkal, benti email címmel. Aztán persze futok Dávidért a bölcsibe, ő a leghamarabb elhozott gyerkőc. Mondjuk a legkisebb mazsola is.